A minket körülvevő világ, éppen
úgy mint mi magunk, mind rezgés. A világmindenség 100%-ban
rezgés. Ebből 95% energia és információ. A maradék 5%-ot
(csillagok, bolygók, emberek, állatok, növények, stb.) mi
anyagnak nevezzük, mely nem más, mint a legsűrűbb rezgés. Nem
létezik legkisebb anyagi részecske, nem létezik az anyag legkisebb
eleme (építőköve), mert az is rezgés, állóhullám. Az
állóhullám jellemzője, hogy csak akkor létezik, ha egy
folyamatosan jelen lévő külső erő fenntartja azt jól
meghatározott logisztikával. Az 5% anyag, a 95% energia és
információ által van körülvéve, akár egy szivacs a víz által,
egy tál vízben. A külső energia és információ nem csak
körülveszi az anyagot, hanem át is hatol rajta, mint a víz a
szivacson. Ezen túlmenően, a külső energia és információ
egyenesen meg is határozza az anyag megnyilvánulását,
viselkedését.
Energiaáramlás
A világban minden energiaáramlás. A
fény, szél, illatok, hangok, beszéd, gondolatok átadása
másoknak, természeti jelenségek, stb. Az energia folyamatosan
áramlik. Az energia nem csak úgy van, nem statikus, hanem
dinamikus. Az élet sem statikus, hanem dinamikus. Ahogy a
vérnyomásunk sem egy statikus érték, hanem dinamikusan
alkalmazkodik az élethelyzeteinkhez. Az életben a mozdulatlan,
statikus, jines állapot a halál. A dinamikus, jangos állapot maga
az élet. Ezért illúzió azt hinni, hogy jelen társadalmunk
statikusan fenn tud maradni jelen, változatlan állapotában ezer,
száz vagy akár tíz évig.
Bármit mondunk, teszünk, mind
energiaáramlás. Mindig energiákat szabadítunk fel, mozgatunk meg
és ennek mindig meg is van a következménye. Az energiaáramlásnak
van egy természetes folyamata. Mikor valakivel beszélek, az figyel
rám, válaszol, én válaszolok, és ilyen módon beindul egy
energiaáramlás közöttünk. Amennyiben mindketten adunk energiát,
akkor kapunk is, és ez egy szinergikus hatás, azaz egy meg egy az
legalább három. Így mindketten jól járunk. Adunk egy – egy
egység energiát és mindketten kapunk legalább két-három
egységet. A végeredmény az, hogy feltöltődünk.
Sokszor előfordul, hogy az ember olyan
társaságban van, ahonnan úgy jön el, mintha leszívták volna az
energiáit. Fodrászok, kozmetikusok, gyógytornászok mondják, hogy
sok páciens csak beszél és beszél, sokszor úgy tűnik
értelmetlenül, le sem lehet őket lőni. Ugyanakkor több olyan
fodrásszal, gyógytornásszal találkoztam, aki maga az
energiavámpír, azaz saját magát tölti fel a pácienseiből.
De ki is az energiavámpír? Aki
másoktól lop energiát, lévén a saját energetikai rendszere
energiahiányos. Aki energiahiányos az legtöbbször tudatlanul de
kialakít egy szokást, hogy fenntartsa más emberek figyelmét, azaz
energiát lopjon tőlük. Tipikusan ilyen amikor valaki nem enged
másokat szóhoz jutni. Ilyen az igazgatói értekezlet, mikor már
fél délelőtt tart, azonban nem marad az emberben egyetlen értelmes
gondolat sem. Az igazgató így erősíti magát, tölti fel az
energetikai rendszereit, a beosztottak rovására. A beosztottak
közül az jár jól, aki rajzolgat és azt sem tudja, hogy valaki
beszél. Mivel ő közömbös, tőle nem lehet energiát lopni. A
nyugati multi cégek tudatosan hozták létre a meetingeket,
tudatosan megtervezték az energiaáramlásokat, és megállapították,
hogy ha igazán működik a csapatmunka, akkor a közös munka
eredményeként több százszorosan feltöltődik minden csapattag.
Azonban aki volt már meetingen, tudja, hogy ma már ez nem igaz, és
ellenkezőleg, a félelem uralta környezetben a csapat leszívja
minden egyes tagjának az energiáját. A végeredmény az, hogy
mindenki fáradt, aluszékony, és unalmasnak tartja a félelem
légkörében eltöltött napot.
Kiegyenlítődés
Egy zárt rendszerben, mint a milyen a
Föld, egy igazi alapszabály létezik, a kiegyenlítődés elve.
Ahol felborul az egyensúly, ott minden erő arra törekszik, hogy
újra helyreálljon az. Ha például Ausztriából ide fúj a szél,
akkor Ausztriában nem keletkezik vákuum, és nálunk nem lesz
túlnyomás, hanem Ausztriába beáramlik máshonnan a levegő,
tőlünk pedig továbbhalad, a nyomás kiegyenlítődik.
Minden tevékenységünkre jellemző,
hogy valamivel foglalkozunk, valamibe energiát fektetünk. Ilyen
kategória a ház, autó, munka, feleség, férj, gyerek, szülő,
számítógép, barátok, stb.
Minden esetben létezik egy ideális
energiamennyiség, amit az adott tevékenységbe fektetnünk kell. Ha
ennél sokkal több vagy sokkal kevesebb energiát fordítunk arra az
adott dologra, akkor a létezés erőinek feladata, hogy a lehető
leghamarabb visszaállítsák az egyensúlyi állapotot.
A fenti ábrán, a vízszintes
tengelyen látható a ráfordított, befektetett energia mennyisége,
míg felette egy edényben található egy labda. A középső
helyzet a stabil egyensúly. Ha a labdát kimozdítjuk az egyensúlyi
helyzetéből, akkor a létezés erői, jelen esetben a gravitáció
feladata lesz, hogy helyreállítsa a rendszer egyensúlyi helyzetét,
azaz visszavigye a középső kiindulási pontra.
Hogy működik ez az életben?
Ha valakinek van egy szép autója,
amit ő nagyon szeret, sőt imád, minden nap törölgeti, simogatja,
az elvárhatónál többet foglalkozik vele, teszi mindezt más
teendők rovására, akkor a létezés erői meg kell nyilvánuljanak,
hogy visszaállítsák az egyensúlyt. Ilyenkor sok apró probléma
kezd megjelenni a kocsin, és minderre nincs magyarázat. Az
autószerelők csak találgatnak. Közben sok apró pénz elmegy,
szinte folyamatos jelleggel a szervizekre, amely javítások
hatástalanok. Mindez kb. félév-egy év túlzott gondoskodás után
jelenik meg, és két-három hónap alatt képes az ember megutálni
a kocsiját. Van aki ilyenkor el is adja. Aztán vesz egy újat és
ott folytatja, ahol abbahagyta.
Az ellentétes dolog, amikor valaki
abszolút nem foglalkozik a gépkocsijával, elhanyagolja a
szervizeket, karbantartásokat. A létezés erői olyan eseményt
fognap produkálni, hogy a tulajdonos biztosan emlékezni fog rá, a
legkellemetlenebb helyzetben lerohad, és meg sem moccan a gépkocsi.
