Megfelelni? Kösz nem!

"...nem hagyjuk magunkat, ugye??"

Hogyan is értenek félre az emberek?

Mindenki magából indul ki. Ez egy óriási közhely, de sajnos nagyon igaz. Márpedig az átlagember manapság érdekember. Ha találkoznak egy olyan nyitott, érdeklődő és segíteni akaró emberrel, mint amilyen én is vagyok, akkor ők ezt nem értik, félreértik, meg akarják magyarázni a saját gondolkodásukkal és indokot keresnek, hogy én miért vagyok ilyen közvetlen velük. Ha megismerkedek férfiakkal, nem társkeresőn keresztül, hanem akár munka vagy bármilyen más ügy kapcsán, rendre azt gondolják, hogy én akarok tőlük valamit vagy hogy bármit megtehetnek velem, amire vágynak. Hát óriási tévedésben vannak!

Az, hogy ők egy nővel csak akkor beszélgetnek nyíltan és csak akkor töltik vele az idejüket, ha meg akarják őt szerezni, arról én nem tehetek. Mert ők mindent-vagy-semmit emberek (legalábbis a nagy többség), ami azt jelenti, hogy ha nem kapnak meg mindent, amit szeretnének, akkor inkább eldobnak és nem kell tőlem semmi. Mert az, hogy TÜRELMESEN meghallgatom és megértem őket, lehet velem mindenről (de tényleg mindenről) beszélgetni, jókedvű vagyok, remek időtöltések része lehetek (nem intim), ez kevés, ez nem kell. Még az olyan férfiaknak sem, akik amúgy teljesen egyedül vannak, max haverok léteznek az életükben, de igaz barátjuk sincsen. Mert nekik ilyen nem kell, vagy ha mégis kellene, azt sem vallják be, még maguknak sem.

Vagy ha mégis kellenek ezek a nem felszínes, mélyebb értékek, akkor a szex is kell nekik, mert ha már nő van a közelükben, akkor ott egy luk, amit mindenáron be akarnak tömni. És ha azt mondom, hogy vonatkoztassunk el attól, hogy mi van a lábam között és nézzenek rám úgy, mint csak egy emberre, akkor ezt nem értik. Az ő értékrendjükben a szex, a pénz és a szórakozás a fontos. Aztán miután ezeket megkapták és totál értéktelenné vált az életük és csak olyan emberek veszik őket körül, akik mellett teljesen magányosan érzik magukat, akkor talán észreveszik a hibájukat és elgondolkodnak. TALÁN!

A nőkkel kapcsolatban csak annyi a különbség, hogy ők nem szexet akarnak tőlem, ha kedves és megértő vagyok velük, hanem vagy kihasználnak és panaszkodásuk céltáblájaként a lelki szemetesládájuknak választanak vagy csak egyszerűen nem értik, hogy miért vagyok ilyen rendes és mivel az adott tudati szintjükön felfoghatatlan számukra a viselkedésem, így nem is keresik a társaságomat.

Persze akadnak csodálatos emberek is, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok és (a testemen túl) kíváncsiak az én kis lelkemre is. Amióta mindenkivel őszintén tudok kommunikálni és nem veszem fel többé az átlag(érdek)emberek színjátékainak szerepeit magamra, azóta szerencsére egyre több ilyen csodálatos ember lett része az életemnek.

Az indigók mások, mert szeretnek, nem félnek ezt ki is mutatni, adnak mindent, amijük van, nem csak elvesznek, figyelnek, meghallgatnak, nem csak ők beszélnek, nekik fontosabb a fejlődés és a pozitív látásmód, mint a panaszkodás és a rombolás. Mi a baj ezzel? Semmi! Csak annyi, hogy ezt mások nem értékelik, mert nem értik, félreértik, aztán pedig vagy kihasználják az ember jóságát vagy a szemétre hajítják.

De mi indigók nem hagyjuk magunkat, ugye??

-Rita :-)