AZ INDIGÓ ÜZENETE: Az indigók 4 típusa

"Egyformák, mégis mások"

A humanista, a művész, a koncepcionalista és az interdimenzionalista

A négy típusból álló rendszert, amely nagyon világosan és pontosan kikristályosodott, sok ismert és köztiszteletben álló terapeuta és pszichológus is átvette. "Tulajdonképpen ellenzem az indigó gyerekek beskatulyázását, mert ez is a régi gondolkodásmód része. Ám ahhoz, hogy megismerjük őket, úgy érzem, segíthet a következő besorolás, ezért tudatosan úgy döntöttem, hogy szerepelni fog a könyvben."

Az indigó gyerekek különböző típusokba történő felosztásánál megfigyelhetjük, hogy két különböző csoport van. Minden csoportban két típus, amelyek hasonló viselkedésmódokat mutatnak. Véleményem szerint két különböző lelki műfajba sorolhatók be, és két eltérő kozmikus áramlatba: az indigókék és a sötét- vagy mélykék színsugárba (sugártan).

Az egyikbe tartozik a humanista és a művész, a másikba pedig a koncepcionalista és az interdimenzionalista.

Nancy Ann Tappe felosztása röviden és találóan így írja le a négy típust:

A humanista

Tömegekkel dolgozik, őket szolgálja, mégpedig a holnap orvosaként, ügyvédjeként, tanáraként, üzletembereként és politikusaként.
Sokszor hiperaktív, szélsőségesen szociális, beszélget mindenkivel, mindenhol és mindig, átlagon felül barátságos. Kialakult, saját véleménye van, könnyen elterelődik a figyelme, és ezer dolgot csinál egyszerre. Imádja a könyveket, és nem nagyon kötődik a fizikai testéhez.
A humanista különösen szoros kapcsolatban áll az emberekkel, az állatokkal, a növényekkel, a földdel, a csillagokkal - vagyis mindennel, ami él. Állandóan azon gondolkozik, hogy vajon jól van-e mindenki. Mindig és mindenhol, mindenkit szeretne szeretni. Szívéig ható fájdalmat érez, ha valakinek vagy valaminek (például egy fának) fájdalmat okoznak vagy igazságtalanság éri. Ilyenkor szeretné megvédeni, és így többnyire ő is megkapja belőle a részét. A többi gyerek sokszor „puhánynak" látja. A humanista különösen szociális, szeretne mindenhol megállni, hogy kommunikálhasson az emberekkel, állatokkal vagy a Földdel. Néha az is csoda, hogy hazatalál. Bár az biztos, hogy hosszabb időbe telik neki. Álmodozó, saját fantáziavilágában él, és néha úgy tűnik, nem is hallja, ha szólnak hozzá. Ha elege lesz a világból, saját belső világába menekül.

Előfordulhat, hogy kisgyermekként pontosan leírja a „világát", hogyan néz ki, milyen a színe, milyen lények élnek ott stb. Ha erről mesél, legjobb, ha hiszünk neki és elfogadjuk a történeteit, anélkül, hogy értékelnénk vagy kérdezősködnénk róla.

A humanista tulajdonságai:

- Rendkívül szociális; szereti az embereket, de csak kevés „intim" barátra van szüksége, akikkel lelki kötődést alakít ki.
- Szeret mindig, mindenkivel elbeszélgetni, és eközben megfeledkezik az időről és a kötelességeiről.
- Sokszor hiperaktív vagy hipoaktív. (Hyper: túl: hypo: alul.)
- Könnyen elterelődik a figyelme, hamar elfelejti, hogy mit is akart csinálni.
- Nem kötődik a fizikai testéhez, kevéssé földi, és nyugalomra van szüksége, hogy újra visszataláljon középpontjához.
- Imád olvasni, szeret egyedül játszani, legszívesebben számítógéppel.
- Néha eget verő jókedve van, máskor pedig vigasztalhatatlanul szomorú.
- Különösen odafigyel rá, hogy az emberek, állatok, fák stb. jól érezzék magukat. Szeretné, hogy az emberek harmóniában éljenek környezetükkel.
- Nagyon érzékeny és ezért könnyen sérülhet érzékenysége, illetve túl sokat követelhetnek tőle a dolgok.
- Mindig, mindenféléről elgondolkodik és hajlamos a fejfájásra.
- Sokat álmodozik, mindent elveszít, nem fektet nagy súlyt az anyagi dolgokra.
- Többnyire úgy érzi, nem értik meg, és nem ismerik el.
- Különösen fontos számára, hogy álljuk a szavunkat. Ezt szereti és biztonságot ad neki.
- Kialakult véleménye van.
- Sokszor tudatában van a helyzetnek és képes saját magára büntetést kimérni.
- Bármi megfelel neki, lényeg, hogy a szülők őszinték legyenek.
- Ha elemében van, akkor minden csodálatos.
- Nem foglal állást. Bár kialakult véleménye van, ezt sokszor csak szélsőséges helyzetekben mondja ki, például ha valakit valami fenyeget vagy igazságtalanság ér, mivel a legtöbb nézeteltérés egyszerűen nem érdekli.

Gyerekekről szóló történetek:

Egy édesanya mesélte:

„A fiam, Merlin, tízéves és mindig is tevékenyen részt vett mindenben, aminek élőlényekhez van köze (pár éve az Állatvédők és a Greenpeace szervezetei miatt tartja fontosnak, hogy felnőjön). Ötévesen azt mesélte, hogy megbeszéli az otthoni növényekkel, hogy milyen tápanyagra van szükségük, és mikor kell újra meglocsolni őket.
Sokszor jön szakadt ruhában az iskolából, mert megvédte a barátait, a fákat, nem engedte, hogy rájuk tűzzenek vagy véssenek valamit, vagy hogy letörjék az ágaikat vagy leveleiket. Mindig próbálja elmagyarázni a társainak, hogy a növényekkel és kövekkel lehet beszélni. »Csak oda kell figyelni« - azt szokta mondani. A küldetése eredménye csak ritkán pozitív. A barátai viszont lassanként megtanulnak dolgokat az ő eszméiről és elképzeléseiről, ami nagyon büszkévé és boldoggá teszi.
Annak ellenére, hogy verbálisan kiáll a természetért, nem vetemedik tettlegességre. Gyűlöli az erőszakot, és ennek megfelelően kedvelik a lányok, a fiúk pedig furcsának tartják. Egyszer elmagyarázta: »Miért üssek meg valakit, vagy miért védekezzek, ha nem akarom, hogy engem megüssenek.« Amikor a fiamat látom el, vagy a szakadt ruháit varrom, mindig arra gondolok, hogy ez milyen szeretetreméltó álláspont."

Más szülők mesélik:

„A gyermekünk nyitott és nagyon barátságos. Korábban, séták alatt úgy ült a babakocsiban, mint a királyi család tagja, mindenkinek köszönni akart, mintha mindenki a családhoz tartozna. Mindenkinek hangosan odakiabált és néha nagyon megörült bizonyos embereknek, mintha ősidőktől fogva ismerné őket. Ha valakit kedvel, azt feltétel nélkül szereti. Más gyermekeknek ez nem olyan könnyű, mert nem értik ezt meg. Nem mindig szeretik, ha ilyen intenzív a szeretet, és sérti az intim szférájukat.
Azt tapasztaljuk, hogy egy „humanista" gyereknek, az ő békéről, az egész világ iránti szeretetről szóló eszméivel és képeivel egyáltalán nincs könnyű dolga. Sokszor fáradt és erőtlen, és nem bírja tovább. Most kilencéves és szeretne minél hamarabb felnőni, hogy felépítse saját ártatlan világát. "

Egy apa meséli:

„Azt hiszem, a fiam épp az ellentéte a hiperaktívnak. Állandóan fáradt, alig bírja nyitva tartani a szemét, és csak akkor ébred fel tényleg, ha számítógépes játékokkal játszhat - saját maga is kitalál ilyeneket. És egyáltalán: a festés és figurák készítése a kedvenc elfoglaltságai. Az iskolában állandóan nehézségei vannak, mert álmodozik. A többi gyerek körében népszerű, mert annyira más, nyugodt és megfontolt, sohasem veszekszik inkább kitér a viták elől. Mindig támogatásra és ellenőrzésre van szüksége, hogy teljesítse a napi feladatait. "

A koncepcionalista

Inkább tervek foglalkoztatják, mint emberek. Ő a holnap építésze, tervezője, űrhajósa vagy pilótája. Sokszor nagyon atletikus, ellenőrző mintákat hordoz magában, különösen az apa és az anya ellenőrzésére vonatkozólag, ami nagy nehézségeket jelenthet. Vonzódik a függőséget előidéző dolgokhoz (drogok serdülőkorban).
A koncepcionalista inkább tervekkel foglalkozik, mint a többi gyerekkel. Saját ötletei és elképzelései vannak, és szereti ezeket saját tempójában mélyrehatóan megvizsgálni, és meg is valósítani. Ebben senki sem siettetheti. Az indigó koncepcionalista alapvetően nem sikerorientált. Teljesítmény-központú társadalmunk zavarja. Szüleivel – feltéve, hogy megértik őt - fantasztikus új tanulási módokat fejleszthet ki, vagy akár a háztartással kapcsolatban is adhat gyakorlati tanácsokat.

A koncepcionalista tulajdonságai:

- Szereti az ötleteket és elképzeléseket, meg kell azonban tanulnia, hogy megoldja a részleteket.
- Szeretne mindent megérteni. Szétszedi például a készülékeket, hogy megértse hogyan működnek.
- Gyermekként gyakran sportos és ügyes.
- Hajlamos a titkolózásra, sokszor elrejt dolgokat.
- Szereti ellenőrizni a szüleit.
- Szereti a műszaki dolgokat, mindenekelőtt a számítógépet.
- A felmerülő problémákra nagyon jó megoldásokat képes találni, és meg is valósítja azokat.
- Tud az interneten és más újszerű módon tanulni.
- Nem túl érzelmes.
- Szereti és igényli a világos szabályokat, a világos fegyelmet, a világos utasításokat és a tiszta érzéseket.

Gyerekekről szóló történetek:

Egy anyuka meséli:

"A fiamnak komoly nehézségei vannak az iskolában. Kívülállóvá vált. Ha valami történik, őt is bűnösnek tartják; társai sokszor kiközösítik, ami miatt persze aggódunk. Legszívesebben a számítógéppel és technikai eszközökkel foglalkozik: szétszed és összerak készülékeket.
Sokszor nem hajlandó megcsinálni a feladatát, az iskola csak kényszer neki és a lehető legkevesebbet teszi meg érte; sokszor elfogy az erőm, mindig csak veszekszünk, nagyon hasonlítunk is egymásra; az édesapjával jobban együtt tud működni, de őt is megpróbálja kontrollálni."

Egy anyuka meséli:

„A fiam most tinédzser. Sajnos csak pár éve tudom, hogy indigó gyerek. Nagyon nehéz volt vele, és sokszor azt éreztem, hogy nem vagyok jó a gyermeknek. Talán másképp alakult volna, ha korábban tudom!

Már kiskorában is nagyon önálló volt, és semmit sem akart elfogadni tőlem. Mindig, mindent jobban tudott és azt akarta, hogy minden helyzetben övé legyen az utolsó szó, egyszóval iszonyú fárasztó volt. Az iskola túl unalmas volt számára, úgyhogy zavarta az osztályt és a tanítást. Nem akarta szabályokhoz tartani magát, és ez évekig sok gondot okozott minden területen.