Átlag ember ekkor megfogadja, hogy az elvárható mértéken belül
gondozni fogja a gépkocsiját.
Hasonló példa mikor valaki
elhanyagolja a feleségét. A létezés erői rövid időn belül
hoznak egy konkurens lovagot, és mikor a férj észbe kap, már
rendesen kell pedálozni, hogy visszakapja a feleségét.
Ugyanígy működik ez az országok
szintjén. Minden országnak van egy, a saját gazdaságához képest
egyensúlyinak nevezhető eltartóképessége, azaz az adott
gazdasági tevékenységekhez jól definiálható, hogy mennyi adó
vethető ki. Amennyiben görcsösen és erőszakosan több adót
vetnek ki, még ha sikerül is beszedni, a létezés erői elviszik a
plusz pénzt, mindenféle külső gazdasági körülmények,
államadósság, árfolyamveszteség, és egyéb nem várt,
“véletlen” pénzügyi tranzakciók / bukások formájában. Így
egy kormány könnyen belekerülhet a saját adóspiráljába, egyre
több adót vet ki, és egyre kevesebb a pénz, miközben az emberek
megnyomorodnak.
A létezésben nincs jó és nincs
rossz, és nincs igazság. Ha jónak nevezett dolgot viszünk
túlzásba, akkor az ugyanolyan rossz, mint ha rossznak nevezett
dolgot. Egyetlen dolog számít, az energiabevitel minősítése a
túlzott – túl kevés skálán. A “leszarom” nem egy jó
hozzáállás, mert tele van negatív energiával, és hamar
megbosszulja magát. AZ ÉRZELEM NÉLKÜLI ELFOGADÁS JELENTI A
STABIL EGYENSÚLYI ÁLLAPOTOT.
Az Aranycsapat tagjai közül sokan
maradtak nyugaton. Puskás Öcsi azzal a tudattal ment ki, hogy
karriert épít. Mivel nem menekült valami elől, hanem egy cél
érdekében ment ki, ezért sikeres is lett, amennyire csak lehetett.
A csapat több tagja azért maradt kinn, mert elmenekült a katonai
szolgálat elől, a rendőrség elől, a szocializmus elől. Ők
messze nem értek el olyan sikereket.
Sokan mennek ki hazánkból nyugatra.
Nagy részük elmenekül valami elől, úgy mint munkanélküliség,
szegénység, ezért lelkük tele van elégedetlenséggel, utálattal,
meg nem értéssel. Mivel ott kinn ezeket az érzelmeket tovább
táplálják, ezért a kinti életük is hasonló lesz, mint az
itthoni. A megoldás az, ha az ember azzal a tudattal megy ki, hogy
karriert építsen, és abszolút ne foglalkozzon azzal, hogy mit
hagyott itthon, ne töltsön se jó, se rossz érzelmet a lelkébe.
Nyaraláskor szokott előfordulni, hogy
az ember elmenekül a zajos otthonból a csendes világvégi
tengerparti halászfaluba. Itt aztán a helyi menő csávók még
éjjel egykor is bőgetik a házilag barkácsolt robogóikat. Ami
elől elmenekül az ember, azt megkapja ott is, ahova menekült.
Mindezt azért, mert a lelkében túl sok az indulat, az érzelem.
Túl sokat foglalkozik azzal, hogy csendet akar, nyugalmat és jó
időt. Ha a lelki egyensúlya a stabil egyensúlyi állapotban van,
akkor remek nyaralásra számíthat.
Mikor valaki komoly sikereket ér el,
és túlságosan büszke a sikereire, túl nagy energiát fordít a
sikerei külső népszerűsítésére, mikor komoly marketingmunkát
végez azért, hogy mások visszaigazolják az ő sikereit, akkor a
létezés erői látványosan csökkentik a sikereit, így hamarosan
nem lesz mire legyen büszke. Aki ezt megérti, az alázatosabb lesz
és sikerei újra jönnek. Aki nem érti meg ezt a törvényszerűséget,
hanem még jobban belelendül sikerei népszerűsítésébe, annak
sikerei eltűnnek, pénze megfogyatkozik, és létrehoz magának még
valamilyen komolyabb betegséget is.
Mikor valaki nagyon beteg, esetleg
rokkant, reménytelen, legalábbis materiális szinten, akkor
meggyógyulni csak úgy lehet, ha nem csak a betegségével
foglalkozik. Aki egész nap azon aggódik, hogy mennyire dagadt a
lába, vajon kell-e műteni vagy sem, aki egész nap a cisztáin
töpreng, stb., az túl sok energiát fektet a gyógyulásába,
mással szinte nem is foglalkozik, közben tele lesz félelmekkel,
aggodalmakkal, így gyógyulás nem igen lesz, inkább csak egy
stagnáló állapot. Meggyógyulni csak úgy lehet, ha csökkenti a
betegségével kapcsolatos foglalatosságát, fogadja el azt ami van,
és kezdjen vele élni, úgy, hogy nem zavarják a korlátai. Tehát
aki csak száz métert tud gyalogolni, az mehet kirándulni a
többiekkel, de csak száz métert menjen vízszintes úton,
egyébként üljön, pihenjen, hallgasson zenét, fotózzon kinn a
természetben, amíg a többiek megmásszák a hegyet. Egy a fontos,
ne legyen benne olyan érzés, hogy ő miért nem képes erre. Majd
képes lesz. Ahogy viszont javul az állapota, vegye azt
természetesnek, és sétáljon többet. Ez a gyógyulás útja.
Bűntudat
Ha megnézzük a világ leggazdagabb
embereit, nagy maffiózókat, nagy politikusokat, akkor azt szokták
rájuk mondani, hogy gátlástalanok. Az átlagember megítéli az
ilyen sikereket és nem érti, hogy az élet hogy engedhet meg ilyen
igazságtalanságokat. Ők azok akik mindig mosolyognak és sosem
kapják el őket. Mintha az élet őket támogatná, őket ismerné
el.
A bűntudat a negatív energiatöbblet,
jelentése büntetést érdemlek. Párja a büszkeség, jelentése
dicséretet érdemlek. Az életben nincs jó és nincs rossz, és
főleg NINCS IGAZSÁG. A bűntudat nem más mint egy túltengő
negatív érzelmi energia. Következménye kötelező jelleggel a
büntetés. A gyilkos, akinek bűntudata van, feladja magát a
rendőrségen, majd megnyugszik, sőt örül a büntetésnek, úgy
gondolja, hogy ezzel a vezekléssel kiegyenlít minden tartozást.
Valójában ez csak az ő agyában van így. A VILÁG NEM ÍGY
MŰKÖDIK. A büszkeség egy túltengő pozitív energia,
következménye, hogy nem lesz mire büszkének lenni. Ez nem azt
jelenti, hogy ne örüljünk sikereinknek, hanem azt, hogy ne legyünk
büszkék. A büszkeség csak az ego megnyilvánulása. Legyünk
nagyon is tudatában annak, hogy milyen sikereket értünk el, és
örüljünk neki, de ne emeltessük magunkat talapzatra. A sámán
tudja, hogy mit tud, de esze ágában sincs, hogy erről egy őt
dicsőítő újságcikk szülessen.
Az olyan ember, akiben túltengenek az
érzelmek, nehéz életnek néz elébe. Ugyanis a kiegyenlítődés
szabálya szerint a létezés erői mindet megtesznek az érzelmi
energiák csökkentése érdekében. A létezést nem érdekli az
érzelmi energia előjele, csupán a nagysága, abszolút értékben.
Akiben túlteng a bűntudat a múltja különböző eseményei miatt,
az előbb lelkileg, majd testileg lesz nagyon beteg. Aki bűntudatban
él, azt rendesen “sújtja” az élet. Ezért soha ne vegyük
magunkra mások vagy a világ “bűneit”, bűntudatát. Egyszerűen
csak fogadjuk el, hogy EZ VAN. Mert valahogy mindig van, és ha
másképp lenne, az sem biztos, hogy jobb lenne.
A bűntudatot a vallás és az emberi
társadalmak tartják fenn. Célja a nép irányíthatóságának a
biztosítása. A pásztorok által a birkákra hozott szabályok,
csak a birkákra vonatkoznak, a pásztoroknak nincs bűntudatuk.
Párkapcsolatban sokszor megtörténik,
hogy az egyik fél félrenéz egy alkalommal. Később a bűntudattól
hajtva elmondja mindezt a párjának, meggyónja amit tett. Azonban
ha a párjával nincsenek azonos tudatszinten, nem értelmezik
hasonlóan a világot, akkor komoly sérülések keletkezhetnek előbb
lelki, majd anyagi (testi) síkon. Tipikus betegségek a
szívinfarktus (területvesztés), tüdőgyulladás (becsapottság),
vastagbél perforáció-daganat (elengedési problémák), gyomor
problémák (nem tudja megemészteni), vagy egyszerűen felbomlik a
kapcsolat. Amelyik fél félrenézett, az egyszerűen csak valami
olyat tapasztalt meg, amit addig nem, vagy abban a párkapcsolatban
soha nem is fog. Ha ez az eset csak egyszer történik meg, akkor
nevezhetjük tapasztalatszerzésnek, hiánypótlásnak. Ha az illető
ezt bűntudat nélkül meg tudja élni, akkor semmilyen következménye
nem lesz. Ha a párkapcsolatban túl nagy a tudatszint és/vagy
világnézeti különbség, akkor ajánlott inkább a titok
megtartása, mert a másik fél vélhetően nem fogja megérteni, nem
fogja feldolgozni, akár végzetes betegségek is elindulhatnak,
amivel az orvoslás nem tud mit kezdeni. Ez nem azt jelenti, hogy
hazudozni kell egymásnak, hanem mindenkinek lehet egy saját titka,
ami bizony a saját intim szférájának bűntudatmentes része.
A bűntudat teljes hiánya sokat segít
a pénz megszerzésében is. A Szovjetunió széthullása után az
állami vagyont privatizálták, beleértve a természeti
erőforrásokat is. Rengeteg ügyes, világhírű pénzügyi,
gazdasági szakember forgolódott a tűz körül, azonban mind üres
zsebbel maradt. Semmit sem kaptak. Ez a nagy érték olyan emberek
kezébe került, akiknek kétségük sem volt afelől, hogy őket
megilleti a vagyon, kétségük sem volt afelől, hogy ez nekik jár
és teljesen érzelemmentesek voltak. Nem volt sem bűntudatuk, sem
örömük. Tudták, hogy ez az övék és elvették. Ehhez hasonló a
hírhedt diktátor, Ceausescu esete. Mindenki aki ismerte mondja,
hogy már gyerekkorától tudatosan azt állította, hogy ő lesz
annak az országnak a legfőbb vezetője. Már gyerekként sem volt
kétsége afelől, hogy ez így lesz. Tudta, hogy joga van ehhez, és
úgy döntött, hol elveszi ami az övé. Tudni lehet róla, hogy nem
volt sem nagy tudású, sem magas tudatszintű, sem spirituális
ember, mégis nála is működött a dolog. Sőt a feleségénél,
is, aki két osztályt alig járt ki az iskolában. A nép mindig azt
mondta, hogy biztosan nem tudja a legfőbb vezér, hogy mi történik
az országban, mert különben nem engedné mindezt. Pedig tudta, de
nem érdekelte. Egyszerűen nem volt bűntudata. Nem voltak érzelmei.
Ha megnézzük a profi bérgyilkost,
akkor neki semmilyen érzelme sincs. Sem pozitív, sem negatív. Ő
pont a stabil egyensúlyi állapotban található. Így bármit is
tesz, a létezés erői sosem fognak ellene dolgozni. Azonban ha
kileng ebből az állapotból, akkor vége. Egy bérgyilkos akkor
profi, ha tudja, hogy mikor kell visszavonulni. Akkor, amikor
kezdenek érzelmei lenni.
AKI TUDJA, HOGY AMIRE VÁGYIK, AHHOZ
NEKI JOGA VAN, BÁRMI LEGYEN IS AZ (személy, tárgy, vagyon, bármi),
AZ ŐT MEGILLETI, ÉS BŰNTUDATMENTESEN TUDJA EZT MEGÉLNI, ANNAK
MINDEN MEGADATIK. MINDEN TÉREN. Soha nem kapják el azt a
házasságszédelgőt, hackert, csalót, tolvajt, gyilkost, akinek
nincs bűntudata. SOHA.
Ha megnézzük a Tízparancsolatot,
akkor az nem más, mint egy energetikai középút, egy stabil
egyensúlyi állapot. Ez nem egy büntető törvénykönyv, nem írja
hogy lopásért ez meg az a büntetés. Hanem ha ezeket betartja az
ember, akkor az energetikai stabil állapotban fog élni. Nyilván
akinek nincs bűntudata, annak nem kell betartania.
Párkapcsolat
Tengerpartokon, romantikus
üdülőhelyeken gyakran látni 70 éves szerelemes párokat, akik
boldogok, néha félrevonulnak és akár egy óráig is tudják
szótlanul ölelni egymást, átveszik egymás rezgését, egy
végtelen kozmikus utazás részesei. Ők azok, akik karmikus
szerelemben öregedtek meg. Mikor egymás szemébe néznek, akkor két
lélek látja egymást (a szem a lélek tükre), két végtelen
szellem boldog együttléte, és azt sem veszik észre, hogy közben
megöregedett az anyagi ruhájuk. Ez a boldog párkapcsolat. Itt két
lélek talált egymásra és nem a testük, nem az anyagi érdekek,
ezért kapcsolatuk örök és megbonthatatlan.
A párkapcsolat az iskolában kezdődik.
Lehet, hogy hamarosan a szakközépben is tananyag lesz, a Holdra
szállás kiszámolása, azonban az életről semmit sem tanulnak a
gyerekek. Egyre jobban semmit. Nem ismerik az emberi lét alapjait,
az élet valós körforgásait. Ugyanúgy saját magukat sem ismerik.
Önismeretük abszolút nulla. Pedig az életben ez a belépőszint.
Aki nem ismeri saját magát, saját karakterét, később a másikat
sem, nem tudja, hogy ő kihez tud illeszkedni, annak nem lesz hosszú
életű a párkapcsolata.
A párkapcsolat rögzítése a
házasság. Ez gyakorlatilag egy birtoklevél. Megvettük egymást.
Egy életre “jogom van” a másikat uralni. Ezzel a tudattal meg
is szűnik a párkapcsolat minden varázsa. Pedig alapigazság, hogy
minden nőt le lehet egyszer venni a lábáról, na de megtartani, az
a kihívás. A sámáni világban, még a kereszténység előtt,
másképp volt. A fogadalom egyszerű volt: “ameddig örömet és
boldogságot okozok neked, addig veled maradok”. Ez a szemlélet
egy állandó késztetést jelentett a párkapcsolatot illetően, nem
lehetett hátradőlni, hogy az enyém, megvettem. Az igazi házasság
a szabadság odaadásáról szól és nem annak elvételéről.
Amikor a társamat szabadon engedem és ő önszántából velem van,
mert az neki jó, az az igazi párkapcsolat.
Ha egy párkapcsolat nem jól működik,
akkor mindkét fél olyan betegséget hoz létre magának, mely
érinti a nemi szervét. A nőknél még a gyerekvállalás kérdései
is képbe kerülnek, így jön létre az endometriózis.
Ha a párkapcsolat nem jól működik,
akkor el kell válni. Mielőbb, hogy a lehető legkevesebb kárt
okozzuk egymásban. Legnehezebb felismerni a problémákat. Az ember,
a feje tetejéig ül a problémákban, melyeket lassan megszokott,
melyek már lehet hogy hiányoznának ha nem lennének, fél az
egyedülléttől, és észre sem akarja venni, hogy nem ezt kereste.
Észre sem veszi, hogy boldogtalan, hogy esetleg a másik rabszolgája
lett, vagy kettőjük között akkora a szakadék, hogy nem hogy
átlépni nem tudják, hanem át sem látnak. A nem megfelelő
párválasztás következménye, hogy csak néhány év együttlét
után derül ki, hogy gigantikus tudatszint különbség van a két
ember között, hogy annyira eltérő az érdeklődési területük,
hogy nincs miről beszéljenek. Ennek következménye, hogy nem
tudnak fejlődni. Az egyik fél intelligens és okos, és őt
teljesen visszahúzza a párja. Az ilyen konfliktusok megmérgezik a
kapcsolatot, megbetegítik mindkét embert, és hiába futkosnak
orvoshoz, helyettük semmilyen gyógyszer nem fogja megoldani a
problémájukat. Sok férfi házasodik érdekből, talál egy
vagyonos lányt, itt mindig önértékelési problémák fognak
fellépni, melyek nagyon kemény gerincbetegségeket fognak okozni, a
nemi szerv betegségein túl. Sok férfi talál egy nagyon szép
lányt, és esze ágában sincs azzal foglalkozni, hogy az belülről
ki lehet, mik a belső tulajdonságai. Aztán ahogy eltelik három-öt
év, meg is unja az egészet, a legutolsó érzelem morzsa is eltűnik
a férfiúi szívből. Jönnek viszont megállíthatatlanul mindkét
fél részéről a betegségek.
Sokszor fordul elő, hogy valaki a
párkapcsolati problémák elől a munkájába merül. Érzi a
problémákat, de nem mer szembenézni velük, sőt fel sem meri
ismerni őket. Ha a két fél tud illeszkedni egymáshoz, azonos
tudatszint, érdeklődési terület, akkor ki lehet lépni a
helyzetből, de csak valamilyen közös kapcsolódási terület
megtalálásával. Kell találni valamit, ahol mindkét fél együtt
tud fejlődni, és a szinergikus hatás révén kapcsolatuk
nagyságrendekkel fog fejlődni.
Az olyan párkapcsolatban ahol a felek
nincsenek hasonló tudat és világnézeti szinten, ott az egyik fél
mindig energiavámpír, akarva, akaratlanul. Nagyon sok író,
művész, vagy egyéb terület szakembere akkor vált híressé,
amikor elvált. Ekkor felszabadultak energiái, és akár egy év
alatt olyan sikereket ért el, amiket korábban soha. Ráadásul
mindig megtalálták a békét, szerelemet, nyugalmat, boldogságot.
Ilyenkor sosem szabad rossz gondolatokkal a múlton rágódni, el
kell fogadni érzelem mentesen és tovább kell lépni. Ha az erdőben
kirándulunk, akkor mindig előre nézünk, az utat és a távolt
fürkésszük, és nem a már megtett úton aggódunk, rágódunk.
Legtöbb
gond abból fakad, hogy nem ismerem magam, és nem ismerem azt az
embert, aki a társam szeretne lenni. Az enneagram még
azt is megtanítja, hogy mely karakterek illeszkednek egymáshoz, és
melyek nem. Hosszútávú párkapcsolatot nem lehet építeni nem
illeszkedő karakterek kapcsolatára, mert ennek következménye a
gyógyíthatatlan betegség.
A jó párkapcsolat feltételezi a
közös fejlődést minden téren. Az élet értelme a fejlődés. A
fejlődés egy jangos állapot. A jines állapot, a mozdulatlanság,
maga a halál. Egy párkapcsolat akkor jó, ha mindig tudunk
egymásnak mondani valami újat, valamit amiből a másik fél tanul.
Nem a tévésorozatokat kell megbeszélni, mert azokat úgyis csak
akkor nézi az ember, ha üres az élete. A szeretet nem egy csöpögős
valami, hanem azt jelenti, hogy felelősséget vállalok a másik fél
fejlődéséért.
A jó párkapcsolat egy karmikus
szerelemmel indul, amely egy magas szintű rezgés, egy másik
világból és célja, hogy összekössön két embert. Ez egy életre
megmarad. Semmi köze a házassághoz. A karmikus szerelem
következménye lehet egy igazi baráti kapcsolat is.
Gyermekvállalás
A nő a szexuális aktus részeként
dimenziókaput tud nyitni és egy lelket tud kötni a
megtermékenyített petesejthez. Az áldott állapot alatt az ifjú
lélek még nem mindig tartózkodik itt, ideje nagyobb részét más
világokban tölti. Mondhatni ismerkedik ezzel a világgal. Érzi a
családi viszonyokat, abban a családban, ahova születni szeretne. A
megtapasztalások alapján bármikor jogában áll nemet mondani. Ha
úgy érzi, hogy ez nem az a környezet amire ő számított, jogában
áll meg nem születni. Ez a vetélés. De még születés után is
jogában áll néhány napig elmenni. Ez a gyerekágyi halál,
amelyre materiálisan nincs semmilyen magyarázat.
Napjainkra egyre több fiatal pár
szenved a funkcionális meddőségtől. Ez azt jelenti, hogy minden
rendben van, de mégsem jön össze a gyerek. Materiális szinten
hormon terápiával “kezelik” a problémát. Mikor már ez sem
segít, akkor szoktak a párok alternatív módokat keresni. Ha
megértjük, hogy a funkcionális meddőség háttere nem materiális
síkon van, akkor már tudunk tenni ellene. Sikeresnek szokott
bizonyulni a biorezonancia, pszichoterápia, és spirituális
technikák. Ezek mind áthangoló terápiák. Nem tesznek mást, mint
a fiatalok gondolkodását, élethez és egymáshoz való
hozzáállását változtatják meg. És ahogy az ifjú lélek
számára elfogadhatóvá válnak a családi körülmények, úgy
azonnal jön. A gyereket kikényszeríteni nem lehet, hanem alázattal
várni és örömmel fogadni.
Az összes áthangoló terápia
ellenére én azt mondom, ahol nem jön a gyerek oda nem is kell. Az
elöregedő modern nyugati társadalom önös rögeszméje, hogy
szaporodni kell bármi áron. Sok olyan családot ismerek ahol
alternatív módon jött a gyerek. Három év távlatában azt
mondom, hogy tíz esetből egyszer született jó helyre. Kilenc
esetben vagy elváltak, vagy rémálom az életük. Egyszerűen nem
kell mindenáron gyerek, ha a családnak nevezett, gyakran csak
fizikai közösség, képtelen megérteni a család fogalmát. A gond
ott kezdődik, hogy legtöbbször a család női és férfi tagja nem
illik össze. Fogalmuk sincs az önismeretről, a másik karakterének
ismeretéről, és az egymáshoz való illeszkedésről. Az itt
fennálló energiák végtelenül távol állnak attól, hogy oda egy
lélek leszülessen. Olyan ez, mintha egy korábbi meghívás alapján
elmennénk vendégségbe, azonban ott zárt ajtókat találunk, sőt
két fenevad kutya is ott vicsorog előttünk. Legszívesebben
hazamennénk. Negyedóra várakozás után meg is tesszük. Csak
akkor jövünk újra, ha szívesen várnak, tárt karokkal, és
mosolygós arccal.
A megszülető gyermek 4-6 éves koráig
energetikailag teljesen egy az anyjával. Ezért amikor a gyerek
beteg akkor mindig az anyukával van a baj. Ne a gyereket vigyük
orvoshoz, hanem az anyát. Mikor a gyerek betegséggel jelez, akkor a
családban valami nincs rendben. A gyerek egy tükör, és megmutatja
a család hibáit, problémáit.
A
gyerek 3-5 éves korára kialakul a karaktere, lévén, hogy érzi a
családban zajló energetikai folyamatokat. Nem érti, hanem érzi.
Ha szükséges háttérbe vonul, ha szükséges megtanul az asztalra
csapni, így érvényesül. Ezzel a területtel részletesen
az enneagram foglalkozik.
Itt érdemes elgondolkodni, hogy milyen módon alakítja a bölcsőde
vagy a korai óvoda a gyerek karakterét, és az anya erőterének
hiánya, napi több órán át, rendszeresen. Ma biztosan állíthatom,
hogy az anyának legalább a gyerek 3-4 éves koráig otthon a helye.
És ez idő alatt ne szüljön másikat, csak hogy legyünk
túl rajta. Az anya, aki rabszolgaként dolgozik valahol, nem tudja
ellátni a feladatát, és mivel ez a gyereknél hiányként
jelentkezik, ezért egy egész életen át megmarad a hiány, azaz
sosem tud a gyerek igazán leszakadni. Az élet leckéje, hogy ha
gyereke kiskorában távol volt az anya, akkor cserébe egész életen
át elérhető kell legyen a továbbiakban. Talán az sem véletlen,
hogy Svédországban, ahol az anyák néhány hónapos korában be
kell adják a kisgyerekeket közösségekbe, mert nekik dolgozniuk
kell, a legnagyobb az igény pszichológusokra, pszichiáterekre és
ezek dominánsan a fiatal korosztállyal foglalkoznak, döntően
gyerekkorból származó elválasztási problémákkal.
A gyerek egy energiavámpír. Mivel
máshonnan nem tud feltöltődni, ezért csak a felnőttektől tud
energiát nyerni. Általános alapszabály, hogy egy gyerekhez egy
felnőtt szükséges. Tehát lehet három gyerek egy családban, de
akkor szükséges egy nagyszülő aktív, napi szinten történő
közreműködése.
Napjainkban divatos családmodell, hogy
apuka sikeres vállalkozó. Sok a pénz és kevés az idő. Anyuka
nem kell dolgozzon, neki gyerekeket kell szülnie. Hallgatva a kor
szavára, anyuka gyorsan szül 3-4 gyereket. Apuka sosincs otthon, de
fizet bejárónőt, bébiszittert. Aztán két-három év alatt
anyuka szétesik. Először lelki problémákkal, depresszióval
küzd, gyógyszereket szed, majd összehoz egy komoly fizikai
betegséget is. Valójában semmi más nem történt, mint hogy
anyukát a gyerekek energetikailag teljesen leszívták,
elhasználták. A gyerekeknek anyukára és apukára együtt van
szükségük és esetleg egy-két nagyszülőre, napi szinten. Pénzen
vásárolt idegenek, bármennyire is szakszerűen végzik a dolgukat
NEM tudják pótolni a szülők hiányát. Ők más rezgést
képviselnek, őket más belső erők mozgatják, mint a családot.
Az energetikai kapcsolaton túl, a
gyerekeknek szükségük van az anyamodellre és az apamodellre. Ezt
a viselkedési mintát veszik át.
A gyerek a szülőről való leszakadás
után, élete végéig igényli a támogatást, de csak akkor amikor
ő kéri. A szülőnek kötelessége, hogy energiát áramoltasson a
gyerek felé, de csak akkor, amikor annak szüksége van rá. Ez a
segítség. A segítség jelentése: pont azt adom és pont akkor,
amikor arra szükség van. A szükséget nem én határozom meg,
hanem az élet, én csak észreveszem azt, és kielégítek egy
igényt.
Áldás
A régi leírásokban, történetekben
mielőtt valaki valamilyen komoly dologba kezdett, akkor valakinek
(egy magasabb tudatnak) az áldását kérte arra a cselekedetre.
Például az apa mindig megáldotta a fiát, mielőtt az a vásárba
indult volna. Az atyai áldás nélkül a fiú nem indult volna el
semmilyen körülmények között. Az áldás tudománya apáról
fiúra szállt, és ezt maga a vallás is tanította. Ugyanígy a
vallás tanította a reinkarnációt a középkor előtt (benne volt
a Bibliában), illetve a nőknek tanították az angyalkommunikációt,
ami nem más mint egy energetikai gyógymód amit a nő alkalmazott
akár a gyerekei, akár a férje gyógyítása érdekében.
Napjainkra ebből annyi maradt, hogy
egy magas rangú pap megáldja a fegyvereket, mikor a katonák egy
idegen országba mennek rendet teremteni, a demokrácia nevében.
Valójában mit is jelent az
áldás?
Az áldás egy parancs, amit egy magas
tudat elküld a Létezésbe. A Létezés különböző erői pedig
igyekeznek ennek megfelelően segíteni a megáldott tevékenységet,
eseményt, folyamatot. Ilyenkor egyenesebben mennek a dolgok,
kevesebb a buktató, vagy úgy megyünk át a buktatókon, hogy észre
sem vesszük azokat. Az áldás nagy előnye, hogy nem tudunk magunk
ellen tenni. Ha egy, a karmánk szerinti dolgot áldunk meg, akkor az
nagyon sikeres lesz. Ha a karmánk elleni dolgot áldjuk meg, akkor
egyáltalán nem fogja azt támogatni. Tehát amikor valami nem úgy
sikerül, ahogy szerettük volna, hiába áldottuk meg az eseményt,
akkor tanuljuk meg, hogy az nem is kellett sikerüljön. Ha megáldjuk
ismeretlenül is az orvos kezét, aki megműti egy hozzátartozónkat,
akkor remekül fog sikerülni a műtét.
Áldani nem csak eseményt, vagy
személyt szoktak, hanem házat, munkahelyet, földet. Ilyenkor
emelkedik az adott ház, vagy föld rezgésszintje. Ehhez
párosíthatunk még egyéb technikákat (szentelés, különböző
védelmek, egyéb magas rezgésszintű erők). Mindezek áthangolják
az adott területet, emelik annak a rezgésszintjét. A világon
mindenki a szent helyeket keresi, ugyanakkor ha magas szintű
rezgéseket rendszeresen hívunk adott helyre, akkor mi magunk
teremtünk egy szent helyet. Aki ilyen, akár maga által teremtett
szent helyen lakik, vagy ilyen földről táplálkozik, annak magának
is emelkedik a rezgésszintje. Tehát azért kell a termőföldet
levédeni, megáldani, mert a termést nem veri el a jég, nem
annyira teszik tönkre a természet erői, és sokkal nagyobb a
termék rezgésszintje, ezáltal akár gyógyító hatása is tud
lenni.
Zárójelben jegyzem meg, hogy sok bio
mezőgazdasági termék úgy keletkezik, hogy bár materiálisan
vegyszermentesen nő, azonban rabszolgaként tartott emberek éhbérért
elkeseredetten művelik a növényeket, szedik le a termést, amely
aztán átutazza a fél világot, és halott állapotban árulják
kétszeres áron. A tulajdonos egyetlen célja a minél gyorsabb
meggazdagodás, így a termelőtől, a kizsigerelt dolgozókon át
mindenki megátkozza a terméket. Ezeket tilos lenne árulni. Hol van
az ilyen termék attól, ami a megáldott, megszentelt kiskertben nő
és frissen van fogyasztva? Fényévnyire.
Az egyik legnagyobb titok magának az
áldásnak a technikáját övezi. Nem láttam még olyan helyet a
neten, vagy könyvet, ahol ezt precízen leírták volna. Ennek
egyetlen oka van. A pénz. Ingyen nem adják oda. Azonban én úgy
gondolom, hogy egy ilyen egyszerű rutin nem lehet titok a
felvilágosodás korában.
Az áldás rituáléija a következő.
Látni kell a megvalósult végcélt, ki kell azt mondani, át kell
élni azt, és amikor nagyon jó érzés tölt el, akkor ki kell
mondani, hogy ÍGY LEGYEN! Például ha nyaralni megy az ember, akkor
elindulás előtt kicsit megnyugszik, becsukja a szemét, képzeletben
látja magát és családját, ahogy boldogan, önfeledten nevetnek a
tengerparton, érzi a vidámságot és boldogságot. Közben hangosan
mondja, hogy: olyan boldog vagyok, hogy egy sikeres nyaraláson
veszünk részt, ahol minden tökéletes, jó az idő, boldogok
vagyunk, vidámak és egészségesek. Majd amikor egy kellemes
melegség önti el a szívét, akkor mondja, hogy ÍGY LEGYEN.
Fontos, hogy nem kell foglalkozni a részletekkel, az a Létezés
dolga, csak a sikeres végcél a fontos. Kiemelem itt a sikeres és
szerencsés fogalmak közötti különbséget. A szerencse azt
jelenti, hogy az országúton kiugrik egy szarvas, azonban semmi
probléma nem történik, vagy a szarvas jól ugrik, vagy a vezető
jól fékez. A siker azt jelenti, hogy nincs egy szarvas sem. Szintén
fontos megjegyezni, hogy a szentelés egy szent cselekedet, amit ha
elkezdünk NEM SZABAD ABBAHAGYNI, hanem BE KELL FEJEZNI. Ellenkező
esetben ellenünk fordul. Tehát ha belép közben anyósunk, és
megzavar minket, akkor a lehető leghamarabb zárjuk le az Így
Legyen kifejezéssel, ami maga az Enter gomb, és ekkor elküldtük a
parancsot az Égi Internetre. Az elején jó ha gyakoroljuk a kis
képzeletbeli videót, és amikor már jól látjuk és át tudjuk
élni a végcélt, akkor kell elvégezni nyugalmas körülmények
között magát az áldást.
Hogyan segít az áldás?
Ha az ember valamit szeretne elérni,
akkor az egy szándék. Aki beteg, szeretne meggyógyulni. Aki rég
nem volt nyaralni, az szeretne nyaralni. Azonban a szándék kevés.
Elmegy a beteg az orvoshoz és hangosan mondja, hogy már pedig ő
meg akar gyógyulni, és semmilyen pénzt nem sajnál. Ez nagyon
hangzatos, de nem több mint egy szándék. Sok fiatal fiú
ábrándozik osztálytársnőjéről, de ez is csak egy szándék. A
szándék az csak az első lépcső, és itt elakad a legtöbb dolog.
A beteg meghal a szándékkal a tudatában, a fiatal srác sosem fog
barátja lenni álmai nőjének. A szándék csak akkor valósul meg,
ha követi azt a cselekedet. Ez a gyenge láncszem. A beteg
legtöbbször bármilyen gyógyszert hajlandó bevenni, csak neki
személy szerint ne kelljen életmódot váltani, másképp
gondolkodni, megrögzött szokásairól lemondani. Hasonlóan a
fiatal srác, ha nem mondja meg álmai nőjének, hogy tetszik neki,
akkor sosem fog semmi történni.
Az áldás nem tesz mást, mint a
kialakult szándékot cselekvésre váltja. Ilyenkor a beteg teljesen
akaratlanul találkozik olyan személyekkel, filmekkel, könyvekkel,
akik/amik elindítják őt a cselekvés útján. Ő maga sokkal
kisebb ellenállást fog tanúsítani, mint azt egyébként tette
volna. A fiatal fiú esetén úgy hozza az élet, hogy a buszon álmai
nője mellé ül, és kap egy lehetőséget, amit ő maga sosem mert
volna megtenni. Fontos látni a különbséget, az áldás nem a
végcélt hozza elénk másnapra, hanem az odavezető útra terel
minket, amennyiben ez karmikus. A beteg ember nem fog másnap reggel
teljesen egészségesen ébredni komoly betegségét elfelejtve,
hanem megtalálja azt az utat, ami oda vezet, de ezt az utat neki
kell végigjárnia. Az út végén, mely lehet akár egy év is, ott
az egészség. A fiatal fiú sem arra ébred, hogy másnap reggel ott
van álmai nője az ágyban meztelenül, hanem elindul az úton, mely
akár ide is vezethet. Tarthat az út szintén egy évig, közben
összebarátkoznak, megszeretik egymást, de az is lehet, hogy sosem
kerülnek az ágyba, de megmaradnak nagyon jó barátok.
Ha az élet tengerén egy nagy
vitorlással hajózunk, meglátjuk a szárazföldet és oda
szándékozunk menni, akkor az áldás nem más, mint a feltámadó
szél, mely segít minket az úton. Nem leszünk ott öt perc alatt,
ez nem teleportálás, hanem feltámad a szél és előre visz minket
az utunkon. Attól még végig kell utazni az utat, irányítani kell
a hajót, élni kell az életet, de ez a legrövidebb és leggyorsabb
út. Ez a szél nem szembe fúj, nem vihar, hanem a lehető legjobb
módon támogat minket célunk elérésében.
Az átok teljesen hasonló mint az
áldás. Ugyanaz a technika, csupán az információ teljesen más,
amit parancsként a Létezésbe küldünk. Nagyon sikeresen és
hatékonyan lehet elátkozni azokat, akik instabilak, azonban nem
lehet elátkozni a sámánokat. Nem az a sámán, aki az újságban
így nevezi magát, hanem az, akiről ezt nem is tudni, lévén nem
hirdeti magát, nem keres vele pénzt. Mindig magas tudatszinttel
rendelkezik.
Hogyan átkozzunk? Azt szoktam mondani,
mindig olyat tegyünk mással, amit szeretnénk, ha velünk is
megtennének. Például, ha egy hivatal alkalmazottja véleményünk
szerint jogtalanul tönkretette az életünket, akkor úgy átkozzuk
el, hogy közben megáldjuk. Azaz, megáldjuk, hogy a lehető
leghamarabb megvilágosodjon, hogy értse meg, hogy amit tett, az más
emberek megnyomorítása, az a szeretet elleni tett. Mindezt
tapasztalja meg. A hivatalt, amelyiknél most dolgozik, azt is áldjuk
meg, hogy végre ő szolgálja a népet és ne fordítva.
Világosodjon meg a hivatalban dolgozók tudata. Tegyük mindezt a
fent említett technikával, lássuk és mondjuk ki, majd ÍGY
LEGYEN!
Ölelés
Több ezer évvel ezelőtt természetes
volt, hogy az emberek megölelték egymást. Megölelték a barátot,
a rég nem látott rokont, vagy az idegen vendéget, megölelték
gyermeküket ha messzire ment, vagy messziről jött, vagy azt aki
nem érezte jól magát. Megölelték egymást a szerelmesek, rokon
lelkek, akik együtt indultak harcba, vagy egy törzsközösségben
éltek. Ilyenkor a két ember hirtelen nagy mennyiségű energiát
cserél az egymáshoz illeszkedő csakráikon keresztül. Az ölelés
az nem puszi jobbról, puszi balról, az nem egymás tapizása.
Ölelés nem kötődik nemekhez, azaz bárki, bárkit. Ölelés
közben egy dologra figyel az ember, a másikra. Ölelés közben
egymás energiái és információi kicserélődnek, a két ember
összehangolódik, rezonanciára lép. Ölelés közben érdekes
élményeket élhetünk át, mint a legkomolyabb meditáció során
(test nélküli állapot, kozmikus utazás, stb.). Egy ölelés
legalább 4-5 percig tart, de akár sokkal tovább. Az ölelés
egyben gyógyulás is. Az akut lelki problémák, akut testi
fájdalmak azonnal enyhülnek, sőt akár el is múlhatnak. Az ölelés
egyben egy energetikai kezelés is.
Mindezek mellett a régi időkben, az
emberek ritkán találkoztak egymással, lévén nem volt repülő,
autópálya, internet, skype, nem ismerték a másikat. Tudták, hogy
a vendég aki jött egy távoli rokon, de nem ismerték szándékait,
gondolatait. Az érkezéskori hosszú ölelés alatt átjönnek a
másik fél gondolatai, információi. Ha ölelés közben rossz
érzése támadt az egyik félnek, akkor azonnal tudta, hogy a másik
rossz szándékkal jött, és így is kezelte. Az olyan vendég, aki
nem volt hajlandó egy ölelésnek alávetni magát, azt
elkülönítették, mert biztosan rossz szándékkal jött.
Az ölelés a múltban egy energetikai
kiegyenlítődés volt, eggyé tartozás, rezonancia,
összehangolódás. Emellett a másik szándékának tesztelése.
Szerencsére sok táltos, sámán és ősi irányzat, iskola, egyház
újra átadja ezt a tudást. Éljünk vele.
Talán az sem véletlen, hogy ősi
vallások, filozófiák mint akár a taoizmus, tanították, hogy az
ember ha szükségét érzi annak, hogy feltöltődjön, akkor menjen
oda egy nagy fához, amelyiknek az átmérője nagyobb mint az ember
derekának az átmérője, kérje meg, hogy töltse fel energiával,
majd ölelje át. Szeresse és érezze a fát. Hosszú percekig
ölelje. Mikor elengedi alázatosan köszönje meg, hogy feltöltötte
energiával. Működik.
Ma nem szeretnek az emberek ölelkezni,
sőt sokszor még csak a másikhoz sem érni. Ezért szoktam tanítani
cégvezetőknek, hogy nézzék a másik fél auráját tárgyalás
közben. Egy perc múlva kezd átjönni egy érzés. Ha jó az érzés,
kellemes, akkor kössenek üzletet. Ha rossz érzésük támad,
kellemetlen, akkor ne kössenek üzletet. Fontos, hogy ne a logika
döntsön, hanem az érzés. A másik fél ezt a néhány percet úgy
értelmezi, hogy a szemébe néznek.
Pénz
Le kell számolni azzal a tévhittel,
hogy sikereket csak kemény, fáradtságos munkával lehet elérni.
Aki azt mondja, hogy az élet egy kemény küzdelem, az elvérzik a
harcmezőn. Minél több energiát fektetünk valamibe, minél inkább
mindenáron meg akarunk valamit valósítani, annál jobban
ellenállnak a kiegyenlítő erők. Ez a természet rendje. Sikert
úgy kell elérni, hogy célokat tűzünk ki, és el kezdjük azokat
megvalósítani. Mindig a könnyebben megvalósíthatókat kell
választani. Ha valami nagyon nem megy, akkor nem kell görcsösen
nekifeszülni, hanem tudomásul kell venni, hogy egy másik utat kell
választani. A kemény munkáról és kevés eredményről azok az
információs tudatmezők beszélnek, amelyek belőlünk élnek,
amelyek rabszolgasorba hajtják az embereket. Az egész
taníttatásunk, nevelésünk tévutakon járt és jár ma is.
Az anyagi világ energiaforrása a
pénz. Olyan akár az üzemanyag. Ezért nehezen érthető, hogy
miért akar mindenki autó helyett minél több üzemanyagot venni.
Az autó lehet egy cél az életünkben. Az üzemanyag csak egy
eszköz az autó működtetésre, folyamatosan áramlik, azaz elfogy
és újra be kell szerezni.
A pénzzel kapcsolatos negatív
gondolatok és érzelmek fenntartása, fenntartja a pénztelen
állapotot. A pénz nem lehet életcél, mert ez esetben nem lesz
pénzünk, a túlzott energiaráfordítás miatt. Az életben célokat
kell kitűzni, és amikor azokat megvalósítjuk, azok teljesülnek,
akkor pénzt eredményeznek. Fontos hogy a kitűzött cél a saját
célunk legyen és ne valamelyik információs tudatmező
megnyilvánulása, például a fogyasztói társadalomé. Cél lehet,
hogy legyen kényelmes házunk, de nem jó cél az, hogy az utcában
a legmagasabb legyen, pedig csak ketten lakunk benne. Cél lehet az,
hogy legyen egy üzembiztos autónk, de nem lehet valós cél az,
hogy mindig akkor cseréljük le mi is, amikor a szomszéd, nehogy
lemaradjunk.
Aki sok pénzt tárol, annál egy
energiatöbblet jelentkezik, ezt a létezés kiegyenlíti, azaz
elvesz belőle. A tudatos milliomosok tudják ezt, ezért folyamatos
mozgásban tartják a pénzt, azaz adományokat osztogatnak nem is
kis tételben. Ők úgy mondják, hogy ha a meglévő össztőke
10%-át folyamatosan mozgatják, akkor nem csökken a pénzük.
Adomány
A modern világgal ellentétben a
létezésben nem a pénz az úr. A természet nagyon jól megvan pénz
nélkül. Az adomány a létezésben azt jelenti, hogy valamit
önként, boldogan teszünk a létezés egyik-másik eleme érdekében.
Egy zárt rendszerben ennek egyenes következménye, hogy
visszakapunk valamit. Ha Magyarországról fúj a szél Horvátország
felé, akkor majd Ausztriából bejön az a levegőmennyiség, ami
innen elment.
AZ ADOMÁNY MINDIG ELINDÍT EGY
ENERGIAÁRAMLÁST. Sok híres kereskedő azzal kezdi a napot, hogy az
első vendégét megajándékozza egy komolyabb árengedménnyel. Az
életben először mindig adni kell, és csak azután várhatjuk el,
hogy kapjunk. Korunk embere éppen ellenkezőleg gondolkodik, egy
lépést sem akar tenni, ha biztosan nem kap érte pénzt, vagy
valami gazdasági előnyt.
Mi az adomány?
Egy mosoly reggel a munkatársra, egy
kedves szó, precíz munkavégzés, szeretettel gondolni valakire,
egy munkavégzés során az elvártnál kicsit többet adni szóban,
lélekben. Fontos, hogy ne azért mosolyogjunk, mert kötelező
(Japán, multi cégek), hanem azért mosolyogjunk mert jólesik
(Dánia). Az elindított energiaáramlás mindig szinergikus hatású,
azaz egy meg egy az legalább négy, így minden résztvevő
feltöltődik belőle. Aki megértette, hogy a gondolataival teremt
és materializál, annak az adománya még fontosabb, mert ez már
nem egy véletlenszerű cselekedet, hanem tudatos. Az ilyen ember
vidám, boldog és sokat mosolyog.
Az adomány egyik formája a szeretet.
Ez nem egy csöpögős szappanopera, hanem azt jelenti, hogy
felelősséget vállalok egy másik ember fejlődéséért. Legyen az
családtag, rokon, barát, vagy csak egy idegen. A szeretet nem
kioktató jellegű, nem érdek vezérelt, hanem egy tudatosan
elindított energiaáramlás, melynek végeredménye két ember
energetikai feltöltődése, tudatának fejlődése.
Az élet legnagyobb adománya, ha
megtanítunk valakit az igazi ölelés művészetére. Mikor társunk,
barátunk, barátnőnk szomorú, beteg, elesett, rosszul érzi magát,
segítségre van szüksége, vagy csak elhangolódtunk egymástól,
akkor öleljük meg 5-10 percre. Félelmetes a hatás. Ilyenkor sosem
a saját energiánkat adjuk át, azaz nem pukkanunk le az öleléstől,
hanem a létezés energiáit irányítjuk társunk felé, akinek erre
szükséges van. EZ A VILÁGON A LEGNAGYOBB ADOMÁNY. És ezt a
létezés kellően honorálni is fogja. Öleléskor nem kapunk el
semmilyen betegséget. Egyfelől a betegség a másik ember saját
lelki problémáinak a materiális megnyilvánulása, tehát az ő
problémájának a megoldása. Másfelől a magas rezgésű kozmikus
energia áramlása védetté tesz arra az időre minden betegségtől.
Tehát, ha barátunk influenzás, nyugodtan öleljük meg 5-10
percre, és hagyjuk, hogy érezzük egymást. CSAK akkor kapjuk el
tőle az influenzát, HA ATTÓL FÉLÜNK, HOGY ELKAPJUK. Ilyenkor a
félelem által bevitt és hosszan fenntartott energiatöbblet miatt
a létezés erői úgy egyenlítenek ki, hogy tényleg elkapjuk. Ha
nincs félelem, nincs betegség. Nostradamus így nem kapta el soha a
pestist, sőt igyekezett azt gyógyítani. Ezért nem kapják el a
kórházak fertőző osztályain dolgozó nővérek a betegségeket.
Módosult tudatállapot
A modern kori társadalom elkeseredett
harcot vív a módosult tudatállapot ellen. Legalábbis látszólag.
Valójában nem tud vele mit kezdeni. Ennek oka, hogy nem foglalkozik
a probléma okával, csak tüneti kezelést alkalmaz.
A módosult tudatállapot azt jelenti
igazából, hogy a tudatunk egy teljesen másik világban van,
rövidebb vagy hosszabb ideig, míg a test itt tartózkodik. A
módosult tudatállapot alatt ugyanazt a már ismert közeget
teljesen másképp látjuk, másként érzékeljük. Ez a
megváltozott tudatállapot új képességeket is tud hozni, amit a
materialista életszemlélet képzelgésnek nevez, súlyosabb esetben
a zárt osztályon végzi a páciens. Tehát aki azt tartja magáról,
hogy ő Napóleon, az tényleg megélt ilyet egy másik világban,
miközben a teste itt volt, azonosult ezzel a szereppel és nem akar
ettől elválni. Neki ez a szerep valamiért nagyon jól kompenzálja
a jelen földi életének a hiányát. Komoly kutatók, akik bár
értek el sikereket munkájukban, azonban ők maguk ennél sokkal
többet akartak felfedezni, bele szoktak bolondulni munkájukba,
megszállottan dolgoznak, ilyenkor ők már egy másik világban
élnek. Ekkor mondja rájuk a társadalom, hogy megbolondultak.
Miért használnak a mai emberek nagyon
sok tudatmódosító szert?
Ez egy természetes reakció mikor az
ember elégedetlen a fizikai világgal, és el akar innen menekülni.
A mai fiatalok tudatszintje sokkal magasabb mint a korábbi
generációké, az iskola sokszor nem köti le őket, sokszor nem
tudnak azonosulni szüleik munkájával, munkamániájával. Fiatalon
munkanélküliek, vagy kilátástalanul keveset keresnek és még
csak elképzelni sem tudnak egy szebb jövőt. Ilyenkor hamar
felfedezik a tudat szabad áramlásának lehetőségét, és
rendszeresen élnek is vele. Legismertebb tudatmódosító szer a
kábítószer, alkohol, cigaretta, és a betegség. Például ha
valaki rokkant lesz és tolószékbe kerül, akkor ő ugyanolyan
módosult tudatállapotba kerül, mint aki azt tartja magáról, hogy
ő Napóleon. A betegségbe menekülés nem több és nem kevesebb,
mint a drog. Végső estben elmenekülés ebből a világból.
- Orosz Zsolt -






Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése