Kérdések

"Csak a változás az állandó"

Érezted már úgy, hogy kiléptél a világból? 

Felülemelkedtél a normákon és többé már nem számítanak azok a dolgok, amik olyan fontosak voltak régen? Rácsodálkoztál már saját létezésedre, amikor minden, amit fontosnak hittél elveszett? Az érzés, a felébredés, hogy tudod, mit kéne érezned, de mégis valami teljesen más jár át ott mélyen legbelül...

Tudod, hogyan kellene reagálnod, viselkedned, megtanultad, így neveltek, de kicsúsztál a szerepedből...

Amikor erre rádöbbensz, akkor zuhan össze igazán minden, rád tör és nem érted. Úgy érzed, valamit elvettek, de még sincs benned üresség és hiány. Ijesztő... Rádöbbensz, hogy nincs más, csak te, a döntéseid és az érzéseid. Mi a félelmetesebb? Hogy nincsenek társaid ebben a magad által generált világban, vagy a felelősség, a tudat, hogy bármit teszel, bármerre lépsz, az a TE döntésed? 

És amikor ráébredsz arra, hogy bármerre mész, bármit választasz, az jó? Bármi történik, az jó? Akkor mi játszódik le az elmédben? Megnyugszol, vagy felkavar? Vagy kiöl belőled mindent?

Neked milyen érzés, amikor összeomlik a szépen felépített életed, mert rájössz, hogy kinőtted? 

És milyen érzés, amikor mindezek után egy reggel arra ébredsz, hogy mégis 'én' vagyok? Lehullottak az álarcok, a minták, ugyanaz maradtam és mégsem.

És mit érzel akkor, amikor rádöbbensz, hogy az álarcok ott vannak körülötted, bármelyikkel játszhatsz újra és újra? Hogyan döntöd el, hogy melyikkel játszol éppen?

És mi van akkor, ha nem is azért vagyunk itt, ebben a testben, amit eddig gondoltunk? 

Neked melyik kérdésnél kezdődik az őrület?