Megkértek, hogy csináljunk egy tesztet a fiammal és láss csodát, kiderült, hogy több mint 130 az IQ-ja. Sajnos az iskolában ennek nem sok hasznát vette! Mivel ennyire más volt, úgy érezte, nem értik meg, sem a tanárok, sem a szülei, sem az osztálytársai. Egyszerűen mások voltak a nézetei és eszméi, mint a többieknek. Most, hogy már megértem a helyzetét, nekem sincs akkora bűntudatom, lazább vagyok, és több teret engedek a fiamnak."

A művész

Érzékeny és sokszor alacsony növésű. Ő a holnap tanára és művésze. Bármit is csinál, az valami alkotó jellegű tevékenység. Négy és tízéves kora között minden létező hangszert kipróbál, a legkülönbözőbb területeken kreatív, sokszor azonban csak öt-tíz percre. Csak serdülőkorban választ egy bizonyos irányt, amelyre a későbbiekben összpontosíthat.
Az indigó művész gyakran alacsony növésű. Fizikailag finom felépítésű, de belül erős és szívós. A művészgyermek nagyon érzékeny és sok emléket hoz korábbi életeiből. Különösen erős akaratú és céltudatosan képes felhasználni akaraterejét. Tudja, hogy mit akar, és általában meg is kapja. A művész legjobban kreatív csatornáin keresztül tanul. A merev logikát és kényszert nehezen tudja megérteni, különösen fiatalkorában.
Könnyedén és rugalmasan mozog az életben, bárhol képes pihenni és kikapcsolódni, gyorsan fel tudja mérni a helyzeteket, és pontosan tudja, hogy kit szeret és kit nem. Viselkedése nagyon következetes, és nem lehet „megvenni". Nagyon intenzíven tud foglalkozni a dolgokkal.
Szeret a szülei közelében lenni, mert a család közepén is képes a játékára koncentrálni. Eközben egyszerűen senki és semmi nem zavarhatja. Két-hároméves korukban már tapasztalható náluk valamiféle teljesség, már sok mindent egyedül csinálnak. Élénken kommunikálnak más gyerekekkel, és korukhoz képest nagyon érett benyomást keltenek. Amikor azután hatéves korukban találkoznak a „nagyvilággal" a külvilágból fakadó nyomás hatására megváltozik a viselkedésük.

A művész tulajdonságai:

- Órákig képes festeni vagy rajzolni, és szereti, ha mások rajzolnak neki.
- Nagyon ragaszkodó és lágy, finom, benyomást kelt. Ugyanakkor azonban erős az akarata és ezt érvényesíti is.
- Erős, és erejében együttérzést mutat.
- Sok mindent érzékel és szeretné, hogy higgyenek neki, ha mesél ezekről.
- Lehet arrogáns, narcisztikus és önfejű.
- Előfordulhat, hogy egy igazi kis diktátor.
- Sokszor csak kevés alvásra van szüksége, mert bárhol képes kipihenni magát és lazítani.
- Legkönnyebben a kreativitáson keresztül tudja magát kifejez az életben. Szereti többek között az éneket, táncot, balettet, színházat, a cirkuszt, a festészetet, rajzolást, a zenélést.
- Szereti, ha tájékoztatják a dolgokról, és nem zárják ki semmiből.
- Született gyógyító (sokszor zenével, művészettel vagy táncol, gyógyít) és ebben ismeri fel az életet és a feladatát.
- Gyorsan átlát helyzeteket, és eszerint cselekszik. Játszik a helyzetekkel, hogy tapasztalatokat gyűjtsön.
- Világos válaszokat vár el, ha nem kapja meg, akkor maga keresi meg.
- Nem fogad el érzelmi mintákat.

Gyerekekről szóló történetek:

Egy anya, aki ismeri az indigó gyerekeket, a következőket meséli:

,,A kislányom Leah most ötéves, olyan indigó gyerek, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Mielőtt beszélni kezdett volna, állandóan énekelt. A nyelvhasználata, a nyelvtana és a szókincse hihetetlenül gyorsan fejlődött, de történeteket mindig énekelve adott elő. Ez a mai napig nem változott. A történeteket korához képest meglepően pontosan és jól felépítve adja vissza, illetve énekli el!

Négyéves kora óta, saját kérésére, balettre jár. A tánctanárnője eleinte szkeptikus volt a lányom vékony és alacsony testalkata, illetve a kora miatt. De Leah két óra alatt meggyőzte. Számomra ez is jellegzetes indigó művész tulajdonság: szívósság és becsvágy, hogy elérje a saját maga által kitűzött célokat. Ez hoz magával sok másik dolgot.

Isten őrizz, hogy ennek az édes kis angyalnak olyasmit kelljen csinálnia, ami ellentétes a rendszerével. Ilyenkor azt hihetné az ember, hogy fölöttünk nyíltak meg az ég csatornái. Kézben tart bennünket, ő a főnök. Még a dühét is olyan kreatívan használja fel, hogy nem lehet rá haragudni. Egy heves dühkitörése után elmagyarázta: »Tudod, mami, egyszerűen ki kellett engednem a haragomat, különben megbetegszem.«

Sohasem unatkozik, szereti egyedül elfoglalni magát, de mindig a család közelében és nem a szobájában.

Sok művész kislánytól hallottam azt állítani önmagáról, hogy ő hercegnő, és szeretnék, ha úgy is bánnának velük. Egyszer egy hároméves kislány, akit az anyukája hercegnőmnek nevezett, mélyen megbántva kijelentette: „Én gyerek-királylány vagyok!" Egy másik, valamivel idősebb kislány azt mondta magáról: „Felséges vagyok" - mintha ez olyan természetes lenne!

Az interdimenzionalista

Nagyobb növésű, mint a többi indigó gyerek, sokszor nagyon nagy. Kétéves korában, ha mesélünk neki valamit, azt fogja mondani: „Tudom, ezt már tudom, hagyj békén!" Új filozófiákat, eszméket és vallásokat hoz. Nehezen boldogul emberekkel és dolgokkal, mert még a három másik típushoz képest is kevéssé illeszkedik a társadalomba.
Az interdimenzionalista többnyire elég nagy növésű. Sokukat, sokkal idősebbnek tartanak. Ez nehézséget jelenthet a gyereknek - és a szülőknek egyaránt -, mert túl sokat várva viszonyulnak hozzá. Otthon az egyik pillanatban talán egy dacos „nyolcéves" és két perccel később pedig egy ,,kis" óvodás, aki szeretne odabújni a szülők ölébe. Ehhez jön még, hogy ezek a gyerekek mindig, minden tudnak. Mindent jobban tud, és alig hagyja szusszanni a szüleit. Nem könnyű egy ilyen gyereket szeretettel kísérni.
A szülők részéről hihetetlenül rugalmas beállítódottságot, és a saját célok és elvárások teljes feladását követeli. A gyermek világos határokat és fegyelmet igényel tőlük. Kénytelenek átgondolni, mik tulajdonképpen az értelmes határok. Ha nem szabnak nekik határokat, akkor elviszi a szülőket saját végleteikig. Rá kell jönniük, hol vannak saját, vagy a gyermek határa és hogyan lehet ezzel harmonikusan bánni.
Az interdimenzionalista igazi indigó gyerek, aki falakat rombol le, elképzeléseket forgat fel nem érdekli a régi, merev szabályok, mivel saját maga szeretné meghatározni a szabályait. Allergiás a nem demokrácián alapuló hatalomra, és egyszerűen nem hagyja, hogy bármit is előírjanak neki.

Az interdimenzionalista tulajdonságai:

- Tele van új ötletekkel, filozófiákkal és elképzelésekkel, és ezek gyakran megbotránkoztatják az embereket.
- Született vezető és szeret új utakon járni.
- Nem tűri, hogy túlhaladott eszmék vagy elvárások korlátozzák.
- Lehet diktatórikus és uralkodó.
- Eredeti akar lenni.
- Messzebbre lát, mint a fizikai szeme.
- Szereti a színházat és a játékot.
- Megvalósítja a dolgait, mindegy, hogy barátokat vagy ellenségeket szerez vele.
- Nem tudja elviselni a tekintélyt és az utasításokat.
- Már fiatalkorában ismeri feladatát, és türelmetlenül várja, hogy felnőjön.
- Nagy belső erővel rendelkezik.
- Ha együtt van valakivel, attól száz százalékos odafigyelést igényel.
- Világos fegyelemre van szüksége, hogy kreatívan és szabadon kiélhesse magát.
- Lerántja a maszkot az emberekről.

Gyermekekről szóló történetek:

Egy anyuka mesélte, miután elolvasta a típusbesorolást:

„Szerintem a fiam ebbe a csoportba tartozik. Nagyra nőtt, tizenkét éves, és mindig, mindent úgy szeretne csinálni, ahogy azt ő helyesnek tartja. Nem is tudok ez ellen tenni, mert akkor nem tudnánk együtt élni.
Kiskora óta próbálok világos kereteket szabni neki, és megérteni az ő véleményét. Mivel nagyon racionális, jól meg tudunk beszélni sok mindent, amit nekem először meg kellett tanulnom. Amíg csak a szemrehányásokkal jöttem, mindig veszekedtünk. Sokat kellett tanulnom, hogy megfelelően következetes legyek. Azóta rendben van minden.
Azt hiszem, túl vagyunk a legnehezebb időszakon és kiegyensúlyozott tinédzser lesz, mert körülbelül tisztáztunk mindent magunk között, és tudjuk, hogy feltétel nélkül támogatjuk egymást. De azt hiszem, az ilyen gyerekek, mint a fiam is, igazi „tinédzserrémek" lehetnek, ha a szülők nem tudják tisztázni a viszonyokat a gyerek négy és tizenkét éves kora között, és nem képesek megváltozni.
Ezek az interdimenzionalisták nagyon makacsak és erősek, ők a mindenen átgázoló utat választották, és nem nagyon vannak tekintettel másokra, ami nem könnyű nekünk, szülőknek. "

Egy anyuka és terapeuta mesélte:

„Mindenképp szerettem volna gyereket, és a lányom pedig végképp az a gyerek, akiről álmodtam. Most ötéves. Bár még óvodás, mindenki azt hiszi, hogy iskolába jár, mert sokkal nagyobb, mint a vele egykorúak.
Nehéz vele bánni, mert állandóan utasításokat osztogat, megmondja, hogy mit kell csinálnom, és parancsolgat nekem. Kiskora óta rengeteget harcoltunk, és sokszor gondolkoztam rajta, hogy lehet ilyen a gyerekem. Mivel érdemeltem ki? Csak úgy bírom ki, hogy mindig azt ismételgetem: ő az életem, ő a mindenem, a gyermek, akire vágytam. Megtanultam mindent újrafogalmazni az életemben, és világosabbnak lenni.
Miután átformáltam az anyaszerepet önmagamban és megtanultam ezt megvalósítani, mindkettőnk számára egyszerűbb lett az élet. Az a nagy feladatom, hogy a gyerekemet, aki mindig mindent jobban tud, akié mindig az utolsó szó, és aki mindenáron keresztül akarja vinni az akaratát, visszavezessem a saját korosztályához. Néha úgy érzem, meg kell tanulnia gyermeknek lenni, mindennel, ami ezzel jár, mert azt már születése után elég hamar tudta, hogyan kell „felnőttnek" lenni.

További érdekességek számodra: