Bizonyíték a létezésre

"Minden kötődés a létezésemre bizonyíték..."

Ma olyan érdekesen vagyok megint, gondoltam, erről írnom kell.

Süt a nap, sőt, ragyog, imádom, nyitva az ablak, a város egészen nyugodt, tavaszt érzek, a lelkemben is, boldogságot, kíváncsiságot, várakozást, izgalmat. Az életem boldog, békés, kiegyensúlyozott, harmonikus, most csodálatos minden. 

És közben meg azt érzem ott legbelül, hogy mindegy. Minden mindegy, nem érdekes semmi és ugyanannyira értelmetlen minden, mint amennyi értelme van. 

Azzal a gondolattal jöttem haza a boltból, hogy de jó lesz végre elmenni innen, hazamenni, ha most kéne menni, mennék, mert elfáradtam. Már mindent megtettem és megéltem, ami fontos volt. Ami most van és most jön, az a dolgoknak a finom hangolása, a határok megtalálása, kitolása, az élet minden területén. Mert már minden ki van pipálva, minden nagy dolog. 

Azt érzem, hogy most már nincs az életemben "kell", mármint olyan, mint régen, hogy ezt meg azt meg kell tennem, meg kell élnem, meg kell fognom, látnom kell, éreznem kell. Nem éltem meg konkrétan mindent amiről azt hittem, hogy kell, nem éltem meg és nem valósítottam meg mindent, ami a "bakancslistámon" szerepel, vagy inkább szerepelt. Mégsem hajt semmi, csak én hajtom magamat, de már egyre kevésbé. 

Most 2 lehetséges út következik így, vagy képes leszek végre megélni a pillanatokat, vagy vége... :)

Azon gondolkoztam, hogy milyen érdekes a ragaszkodás, a kötődés, és hogy mennyire hajtjuk a dolgokat, amikhez ragaszkodhatunk, amikhez kötődhetünk. Ha meg nincs ilyen az életünkben, akkor generálunk, vagy egyszerűen céltalannak érzünk mindent. 

Ez abból a gondolatsorból jött, hogy az ember azért is vállal gyereket, hogy kösse magát, hogy ide kösse magát... A legnagyobb célt adja, és persze kitartást is, ha személyekhez kötődünk. Nincs ezzel gond, teljesen rendben van, ha így, hát így.

Nekem ilyen komoly, emberekhez való kötődés nincs, ez óriási szabadság érzéssel tölt el, szuper, imádom! Másrészről ezáltal válik céltalanná az egész. Itt lép be az önszeretet és a tartalmas élet.

Ha szeretem önmagam, képes vagyok szabadon megteremteni egy tartalmas életet, amíg itt kell(!) lennem.

Tartalom a sok szenvedés is... Azt is mi okozzuk magunknak, akkor annak aki szenved, ezek szerint nem elég tartalmas az élete? Vagyis mit is jelent az elég tartalom? Az Univerzumban nincs jó és rossz, tehát minden lehet tartalom... Sőt, minden egy tartalom.

Szóval kötődés nélkül, boldogan? :) Erre vágyik mindenki, mert a kötődés valamilyen szinten függés is, igen, főleg az, függő rendszer. De gondoljuk csak ezt végig. Mindenféle kötődés, függés tartalommal tölti meg az életünket, feladatokat csinálunk, veszünk magunkra általa, drámákat generálunk, így érezzük, hogy élünk. Függés, kötődés lehet személyhez, tárgyhoz, táplálékhoz, helyzetekhez, bármihez. Ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy pl. szeretek, tehát élek, szeretkezek, tehát élek. Minden kötődés a létezésemre bizonyíték.

De mi van, ha nem kötődök, vagy elkezdek nem kötődni? Szabadság? Igen... Nincs kötődés, nincs függés, nincs motiváció, mert minden mindegy, és mégis mosolyogsz, élvezed, hogy süt a nap, élvezed, hogy most itt, ebben a pillanatban ezt is megélheted, aztán tovább lépsz. Lehet, hogy megtöltöd az életedet újra kötődéssel, függéssel, drámákkal és játszmákkal, de az is lehet, hogy végleg elszállsz. Melyik a félelmetesebb?