Levél a "múltból" - 2008.

...akármi is történik éppen, tarts ki!

Drága Húgi! 

Nem tudom még, mit írjak Neked, csak azt érzem, hogy írnom kell. Lehet, hogy túldramatizálom a helyzetet, de úgy érzem, hogy most nagyon elvesztél az anyagban. Én is így voltam még pár hete, de az én vagyok, és nem Te, és ezek az én érzéseim voltak, amik annyira mások, mint a tieid, mégis ugyanazok.

Amikor a lelked belemerül az anyagba, és elveszíti a kapcsolatot az igazi szeretettel, akkor kilátástalannak érzel mindent. Mindegy, hogy miért merülsz el az anyagban, az ok nem érdekes, a végkifejlet a lényeg. De ezt is meg kell tapasztalnunk mindannyiunknak ahhoz, hogy tudjuk értékelni a lelki élet mélységeit és gyönyörűségeit. Az lenne a legjobb, ha megtalálnánk az arany középutat, és nem lennének többet ekkora kilengések az életünkben. De a tapasztalat fontos, neked most ezeket a dolgokat, ezeket a vívódásokat meg kell élned, hogy utána tovább tudj lépni.

Nekem ilyenkor a legrosszabb az, amikor erőszakkal akarok kitörni ebből az állapotból és elveszítem a türelmemet önmagam iránt, ilyenkor képes vagyok csak a rosszat látni a saját állapotomban, ahelyett, hogy azon gondolkoznék, milyen pozitív dolgok előmenetelét segíti az éppen aktuális lelki mélységem. Persze ehhez nagy mágusnak kéne lennem, de hajtok rá, ez az első lépcsőfok az arany középút megtalálásának.

Szeretnék okosakat mondani most neked, de ahhoz még nem vagyok elég okos, inkább írok pár szösszenetet az életemből.

Azt álmodtam a minap, pontosabban tegnap éjjel, de az idő relatív, lényegében nem is létezik… Szóval azt álmodtam, hogy a csillagok elkezdtek lehullani az égről, egyre gyorsabban, majd a körülöttünk lévő bolygók is elkezdtek zuhanni a Nap felé. Láttam elsuhanni az égbolton a Marsunkat, a Szaturnuszt, a Jupitert, olyan gyönyörű látvány volt, mégis ijesztő, mert tudtam, hogy hamarosan mi következünk, és akkor a Föld is elkezdett zuhanni a Nap felé, mindenki meghalt, nem is éreztünk fájdalmat.

Hirtelen egy másik világban találtam magam, madár voltam, és egy madárral beszélgettem, halásztunk, repültünk, látszólag gondtalanul, egyszer csak berepültünk egy kis, vízen lebegő faházba, és jött a vadász, nagy puskával, ránk lövöldözött. Nem féltem, nem úgy a társam, akit várt otthon a családja, végül is életben maradtunk, elköszöntem, és ismét egy másik világban találtam magam.

Újra ember voltam, egy szellemi fogyatékos felnőtt embert ápoltam, nagyon szerettem, nem tudom, ki volt ő, csak érzem, hogy rendkívül közel állt hozzám. Autókáztunk, és mivel a valóságban nem tudok vezetni, ezért mindennek neki mentünk, de megúsztuk és ő remekül szórakozott, persze velem együtt, olyanok voltunk, mint a gyerekek…

A Sanyi most olvas egy könyvet, ami tudományos magyarázattal szolgál az ezoterikus fejtegetésekre. Én is el fogom olvasni, de egyelőre más dolgokkal vagyok elfoglalva, így a Sanyi szokott mesélni az újabb felfedezéseiről. A könyv lényege, legalább is én ezt szűrtem le belőle, az energia. Minden csak energia, minden apró részecskékből tevődik össze, és mindennek van egy rezgésszintje. A mi világunknak, az érzékelhető világunknak ugyanaz a rezgésszintje. Mivel a mi érzékeink erre a rezgésszintre van beállítva, és a képzeletünk is erre a háromdimenziós világra korlátozódik, szinte elképzelhetetlennek tartjuk a több dimenziót.

Pedig lassan bizonyított tény, hogy létezik, végtelen számú dimenzió létezhet. Ebből mi csak hármat érzékelünk, nem véletlen. De a végtelen számú dimenzió eredményezhet végtelen számú és variációjú világot, akár itt a Földön is. Párhuzamos világok.

Sok dolog van, amire nincs magyarázat, pl. nincs magyarázat arra sem, hogy ez a világ honnan kapja az energiát, ami az életünkhöz szükséges! Ez az egész nem működhet magától, mint ahogy ez az egész nem is alakulhatott ki véletlenül, állítólag annyi az esélye a véletlenségnek, mint amikor egy hurrikán végig söpör egy szeméttelepen, és a végeredmény egy működőképes utasszállító repülőgép lesz. Ilyen nem létezhet, ugyanígy az élet a Földön sem alakulhatott ki magától, az evolúció meg ebből kifolyólag mese habbal.

Tudományos tény, hogy van valami Felsőbbrendű ami rajtunk tartja a szemét, amit mi nem érzékelünk, mert a mi érzékeink korlátozottak. Gondolom nem véletlen.

Elvileg, mivel minden, így a mi testünk is apró, rezgő részecskékből áll, örök életűek lehetnénk, mégis belénk van építve az öregedés és a halál, és az élni akarás! Véletlen? 

ÉS mi a helyzet a vonzás törvényével? Aminek a lényege az energiák tudatos áramoltatása, gondolatokkal való materializálás akár… ÉS itt az agyunk kapacitásának még mindig csak 5%-át használjuk!!! Gondolom nem véletlen, ha egyik napról a másikra hirtelen nem három, hanem tíz dimenziót érzékelnénk, valószínűleg megőrülnénk, annak meg akkor mi értelme lenne? Sokan még ezt a háromdimenziós érzékelést sem használják ki…

Ezek a dimenziós, több világos, és rezgésszintes tudományos dolgok pont bele is vágnak a 2012-es rezgésszint emelkedős teóriába. Hogy miért éppen 2012, nem tudom, biztos valaki, vagy valakik belenéztek a jövőbe ismét… Mint ahogy ezt már annyian megtették előttük, és biztos vagyok benne, hogy most is vannak közöttünk, akik képesek belenézni abba a mezőbe, amiből jövőképeket „szakíthatnak” ki, mint pl. Leonardo. Bár azon is filóztunk, hogy lehet, éppen egy párhuzamos világ képeit csípte el?

Szóval visszakanyarodva, 2012! Rezgésszint emelkedés és új Föld! Valami felé biztosan haladunk, ezt mindenki érzi, van aki kevésbé, van aki jobban, van aki elindul felfelé, van aki lefelé csúszik lelkileg. A hatalom is érzi, ezért egyre szorosabbra akarja zárni kis markát, hogy minél több embert megfogjon, de nem veszi észre, vagy ha észre is veszi, akkor még nagyobb lesz a kétségbeesése, mi olyanok vagyunk, mint a homokszemek. Minél szorosabb az a marok, annál többen esnek ki belőle.

Van, akinek az élete elveszíti az értelmét ezáltal, de vannak, akiknek új élet kezdődik egy magasabb rezgésszinten. Ahol már sokkal inkább a belső számít, mint a külső világ, ami eddig sem volt olyan fontos, de ebben élünk még most is. A cél már most is lehetne akár a rendszerben élni, miközben mégsem élünk benne. A rendszer elől csak így lehet úgymond elmenekülni, hogy az ember nem menekül. A világot az egyén Nem tudja megváltoztatni, de képes a saját világát itt, ebben a világban megteremteni.

Az jutott eszembe a minap, hogy 2012-ben káosz lesz a Földön, összeomlik az eddigi rendszer, mert annyian fognak belőle így, vagy úgy kiesni, hogy már nem lesz, ami fent tartsa. Lesznek, akik ebbe bele fognak őrülni, azok akik a régi rendben megtalálták önmagukat, vagy beletörődtek és hagyták magukat irányítani, a rendszer hű szolgái voltak, el fognak veszni és bele süllyednek majd a káoszba. Akik meg eddig is immár megteremtették a saját valóságukat, vagy akár csak dolgoztak rajta, azokat nem nagyon fogja befolyásolni az összeomlás, mert nem lesz mit befolyásoljon. Hiszen már most sokan a rendszeren kívül élnek, függetlenek a rendszertől, és most itt nem a bűnözőkről beszélek, ezt te is tudod!

Sok minden, amit most csinálunk és ami most eszi az életünket és az energiánkat, teljesen értelmét fogja veszíteni, akár lefelé tartunk majd, akár felfelé. Minden, amit a rendszerbe való beilleszkedésért teszünk, teljesen értelmetlen lesz, ha megszűnik a rendszer. ÉS a legjobb, hogy egy csomó életenergiánkat egyszerűen felzabálnak ezek a törekvések, feleslegesen!!!

Amikor boldogok vagyunk, jól érezzük magunkat ott, ahol vagyunk, akkor vagyunk a mi saját utunkon. Amikor boldogok vagyunk, és a boldogság energiáit árasztjuk magunkból, emelkedik a rezgésszintünk is. A boldogság energiái pedig fele annyiba nem kerülnek, mint a szomorúság energiái. Amikor az ember azt teszi, amit szeretne, akkor boldog és felszabadult, és mindig meg van az út a boldogság és felszabadultság felé, de gyakran a kényelem közbe szól.

Amikor belemerülünk ebbe a világba, ebbe a rendszerbe, amikor elkezdünk megfelelni neki és nem a saját szívünknek, akkor mérhetetlen sok energiát pazarolunk arra, hogy úgy tegyünk, ahogy nekünk Nem jó. Azt hisszük, hogy ha majd megfelelünk ennek meg annak a követelménynek, akkor majd jobb lesz. Igen, lesznek jobb és jobb követelmények, amiknek megint csak meg akarunk felelni, ez pedig egy ördögi kör.

Nem jobban leszünk, hanem egyre rosszabbul, egyre több életenergiát fog felemészteni a napi szintű megfelelni vágyás. ÉS amikor eljutunk arra a szintre, hogy már nem tudunk megfelelni, akkor kétségbe esünk és elkezdünk félni, boldogtalanok leszünk, értéktelennek tartjuk majd magunkat, egyre lejjebb süllyedünk, mert ebben az állapotban egyre kevesebb energia fog jutni a körülöttünk lévő dolgokra. Egyre kevesebb sikerélményünk lesz a világban, és egyre nehezebben leszünk igazán boldogok, mert nem lesz energiánk a boldogságra. Érzelmi zombikká válunk, akik kérdés nélkül szolgálják a világot. Vagy annyira lecsúsznak, hogy már a világot sem tudják szolgálni.

A mostani „rend”, egy emberek által alakított rendszer, olyan rendszer, amit valaki kitalált, és ha jobban a mélyére nézünk, hiányzik belőle a szeretet, az emberségesség, az együtt érzés és a szabadság, az egyén szabadsága. Nem szeretettel, hanem félelemmel irányít. A félelmek hihetetlen sok energiát emésztenek fel, annyira sokat, hogy az egyénnek nem lesz energiája gondolkozni, szeretni és élni. A jó szolgák nem gondolkoznak, nem szeretnek és nem a saját életüket élik!

De van, akinek meg kell élni ezeket a mélységeket, hogy tudja értékelni a szeretet és boldogság energiáit. Mindenkinek más az útja, és mindenki maga dönti el, hogy az adott szituációt hogyan is éli meg. Minden tőlünk függ, nem háríthatjuk a felelősséget senkire, minden a saját döntésünk volt és lesz. Minden, amit éppen átélünk, az a mi általunk teremtett világ!

Vagy azt éljük, amit a szívünk diktál, vagy azt éljük, amit más diktál. De mind a kettő a mi döntésünk! Minden a Mi felelősségünk, ami egyeseknek ugye ajándék, a kényelmeseknek csak egy újabb nyűg.

Világ életemben menekültem, mások elől! Önmagam elől, mindenféle teóriám volt arra nézve, hogy ki vagyok én, miért vagyok ilyen, amilyen. Pedig egyszerű, az vagyok, aki lenni akarok, nem irányít senki, nem befolyásol senki, minden pontosan úgy történik, ahogy akarom, ahogy hagyom, hogy történjen. Minden tőlem függ.

Nincs meghatározás arra, hogy ki vagyok én. Én vagyok, élek, napról napra egyre tudatosabban élem az életemet. Minden érzésem, sikerem csak tőlem függ, arra van időm, amire akarom, hogy időm legyen, ott vagyok, ahol akarok lenni, azok vannak körülöttem, akiket akarok, annyi pénzem van, amennyit akarok, úgy nézek ki, ahogy akarok és stb.! Az én életem, tőlem függ!!! És pont.

Ez a lényege mindennek, ez az alapja az egésznek. A tudatosság kezdete, amikor az ember ezt akkor is felismeri, ha szarban van. Nem számít semmi, csak az, hogy én hogyan döntök az adott szituációban, csak az számít, hogy én mit élek meg. Másokat nem tudok irányítani, és másokat nem tudok megváltoztatni, másokat tudok támogatni, tudok nekik segíteni és tudom őket rombolni, de persze mindezt csak akkor, ha hagyják. Mindenki mindenkire olyan mértékben van hatással, amennyire az egyén hagyja magát, hogy hatással legyenek rá, akár tudatosan, akár tudat alatt. Ez a szabadság! Ami minden percben velünk van, bárhogy választhatunk és minden percünket mi választjuk! Szabadok vagyunk!

Mára ennyi! Szeress, merj szeretni és vállald fel a szíved döntéseit, engedd be a boldogságot az életedbe, és légy türelmes. Vállald a felelősséget a tetteidért, ha akarod, egyik napról a másikra megválthatod a világot, főleg a saját világodat!

Még a nap is kisütött, amikor elkezdtem írni neked, mondtam, hogy az én életemben süt a Nap, és tényleg! Millió pusszantás, akármi is történik éppen, tarts ki!

Cupp, cupp!

Nővérke