Indigó történetek 1.

"...boldog vagyok és köszönöm!" 

Lőrinczi Rita - Az én indigó történetem 

Igazság szerint csak pár hete vágott fejbe az a felismerés, hogy én indigó vagyok. Korábban csak azt gondoltam, hogy kilógok a sorból és nagyon más vagyok, mint az átlagemberek. Azt hittem velem van a baj és folytonos harcot vívtam magammal, hogy megfeleljek a világ elvárásainak, de emellett önmagam igazi lényét se adjam fel.

A középiskolában kezdődött, amikor először azt éreztem, valami nem stimmel velem. Akkor vettem észre, hogy máshogy gondolkodom, olyan dolgok zavartak, amik másokat nem és nem értettem, engem miért zavar és őket miért nem. Akkor még úgy gondoltam, hogy ha megpróbálom utánozni a szüleimet és a többi boldognak tűnő embert, akkor az elég lesz nekem a nyugodt jövőm biztosításához. Pár év továbbtanulási és alkalmazotti lét után csak a tanácstalanságot, a lelki és fizikai kimerültséget és a depresszió tüneteit vettem észre magamon. Próbáltam segítséget kérni, sajnos a „modern” nyugati orvostudomány módszerei egyértelműen nem váltak be, új lehetőségek felé kellett fordulnom. A lázadásommal és tehetetlen dühömmel elkezdődött bennem a tudatosodás folyamata, tele lettem kérdésekkel: Mi az élet értelme? Miért pont én lettem? Ki is vagyok igazából? Hogyan lehetek boldog? Miért bántják egymást az emberek? Miért teszik tönkre a saját élőhelyüket, a bolygót és minden más élőlényt? Mi vagy ki irányítja a világot? Miért a pénz a fő motiválóerő? ilyen és hasonló érdekességek. Fájdalmas volt rájönnöm, hogy a kérdéseimre nem kapok számomra elfogadható válaszokat, mindig csak bírálatot. Teljesen egyedül éreztem magam, mert senki nem értett meg és nem is volt igazán kíváncsi rám. Hibásnak éreztem magam a furcsa különcségem miatt, egyre többen elfordultak tőlem, mert már nem tudtam üres fecsegésekkel és értelmetlen szórakozással tölteni az időmet. Jobban éreztem magam egyedül a néha világmegváltó, néha öngyilkos, kétségbeesett gondolataimmal. Szerencsére a családom nem hagyott magamra annak ellenére, hogy ők is sokszor értetlenül néztek rám a vélemény-nyilvánításaim miatt.

Sokáig nem tudtam mi lesz velem, csak sodródtam. Ami volt nem tetszett, de nem tudtam, merre induljak és min kell változtatnom ahhoz, hogy jobban érezzem magam. Azt tudtam, hogy ha szeretnék valamit elérni, csak tennem kell érte, de semmi életcél nem volt előttem.

Mondhatni 30 éves koromig szenvedtem és nagyon hosszú és fájdalmas folyamat volt elfogadnom magam olyannak, amilyen vagyok és végre megtalálni azt az utat, amin jól érzem magam. Vannak nehézségeim, mert megértő embereket párkapcsolat terén, barátként vagy akár munkatársak kapcsán alig találok és a mostani világ értékrendje borzasztóan távol áll tőlem. De már nem lázadok, a Zeitgeist révén megkaptam a válaszokat a világ milyensége, az emberi hatalomvágy és a pénzügyi rendszer működése tekintetében, a többi kérdésemre meditációk, hipnózis, spiritualitás és asztrológia segítségével leltem rá. Megnyugodtam és amikor az „i”-re felkerült a pont azzal, hogy rátaláltam a http://azindigouzenete.blogspot.hu/ oldalra, minden a helyére került bennem. A körülményeim nem lettek könnyebbek, de elengedtem a rossz dolgokat, elfogadtam azokat, amiken én nem tudok változtatni és tudatosan csak a számomra pozitív és a fejlődésemhez szükséges információkat, eszközöket, embereket engedem be az életembe, így már ki tudom jelenteni: boldog vagyok és köszönöm! 