 |
| "Vagy csinálom, vagy nem" |
Elég negatív cím, pedig nem érzem magam rosszul, csak mély a megfogalmazás, de lehet ezt másképp?
Vagy mélységében mindent, vagy sehogy, és ezt nem a maximalizmusom számlájára írom. A felszínes cselekedetek értelmetlenek, lehetőség szerint számomra kerülendő dolgok. A "muszáj" kifejezéstől azonnal felkötném magam az első almafára, lehetőség szerint ezeket is igyekszem elkerülni. A "muszáj" dolgoknak is "muszáj" valami értelmet találni, valami több értelmet, mint az, hogy "csak", meg a kedvencem, az "így szokás", és a "mindenki ezt csinálja".
Az odáig rendben van, hogy "egyek vagyunk", vagy "minden én vagyok", vagy nézzük ezt bármilyen szemszögből, de azért ez a fajta egység már szerintem túlzás, főleg, mert sokan kizárólag ebben érzik az egységet, pedig az valami egészen más. Van abban valami szép, hogy ennyire különbözünk. Hiszek abban, hogy mindenkinek aki itt él, élt és élni fog, a személyiségének, tehetségének, érzéseinek megfelelően helye van a világban. A világ szerintem akkor is remekül funkcionálna, ha mindenki kibontakoztathatná a tehetségét, és azt rakná a közösbe. Akkor is lennének "muszáj" dolgok, de nem élném meg erőszakként.
Igen, ez a szétesések egyik alapköve...
Még nem fejtettem meg, mitől is van és mikortól datálható, hogy 2 ennyire ellentétes személyiséggé szakadtunk... Mármint itt belül...
Az egyik meg akar felelni a világnak, a másik meg véglegesen kiszállna ebből az egészből és élné a kis lebegős életét, mosolyogva, és csak azokkal a dolgokkal törődve, amiktől a mosoly örökre odatapad az arcára... Nos igen, az egyik igyekszik itt élni, a másik tökéletesen tudja, hogy ebbe aztán végkép nem passzol bele, utálja, hogy a másik próbálja őt belepasszírozni, és nem érti, hogy AZ miért nem látja, hogy ő ebbe egyátalán nem fér bele. Tudod, mint amikor megpróbálsz beletuszkolni egy dupla, 4 méteres, extranagy pokrócot a 2 kilós, elől töltős mosógépedbe. Szerintem csak egy őrült próbálná... Itt azért megjegyezném, hogy véleményem szerint nincsenek őrültek, de ez egy másik történet.
Szóval nem fér be a pokróc, nem lehet kimosni, ez elég frusztráló...
Mi történik ilyenkor? Hullámvölgy! Igen!
Miért is? Az egyiknek azért, mert nem érvényesül az akarata, a másiknak meg azért, mert nem tud megfelelni az elvárásoknak. A pokróc néha azt kívánja, hogy bár beférne a mosógépbe, talán minden egyszerűbb lenne, de azért ott belül marhára retteg, hogy nehogy véletlenül belefusson egy akkora mosógépbe, amiben már bőven van hely neki is...
Igen, ez van most. Szokványos... Aztán a pokróc megrázza magát, és újra képes lesz arra, hogy mindenkit felmelegítsen, aki fázik. Amíg újra össze nem gyűrik őt, de az még a kisebbik baleset, az a leggázosabb, mikor a kutyagumis lábukat is beletörlik... De tudod mit? A pokróc ezt is túléli, mert egy ilyen túlélő fajta, és mivel csodapokróc, ezért remek az öntisztító képessége is...
Holnap új nap virrad! De lehet, hogy már egy óra múlva is... :)
4 megjegyzés:
Hello..
Nem olyan régen találtam erre a blogra, de hát ugye véletlenek nincsenek. :)
Na igen a kettőség, amit írsz nekem ismerős.. Igazából azt gondolom, mindenkiben megtalálható. Néha vannak napok, amikor én is amolyan csak lebegős vagyok. Nálam nem csak a "muszáj" hanem a "kötelező" szavak is kiverik a biztosítékomat. Szó szerint érsd, konkrétan lefagy a szoftverem...Képtelen vagyok olyan dolgokat megcsinálni amit muszáj vagy kötelező. A leg leg legutolsó pillanatig képes vagyok húzni, vonni, tolni.. Azt vettem észre a saját életemen keresztül, ahogy egyre több gyertya kerül a tortámra ( nem, nem öregszem csak kezd több tapasztalatom lenni...) kezdek igazi indigósan introvertált lenni. Na már most, aki egyre több és több emberi és spirituális tapasztalatott szerez az idővel a lebegős oldalra bukik... Nem azért mert kerüli a muszájt, hanem mert rájön az élet nem állhat muszájból. Miért is lenne bármi is muszáj? Mert megítélhet egy másik ember? Na és akkor mi van? Bárki, bármit mondhat rólam, s lehet véleménye is de ez kizárólag az Ő baja. :) Ezt adja a sok sok gyertya a tortán. Ez is benne van. Nem akarunk idővel megfelelni, csak magunknak. Igenis olyan dologgal akarok foglalkozni, amitől ráfagy az arcomra a mosoly. Van aki már csak a mosolyodtól utál...Nos, ez is az Ő baja. :D Én akkor sem leszek "muszáj" sem "kötelező". Kedves Lulu, én szerintem te pont nagyon jó vagy pokrócként aki öntisztitó funkcióval rendelkezik, mintha hagyná hogy mások idegen mosóporral kimossák számukra megfelelő tisztaságra.... Az original mindig jobb!! Kitartás, lesz mindig jobb óra, jobb nap! :)
Szia!
Köszi ezt a remek hozzászólást! Igen, nem csak a "muszáj", de a "kell", a "kötelező" és minden ilyesmi is, meg a halogatás, pont ezért és a félebhagyás, pont ezért... Meg a gyertyák száma "effektus", az is, itt is hasonló!
ÉS köszi, igen, kitartok! Szeretek pokróc lenni, így, ez az én formám. :D
Nagyon szivesen írtam ;)
Remélem tudtál mosolyogni rajta :)
Szép estét! :) :)
Tudom, érzem, naná! :D Még most is! Köszönöm und jó éjt!
Megjegyzés küldése