Kérdések

"Csak a változás az állandó"

Érezted már úgy, hogy kiléptél a világból? 

Felülemelkedtél a normákon és többé már nem számítanak azok a dolgok, amik olyan fontosak voltak régen? Rácsodálkoztál már saját létezésedre, amikor minden, amit fontosnak hittél elveszett? Az érzés, a felébredés, hogy tudod, mit kéne érezned, de mégis valami teljesen más jár át ott mélyen legbelül...

Tudod, hogyan kellene reagálnod, viselkedned, megtanultad, így neveltek, de kicsúsztál a szerepedből...

Amikor erre rádöbbensz, akkor zuhan össze igazán minden, rád tör és nem érted. Úgy érzed, valamit elvettek, de még sincs benned üresség és hiány. Ijesztő... Rádöbbensz, hogy nincs más, csak te, a döntéseid és az érzéseid. Mi a félelmetesebb? Hogy nincsenek társaid ebben a magad által generált világban, vagy a felelősség, a tudat, hogy bármit teszel, bármerre lépsz, az a TE döntésed? 

És amikor ráébredsz arra, hogy bármerre mész, bármit választasz, az jó? Bármi történik, az jó? Akkor mi játszódik le az elmédben? Megnyugszol, vagy felkavar? Vagy kiöl belőled mindent?

Neked milyen érzés, amikor összeomlik a szépen felépített életed, mert rájössz, hogy kinőtted? 

És milyen érzés, amikor mindezek után egy reggel arra ébredsz, hogy mégis 'én' vagyok? Lehullottak az álarcok, a minták, ugyanaz maradtam és mégsem.

És mit érzel akkor, amikor rádöbbensz, hogy az álarcok ott vannak körülötted, bármelyikkel játszhatsz újra és újra? Hogyan döntöd el, hogy melyikkel játszol éppen?

És mi van akkor, ha nem is azért vagyunk itt, ebben a testben, amit eddig gondoltunk? 

Neked melyik kérdésnél kezdődik az őrület?

Az indigók 4 típusa

"Egyformák, mégis mások"

A humanista, a művész, a koncepcionalista és az interdimenzionalista

A négy típusból álló rendszert, amely nagyon világosan és pontosan kikristályosodott, sok ismert és köztiszteletben álló terapeuta és pszichológus is átvette. "Tulajdonképpen ellenzem az indigó gyerekek beskatulyázását, mert ez is a régi gondolkodásmód része. Ám ahhoz, hogy megismerjük őket, úgy érzem, segíthet a következő besorolás, ezért tudatosan úgy döntöttem, hogy szerepelni fog a könyvben." 

Az indigó gyerekek különböző típusokba történő felosztásánál megfigyelhetjük, hogy két különböző csoport van. Minden csoportban két típus, amelyek hasonló viselkedésmódokat mutatnak. Véleményem szerint két különböző lelki műfajba sorolhatók be, és két eltérő kozmikus áramlatba: az indigókék és a sötét- vagy mélykék színsugárba (sugártan).
 
Az egyikbe tartozik a humanista és a művész, a másikba pedig a koncepcionalista és az interdimenzionalista.

Nancy Ann Tappe felosztása röviden és találóan így írja le a négy típust:

A humanista

  Tömegekkel dolgozik, őket szolgálja, mégpedig a holnap orvosaként, ügyvédjeként, tanáraként, üzletembereként és politikusaként. 
  Sokszor hiperaktív, szélsőségesen szociális, beszélget mindenkivel, mindenhol és mindig, átlagon felül barátságos. Kialakult, saját véleménye van, könnyen elterelődik a figyelme, és ezer dolgot csinál egyszerre. Imádja a könyveket, és nem nagyon kötődik a fizikai testéhez.
  A humanista különösen szoros kapcsolatban áll az emberekkel, az állatokkal, a növényekkel, a földdel, a csillagokkal - vagyis mindennel, ami él. Állandóan azon gondolkozik, hogy vajon jól van-e mindenki. Mindig és mindenhol, mindenkit szeretne szeretni. Szívéig ható fájdalmat érez, ha valakinek vagy valaminek (például egy fának) fájdalmat okoznak vagy igazságtalanság éri. Ilyenkor szeretné megvédeni, és így többnyire ő is megkapja belőle a részét. A többi gyerek sokszor „puhánynak" látja. A humanista különösen szociális, szeretne mindenhol megállni, hogy kommunikálhasson az emberekkel, állatokkal vagy a Földdel. Néha az is csoda, hogy hazatalál. Bár az biztos, hogy hosszabb időbe telik neki. Álmodozó, saját fantáziavilágában él, és néha úgy tűnik, nem is hallja, ha szólnak hozzá. Ha elege lesz a világból, saját belső világába menekül. 

  Előfordulhat, hogy kisgyermekként pontosan leírja a „világát", hogyan néz ki, milyen a színe, milyen lények élnek ott stb. Ha erről mesél, legjobb, ha hiszünk neki és elfogadjuk a történeteit, anélkül, hogy értékelnénk vagy kérdezősködnénk róla.

A humanista tulajdonságai:

- Rendkívül szociális; szereti az embereket, de csak kevés „intim" barátra van szüksége, akikkel lelki kötődést alakít ki. 
- Szeret mindig, mindenkivel elbeszélgetni, és eközben megfeledkezik az időről és a kötelességeiről. 
- Sokszor hiperaktív vagy hipoaktív. (Hyper: túl: hypo: alul.) 
- Könnyen elterelődik a figyelme, hamar elfelejti, hogy mit is akart csinálni.
- Nem kötődik a fizikai testéhez, kevéssé földi, és nyugalomra van szüksége, hogy újra visszataláljon középpontjához.
- Imád olvasni, szeret egyedül játszani, legszívesebben számítógéppel.
- Néha eget verő jókedve van, máskor pedig vigasztalhatatlanul szomorú.
- Különösen odafigyel rá, hogy az emberek, állatok, fák stb. jól érezzék magukat. Szeretné, hogy az emberek harmóniában éljenek környezetükkel.
- Nagyon érzékeny és ezért könnyen sérülhet érzékenysége, illetve túl sokat követelhetnek tőle a dolgok.
- Mindig, mindenféléről elgondolkodik és hajlamos a fejfájásra.
- Sokat álmodozik, mindent elveszít, nem fektet nagy súlyt az anyagi dolgokra.
- Többnyire úgy érzi, nem értik meg, és nem ismerik el.
- Különösen fontos számára, hogy álljuk a szavunkat. Ezt szereti és biztonságot ad neki.
- Kialakult véleménye van.
- Sokszor tudatában van a helyzetnek és képes saját magára büntetést kimérni.
- Bármi megfelel neki, lényeg, hogy a szülők őszinték legyenek.
- Ha elemében van, akkor minden csodálatos.
- Nem foglal állást. Bár kialakult véleménye van, ezt sokszor csak szélsőséges helyzetekben mondja ki, például ha valakit valami fenyeget vagy igazságtalanság ér, mivel a legtöbb nézeteltérés egyszerűen nem érdekli.

Gyerekekről szóló történetek:

Egy édesanya mesélte: 

„A fiam, Merlin, tízéves és mindig is tevékenyen részt vett mindenben, aminek élőlényekhez van köze (pár éve az Állatvédők és a Greenpeace szervezetei miatt tartja fontosnak, hogy felnőjön). Ötévesen azt mesélte, hogy megbeszéli az otthoni növényekkel, hogy milyen tápanyagra van szükségük, és mikor kell újra meglocsolni őket. 
  Sokszor jön szakadt ruhában az iskolából, mert megvédte a barátait, a fákat, nem engedte, hogy rájuk tűzzenek vagy véssenek valamit, vagy hogy letörjék az ágaikat vagy leveleiket. Mindig próbálja elmagyarázni a társainak, hogy a növényekkel és kövekkel lehet beszélni. »Csak oda kell figyelni« - azt szokta mondani. A küldetése eredménye csak ritkán pozitív. A barátai viszont lassanként megtanulnak dolgokat az ő eszméiről és elképzeléseiről, ami nagyon büszkévé és boldoggá teszi. 
  Annak ellenére, hogy verbálisan kiáll a természetért, nem vetemedik tettlegességre. Gyűlöli az erőszakot, és ennek megfelelően kedvelik a lányok, a fiúk pedig furcsának tartják. Egyszer elmagyarázta: »Miért üssek meg valakit, vagy miért védekezzek, ha nem akarom, hogy engem megüssenek.« Amikor a fiamat látom el, vagy a szakadt ruháit varrom, mindig arra gondolok, hogy ez milyen szeretetreméltó álláspont."

Más szülők mesélik: 

„A gyermekünk nyitott és nagyon barátságos. Korábban, séták alatt úgy ült a babakocsiban, mint a királyi család tagja, mindenkinek köszönni akart, mintha mindenki a családhoz tartozna. Mindenkinek hangosan odakiabált és néha nagyon megörült bizonyos embereknek, mintha ősidőktől fogva ismerné őket. Ha valakit kedvel, azt feltétel nélkül szereti. Más gyermekeknek ez nem olyan könnyű, mert nem értik ezt meg. Nem mindig szeretik, ha ilyen intenzív a szeretet, és sérti az intim szférájukat. 
  Azt tapasztaljuk, hogy egy „humanista" gyereknek, az ő békéről, az egész világ iránti szeretetről szóló eszméivel és képeivel egyáltalán nincs könnyű dolga. Sokszor fáradt és erőtlen, és nem bírja tovább. Most kilencéves és szeretne minél hamarabb felnőni, hogy felépítse saját ártatlan világát. "

Egy apa meséli: 

„Azt hiszem, a fiam épp az ellentéte a hiperaktívnak. Állandóan fáradt, alig bírja nyitva tartani a szemét, és csak akkor ébred fel tényleg, ha számítógépes játékokkal játszhat - saját maga is kitalál ilyeneket. És egyáltalán: a festés és figurák készítése a kedvenc elfoglaltságai. Az iskolában állandóan nehézségei vannak, mert álmodozik. A többi gyerek körében népszerű, mert annyira más, nyugodt és megfontolt, sohasem veszekszik inkább kitér a viták elől. Mindig támogatásra és ellenőrzésre van szüksége, hogy teljesítse a napi feladatait. "

A koncepcionalista

  Inkább tervek foglalkoztatják, mint emberek. Ő a holnap építésze, tervezője, űrhajósa vagy pilótája. Sokszor nagyon atletikus, ellenőrző mintákat hordoz magában, különösen az apa és az anya ellenőrzésére vonatkozólag, ami nagy nehézségeket jelenthet. Vonzódik a függőséget előidéző dolgokhoz (drogok serdülőkorban).
  A koncepcionalista inkább tervekkel foglalkozik, mint a többi gyerekkel. Saját ötletei és elképzelései vannak, és szereti ezeket saját tempójában mélyrehatóan megvizsgálni, és meg is valósítani. Ebben senki sem siettetheti. Az indigó koncepcionalista alapvetően nem sikerorientált. Teljesítmény-központú társadalmunk zavarja. Szüleivel – feltéve, hogy megértik őt - fantasztikus új tanulási módokat fejleszthet ki, vagy akár a háztartással kapcsolatban is adhat gyakorlati tanácsokat.

A koncepcionalista tulajdonságai:

- Szereti az ötleteket és elképzeléseket, meg kell azonban tanulnia, hogy megoldja a részleteket.
- Szeretne mindent megérteni. Szétszedi például a készülékeket, hogy megértse hogyan működnek.
- Gyermekként gyakran sportos és ügyes.
- Hajlamos a titkolózásra, sokszor elrejt dolgokat.
- Szereti ellenőrizni a szüleit.
- Szereti a műszaki dolgokat, mindenekelőtt a számítógépet.
- A felmerülő problémákra nagyon jó megoldásokat képes találni, és meg is valósítja azokat.
- Tud az interneten és más újszerű módon tanulni.
- Nem túl érzelmes.
- Szereti és igényli a világos szabályokat, a világos fegyelmet, a világos utasításokat és a tiszta érzéseket.

Gyerekekről szóló történetek:

Egy anyuka meséli: 

"A fiamnak komoly nehézségei vannak az iskolában. Kívülállóvá vált. Ha valami történik, őt is bűnösnek tartják; társai sokszor kiközösítik, ami miatt persze aggódunk. Legszívesebben a számítógéppel és technikai eszközökkel foglalkozik: szétszed és összerak készülékeket. 
  Sokszor nem hajlandó megcsinálni a feladatát, az iskola csak kényszer neki és a lehető legkevesebbet teszi meg érte; sokszor elfogy az erőm, mindig csak veszekszünk, nagyon hasonlítunk is egymásra; az édesapjával jobban együtt tud működni, de őt is megpróbálja kontrollálni."

Egy anyuka meséli: 

„A fiam most tinédzser. Sajnos csak pár éve tudom, hogy indigó gyerek. Nagyon nehéz volt vele, és sokszor azt éreztem, hogy nem vagyok jó a gyermeknek. Talán másképp alakult volna, ha korábban tudom! 

  Már kiskorában is nagyon önálló volt, és semmit sem akart elfogadni tőlem. Mindig, mindent jobban tudott és azt akarta, hogy minden helyzetben övé legyen az utolsó szó, egyszóval iszonyú fárasztó volt. Az iskola túl unalmas volt számára, úgyhogy zavarta az osztályt és a tanítást. Nem akarta szabályokhoz tartani magát, és ez évekig sok gondot okozott minden területen. 

  Megkértek, hogy csináljunk egy tesztet a fiammal és láss csodát, kiderült, hogy több mint 130 az IQ-ja. Sajnos az iskolában ennek nem sok hasznát vette! Mivel ennyire más volt, úgy érezte, nem értik meg, sem a tanárok, sem a szülei, sem az osztálytársai. Egyszerűen mások voltak a nézetei és eszméi, mint a többieknek. Most, hogy már megértem a helyzetét, nekem sincs akkora bűntudatom, lazább vagyok, és több teret engedek a fiamnak."

A művész

  Érzékeny és sokszor alacsony növésű. Ő a holnap tanára és művésze. Bármit is csinál, az valami alkotó jellegű tevékenység. Négy és tízéves kora között minden létező hangszert kipróbál, a legkülönbözőbb területeken kreatív, sokszor azonban csak öt-tíz percre. Csak serdülőkorban választ egy bizonyos irányt, amelyre a későbbiekben összpontosíthat.
  Az indigó művész gyakran alacsony növésű. Fizikailag finom felépítésű, de belül erős és szívós. A művészgyermek nagyon érzékeny és sok emléket hoz korábbi életeiből. Különösen erős akaratú és céltudatosan képes felhasználni akaraterejét. Tudja, hogy mit akar, és általában meg is kapja. A művész legjobban kreatív csatornáin keresztül tanul. A merev logikát és kényszert nehezen tudja megérteni, különösen fiatalkorában. 
  Könnyedén és rugalmasan mozog az életben, bárhol képes pihenni és kikapcsolódni, gyorsan fel tudja mérni a helyzeteket, és pontosan tudja, hogy kit szeret és kit nem. Viselkedése nagyon következetes, és nem lehet „megvenni". Nagyon intenzíven tud foglalkozni a dolgokkal. 
  Szeret a szülei közelében lenni, mert a család közepén is képes a játékára koncentrálni. Eközben egyszerűen senki és semmi nem zavarhatja. Két-hároméves korukban már tapasztalható náluk valamiféle teljesség, már sok mindent egyedül csinálnak. Élénken kommunikálnak más gyerekekkel, és korukhoz képest nagyon érett benyomást keltenek. Amikor azután hatéves korukban találkoznak a „nagyvilággal" a külvilágból fakadó nyomás hatására megváltozik a viselkedésük.

A művész tulajdonságai:

- Órákig képes festeni vagy rajzolni, és szereti, ha mások rajzolnak neki.
- Nagyon ragaszkodó és lágy, finom, benyomást kelt. Ugyanakkor azonban erős az akarata és ezt érvényesíti is.
- Erős, és erejében együttérzést mutat.
- Sok mindent érzékel és szeretné, hogy higgyenek neki, ha mesél ezekről.
- Lehet arrogáns, narcisztikus és önfejű.
- Előfordulhat, hogy egy igazi kis diktátor.
- Sokszor csak kevés alvásra van szüksége, mert bárhol képes kipihenni magát és lazítani.
- Legkönnyebben a kreativitáson keresztül tudja magát kifejez az életben. Szereti többek között az éneket, táncot, balettet, színházat, a cirkuszt, a festészetet, rajzolást, a zenélést.
- Szereti, ha tájékoztatják a dolgokról, és nem zárják ki semmiből.
- Született gyógyító (sokszor zenével, művészettel vagy táncol, gyógyít) és ebben ismeri fel az életet és a feladatát.
- Gyorsan átlát helyzeteket, és eszerint cselekszik. Játszik a helyzetekkel, hogy tapasztalatokat gyűjtsön.
- Világos válaszokat vár el, ha nem kapja meg, akkor maga keresi meg.
- Nem fogad el érzelmi mintákat.

Gyerekekről szóló történetek:

Egy anya, aki ismeri az indigó gyerekeket, a következőket meséli: 

,,A kislányom Leah most ötéves, olyan indigó gyerek, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Mielőtt beszélni kezdett volna, állandóan énekelt. A nyelvhasználata, a nyelvtana és a szókincse hihetetlenül gyorsan fejlődött, de történeteket mindig énekelve adott elő. Ez a mai napig nem változott. A történeteket korához képest meglepően pontosan és jól felépítve adja vissza, illetve énekli el! 

  Négyéves kora óta, saját kérésére, balettre jár. A tánctanárnője eleinte szkeptikus volt a lányom vékony és alacsony testalkata, illetve a kora miatt. De Leah két óra alatt meggyőzte. Számomra ez is jellegzetes indigó művész tulajdonság: szívósság és becsvágy, hogy elérje a saját maga által kitűzött célokat. Ez hoz magával sok másik dolgot. 

  Isten őrizz, hogy ennek az édes kis angyalnak olyasmit kelljen csinálnia, ami ellentétes a rendszerével. Ilyenkor azt hihetné az ember, hogy fölöttünk nyíltak meg az ég csatornái. Kézben tart bennünket, ő a főnök. Még a dühét is olyan kreatívan használja fel, hogy nem lehet rá haragudni. Egy heves dühkitörése után elmagyarázta: »Tudod, mami, egyszerűen ki kellett engednem a haragomat, különben megbetegszem.«

  Sohasem unatkozik, szereti egyedül elfoglalni magát, de mindig a család közelében és nem a szobájában. 

Sok művész kislánytól hallottam azt állítani önmagáról, hogy ő hercegnő, és szeretnék, ha úgy is bánnának velük. Egyszer egy hároméves kislány, akit az anyukája hercegnőmnek nevezett, mélyen megbántva kijelentette: „Én gyerek-királylány vagyok!" Egy másik, valamivel idősebb kislány azt mondta magáról: „Felséges vagyok" - mintha ez olyan természetes lenne!

Az interdimenzionalista

  Nagyobb növésű, mint a többi indigó gyerek, sokszor nagyon nagy. Kétéves korában, ha mesélünk neki valamit, azt fogja mondani: „Tudom, ezt már tudom, hagyj békén!" Új filozófiákat, eszméket és vallásokat hoz. Nehezen boldogul emberekkel és dolgokkal, mert még a három másik típushoz képest is kevéssé illeszkedik a társadalomba. 
  Az interdimenzionalista többnyire elég nagy növésű. Sokukat, sokkal idősebbnek tartanak. Ez nehézséget jelenthet a gyereknek - és a szülőknek egyaránt -, mert túl sokat várva viszonyulnak hozzá. Otthon az egyik pillanatban talán egy dacos „nyolcéves" és két perccel később pedig egy ,,kis" óvodás, aki szeretne odabújni a szülők ölébe. Ehhez jön még, hogy ezek a gyerekek mindig, minden tudnak. Mindent jobban tud, és alig hagyja szusszanni a szüleit. Nem könnyű egy ilyen gyereket szeretettel kísérni. 
  A szülők részéről hihetetlenül rugalmas beállítódottságot, és a saját célok és elvárások teljes feladását követeli. A gyermek világos határokat és fegyelmet igényel tőlük. Kénytelenek átgondolni, mik tulajdonképpen az értelmes határok. Ha nem szabnak nekik határokat, akkor elviszi a szülőket saját végleteikig. Rá kell jönniük, hol vannak saját, vagy a gyermek határa és hogyan lehet ezzel harmonikusan bánni. 
  Az interdimenzionalista igazi indigó gyerek, aki falakat rombol le, elképzeléseket forgat fel nem érdekli a régi, merev szabályok, mivel saját maga szeretné meghatározni a szabályait. Allergiás a nem demokrácián alapuló hatalomra, és egyszerűen nem hagyja, hogy bármit is előírjanak neki.

Az interdimenzionalista tulajdonságai:

- Tele van új ötletekkel, filozófiákkal és elképzelésekkel, és ezek gyakran megbotránkoztatják az embereket.
- Született vezető és szeret új utakon járni.
- Nem tűri, hogy túlhaladott eszmék vagy elvárások korlátozzák.
- Lehet diktatórikus és uralkodó.
- Eredeti akar lenni.
- Messzebbre lát, mint a fizikai szeme.
- Szereti a színházat és a játékot.
- Megvalósítja a dolgait, mindegy, hogy barátokat vagy ellenségeket szerez vele.
- Nem tudja elviselni a tekintélyt és az utasításokat.
- Már fiatalkorában ismeri feladatát, és türelmetlenül várja, hogy felnőjön.
- Nagy belső erővel rendelkezik.
- Ha együtt van valakivel, attól száz százalékos odafigyelést igényel.
- Világos fegyelemre van szüksége, hogy kreatívan és szabadon kiélhesse magát.
- Lerántja a maszkot az emberekről.

Gyermekekről szóló történetek:

Egy anyuka mesélte, miután elolvasta a típusbesorolást: 

„Szerintem a fiam ebbe a csoportba tartozik. Nagyra nőtt, tizenkét éves, és mindig, mindent úgy szeretne csinálni, ahogy azt ő helyesnek tartja. Nem is tudok ez ellen tenni, mert akkor nem tudnánk együtt élni. 
  Kiskora óta próbálok világos kereteket szabni neki, és megérteni az ő véleményét. Mivel nagyon racionális, jól meg tudunk beszélni sok mindent, amit nekem először meg kellett tanulnom. Amíg csak a szemrehányásokkal jöttem, mindig veszekedtünk. Sokat kellett tanulnom, hogy megfelelően következetes legyek. Azóta rendben van minden. 
  Azt hiszem, túl vagyunk a legnehezebb időszakon és kiegyensúlyozott tinédzser lesz, mert körülbelül tisztáztunk mindent magunk között, és tudjuk, hogy feltétel nélkül támogatjuk egymást. De azt hiszem, az ilyen gyerekek, mint a fiam is, igazi „tinédzserrémek" lehetnek, ha a szülők nem tudják tisztázni a viszonyokat a gyerek négy és tizenkét éves kora között, és nem képesek megváltozni. 
  Ezek az interdimenzionalisták nagyon makacsak és erősek, ők a mindenen átgázoló utat választották, és nem nagyon vannak tekintettel másokra, ami nem könnyű nekünk, szülőknek. "

Egy anyuka és terapeuta mesélte: 

„Mindenképp szerettem volna gyereket, és a lányom pedig végképp az a gyerek, akiről álmodtam. Most ötéves. Bár még óvodás, mindenki azt hiszi, hogy iskolába jár, mert sokkal nagyobb, mint a vele egykorúak. 
  Nehéz vele bánni, mert állandóan utasításokat osztogat, megmondja, hogy mit kell csinálnom, és parancsolgat nekem. Kiskora óta rengeteget harcoltunk, és sokszor gondolkoztam rajta, hogy lehet ilyen a gyerekem. Mivel érdemeltem ki? Csak úgy bírom ki, hogy mindig azt ismételgetem: ő az életem, ő a mindenem, a gyermek, akire vágytam. Megtanultam mindent újrafogalmazni az életemben, és világosabbnak lenni. 
  Miután átformáltam az anyaszerepet önmagamban és megtanultam ezt megvalósítani, mindkettőnk számára egyszerűbb lett az élet. Az a nagy feladatom, hogy a gyerekemet, aki mindig mindent jobban tud, akié mindig az utolsó szó, és aki mindenáron keresztül akarja vinni az akaratát, visszavezessem a saját korosztályához. Néha úgy érzem, meg kell tanulnia gyermeknek lenni, mindennel, ami ezzel jár, mert azt már születése után elég hamar tudta, hogyan kell „felnőttnek" lenni.

További érdekességek számodra:

Indigó felnőttek
Az indigó felnőttek 25 legfőbb ismertetőjegye

Az első hullámban született Indigók
Még 42 indigó személyiségjegy

A Rendszerrombolók
Az Indigó harcosok útja

Az indigó-kristály átalakulási krízis

Az átmenet fizikai, érzelmi és mentális tünetei, tanácsok a kezelésükhöz

Pokróc

"Vagy csinálom, vagy nem"

Hullámvölgyek, szétesés...

Elég negatív cím, pedig nem érzem magam rosszul, csak mély a megfogalmazás, de lehet ezt másképp? 

Vagy mélységében mindent, vagy sehogy, és ezt nem a maximalizmusom számlájára írom. A felszínes cselekedetek értelmetlenek, lehetőség szerint számomra kerülendő dolgok. A "muszáj" kifejezéstől azonnal felkötném magam az első almafára, lehetőség szerint ezeket is igyekszem elkerülni. A "muszáj" dolgoknak is "muszáj" valami értelmet találni, valami több értelmet, mint az, hogy "csak", meg a kedvencem, az "így szokás", és a "mindenki ezt csinálja". 

Az odáig rendben van, hogy "egyek vagyunk", vagy "minden én vagyok", vagy nézzük ezt bármilyen szemszögből, de azért ez a fajta egység már szerintem túlzás, főleg, mert sokan kizárólag ebben érzik az egységet, pedig az valami egészen más. Van abban valami szép, hogy ennyire különbözünk. Hiszek abban, hogy mindenkinek aki itt él, élt és élni fog, a személyiségének, tehetségének, érzéseinek megfelelően helye van a világban. A világ szerintem akkor is remekül funkcionálna, ha mindenki kibontakoztathatná a tehetségét, és azt rakná a közösbe. Akkor is lennének "muszáj" dolgok, de nem élném meg erőszakként.

Igen, ez a szétesések egyik alapköve...

Még nem fejtettem meg, mitől is van és mikortól datálható, hogy 2 ennyire ellentétes személyiséggé szakadtunk... Mármint itt belül... 

Az egyik meg akar felelni a világnak, a másik meg véglegesen kiszállna ebből az egészből és élné a kis lebegős életét, mosolyogva, és csak azokkal a dolgokkal törődve, amiktől a mosoly örökre odatapad az arcára... Nos igen, az egyik igyekszik itt élni, a másik tökéletesen tudja, hogy ebbe aztán végkép nem passzol bele, utálja, hogy a másik próbálja őt belepasszírozni, és nem érti, hogy AZ miért nem látja, hogy ő ebbe egyátalán nem fér bele. Tudod, mint amikor megpróbálsz beletuszkolni egy dupla, 4 méteres, extranagy pokrócot a 2 kilós, elől töltős mosógépedbe. Szerintem csak egy őrült próbálná... Itt azért megjegyezném, hogy véleményem szerint nincsenek őrültek, de ez egy másik történet.

Szóval nem fér be a pokróc, nem lehet kimosni, ez elég frusztráló... 

Mi történik ilyenkor? Hullámvölgy! Igen! 

Miért is? Az egyiknek azért, mert nem érvényesül az akarata, a másiknak meg azért, mert nem tud megfelelni az elvárásoknak. A pokróc néha azt kívánja, hogy bár beférne a mosógépbe, talán minden egyszerűbb lenne, de azért ott belül marhára retteg, hogy nehogy véletlenül belefusson egy akkora mosógépbe, amiben már bőven van hely neki is...

Igen, ez van most. Szokványos... Aztán a pokróc megrázza magát, és újra képes lesz arra, hogy mindenkit felmelegítsen, aki fázik. Amíg újra össze nem gyűrik őt, de az még a kisebbik baleset, az a leggázosabb, mikor a kutyagumis lábukat is beletörlik... De tudod mit? A pokróc ezt is túléli, mert egy ilyen túlélő fajta, és mivel csodapokróc, ezért remek az öntisztító képessége is...

Holnap új nap virrad! De lehet, hogy már egy óra múlva is... :)

Csak unalmas ne legyen...

"Az unalom gyilkos"

Legalább nem unalmas... csak az ne legyen...

Tudatosan még csak most csapódik le minden. Talán most érett meg rá minden, többek között én is, hogy szembenézzek a tényekkel. Az van, ami van. Hogy ezt mire használom? Már körvonalazódik, sőt, ha pontos szeretnék lenni, már körvonalazódik régóta, de most döntöttem el, hogy ki is fog forrni végre!

Jó lenne olyanokkal találkozni, akik tudatosan élik meg ezt hosszú évek óta. ÉS boldog lennék, ha olyanokkal is találkoznék, akik még csak most kezdik el felismerni. Sokan vannak, érzem, sokan, akik még mindig nem tudják, mi történik velük. Csak valahogy elvannak. Elvannak a „maszlagban”, ami körbe vesz minket.

Még így is, hogy kezd valami ébredni, és ha visszatekintek, látom igen, ott volt, végig ott volt, látom, hogy miket köszönhetek neki.

Milyen érdekes volt újra és újra olvasni a listákat! Te jó ég! Visszapörgetni mindent, belemenni a fájdalmakba, a kétségbeesésekbe, megérteni, hogy mi történt, és rádöbbenni arra, hogy mindent jól láttam, és éreztem, nem kis dolog. Megérteni, hogy miket kaptam általa, micsoda ajándék lehet ez valójában, ha tudjuk használni. Ha tudjuk használni... Valójában rajtunk múlik, minden rajtunk múlik (írom ezt magamnak megerősítésként, szinte minden alkalommal).

Jó érzés kiírni, megosztani, elmondani végre, sok mondani valóm van, rengeteg! Hosszú évek mondani valója, hosszú évek történetei! Nálam soha nem két végén égett a gyertya, nem-nem, annak valahogy volt legalább 30 vége, amit egyszerre lehetett égetni... Micsoda fényár!!! Mai napig több szálon futnak az események, nem megy másképp, nem tudok egyszerre csak egy dologgal foglalkozni, maximum a 3. percnél már máshol jár az agyam, már mást is kell csinálnom. Muszáj, különben soha ne fejezek be semmit.

Ezt a szöveget is pontosan így írom, hiába izgalmas végre kibeszélni magamból, hiába érzem, hogy ennek most van értelme, 2 percenként meg kell néznem valamit a gépen, át kell kapcsolnom valamit valahova, közben jegyzetelek egészen más témában, és 4 különböző történet fut még ezeken kívül a fejemben legalább, képes vagyok úgy elkalandozni, hogy észre sem veszem. Ebből adódóan folyamatosan vissza kell olvasnom, mert néha elvesztem a fonalat. Bár, ha erősen rákoncentrálok, akkor megvan, hogy eddig mi történt, mert látom a szöveget a gondolataimban, hiszen enyhe fénykép memóriával rendelkezem, és tudom, hogy ha jobban tudnék koncentrálni, akkor olyan lennék, mint az a srác, akit körbereptettek a Vatikán fölött, aztán fejből lerajzolta az egészet, még a legapróbb részleteket is.

Szóval vagy pörgök, vagy alszom, vagy ha egyik sem megy, akkor eszek... Sokat, az elnyom... Ha nem tudom hova tenni az energiákat, akkor képes vagyok őrült módjára viselkedni, olyankor meg tudom őrjíteni a környezetemet, mindenkit „kicsinálok”.

Tudjátok mi a vicces? Még mindig bevillan, hogy mi van, ha ez nem létezik? Mi van, ha nekem ehhez semmi közöm? Nem elég a pörgés, a néha kényszeres cselekvés (ami tulajdonképpen azért van, mert annyi minden érdekel, de nem élek most 1200 évig...), még ez is, miért is ne? :) Legalább nem unalmas!

...Csak az ne legyen...

Az első hullámban született indigók

"Úttörőként, egyedül, mosolyogva?"

Még 42 indigó személyiségjegy

Az indigók első hulláma

Néhány kiegészítő tulajdonsága és kihívása az első hullámban leszületett indigóknak. A legtöbb indigó ennek a listának a 90%-ában magára ismer.

1 - 1969 és 1987 között tömegesen születtek le (kb. 62%). Előtte és utána elvétve születtek csak indigók, kb. 30%-uk az '50-es években. A maguk módján elképesztően intelligensek, szó szerint „másképp vannak bekötve”, mint a legtöbb ember.

2 - A szívükben és a legbelső lényükben érzik, tudják, hogy „küldetésük” van itt, de nagyon sokan nem emlékeznek, hogy mi is az, és sokan nem tudják, hogyan is kezdjenek hozzá.

3 - Van egy belső megérzésük azzal kapcsolatban, hogy amit az egyházban és az iskolákban tanítanak, az NEM pontos, érzik a rejtett a hazugságokat, ami a tömeg által igazságként van elfogadva. Ez számukra rendkívül frusztráló, de ugyanakkor inspirálja is őket, hogy leleplezzék a hazugságot és megmutassák az igazságot. Nagyon erős az etikai, törvényszéki igazságérzetük, és a szabadságvágyuk. (Ez az, amiért a tekintélyelvű személyek sokszor irritálják és frusztrálják őket.) Ha ezeket a jogaikat veszélyben érzik, mindent elkövetnek a védelmük érdekében, sokszor önti el őket az az érzés, hogy inkább meghalnak, mint hogy megadják magukat a zsarnokságnak és az árulásnak.

4 - Néhánynak nagyon erős vagy szokatlan pszichikai és telekinetikai képessége van.

5 - Rendkívüli az együtt érző képességük. A lila/UV a kedvenc színük, ez a szín sokszor előjön álmukban.

6 - Vonzódnak a királyokhoz, kastélyokhoz és sárkányokhoz.

7 - Lekapcsolják a pszichikai képességeiket, ha érzik, hogy az ijesztő mások számára.

8 - Sokan érzik, hogy akár ők is lehetnének bizonyos karakterek a 80-as évekbeli tv sorozatokból, vagy a mostani filmekből és képregényekből is ismert X-Men karakterek közül.

9 - Néha sokkal jobban kijönnek az állatokkal, mint az emberekkel.

10 - Erős kötődésük van a fákhoz, és a természethez úgy általában.

11 - Jó kapcsolatot tudnak kialakítani a gyerekekkel és az idősebb emberekkel.

12 - Szeretik a kényelmet, inkább ülnek a földön, vagy egy párnán, mint egy kemény, kényelmetlen széken. (Az iskolában és a munkahelyen is inkább a földön ülnének, ha megtehetnék.)

13 - Nagyon vonzódnak a természetes alapanyagokhoz ruházatukban, a bolyhos takarók alapvetők!

14 - Nagyon hamar türelmetlenné válnak azokkal, akik nem tudják őket követni, nem értik, amit mondanak.

15 - Rendkívül kreatívak, találékonyak és nagyon intuitívak.

16 - Gyakran kerülnek ki közülük ember és állat jogi aktivisták.

17 - Az egység érzésével születtek, érzik a kapcsolatot minden teremtménnyel. Összezavarodnak és zavarba jönnek, ha mások nem osztják ezeket a nézeteiket.

18 - Nagyon tudnak szeretni, hatalmas a szeretet igényük, ettől az intenzitástól mások kényelmetlenül érezhetik magukat.

19 - Nagyon érzékenyek, akár „hiperérzékenynek” is nevezhetjük őket, néha nem tudnak különbséget tenni a körülöttük lévők érzései és a saját érzéseik között.

20 - Néha apatikus, néha cinikus periódusuk van, de ez csak önvédelem.

21 - Intenzíven keresik a hozzájuk hasonlókat, a lélektársaikat, de sokszor nem tudják hol kell keresni őket.

22 - Gyakran szenvednek „ölelés hiány zavar”-ban, roppant mennyiségű fizikai érintés igényük van, ölelések, összebújások.

23 - Sokszor félreértik és elárulják őket, ezért lehetséges, hogy bizalmuk erősen meginog mások iránt, ebből kifolyólag sokan megtartják maguknak a gondolataikat, érzéseiket, véleményüket.

24 - Kb. 30%-uknak problémája van az önkifejezéssel, különösen írásban.

(Jegyzet: Ha kezedbe kerül néhány első hullámos indigó levelezése, azt feltételeznéd, hogy képzetlenek, majdnem írástudatlanok, de az igazság az, hogy ugyanezek az emberek gyorsolvasók is lehetnek, és másodperceken belül magukba szívják az információt, ugyanezt másoknak percekbe telhet megérteni és megjegyezni.)

25 - Nagyon fegyelmezettek tudnak lenni, ha van hozzá megfelelő motivációjuk. Viszont az iskolában unatkoztak és nagyon gyakran frusztrálttá váltak a követelményektől.

26 - A férfi indigók (és néhány nő is) a legtöbb esetben nem tudnak mit kezdeni a tekintélyelvű helyzetekkel, mert az esetek többségében okosabbak, mint főnökeik.

27 - Sokan csak az alternatív iskolákban találnak önmagukra.

28 - Az indigó nők többsége jobban megállja a helyét az iskola rendszerben, mint férfi társaik.

29 - Sokakat megbélyegeznek diszlexiával, és hamar speciális osztályba kerülnek, ami általában nem segít rajtuk.

30 - Az indigók nagyon vágynak arra, hogy megtudják a miérteket, és ha nem látják valaminek az értelmét (mert esetleg nem lett nekik megfelelően elmagyarázva), azt érzik, hogy nem éri meg időt/energiát pazarolni rá, ellenállással reagálhatnak, vagy csak egyszerűen elpiszmogják a feladatokat.

31 - Agyuk másképp jár, másképp is számolnak, ezért sokakat azzal vádolnak, hogy csalnak az iskolában, mert a válaszok a fejükben születnek meg, és nincs kézzel fogható nyoma munkájuknak.

32 - Az indigóknak kialakult tudatosságuk van a dolgok működéséről, ezért sok merev szabály és módszer megtanulása pl. a matematika, fizika (nem a metafizika, vagy a kvantumfizika) értelmetlenek számukra.

33 - Minden első hullámos indigó rendelkezik azzal, amit úgy nevezünk „a gyógyítás ajándéka”, akár csak abban a formában, hogy humorukkal, szellemességükkel jobb kedvre derítik az embereket, akár kézrátétellel gyógyítanak nem csak embereket, állatokat, növényeket is. Képesek zenével és hangokkal gyógyítani, olyan módszerekkel, amik még nem bizonyítottak, nem kipróbáltak... ezek velük született képességek.

34 - Sok indigó rendelkezik telepatikus gyógyítási képességgel, a nagy távolságok nem csökkentik a munkájuk hatékonyságát.

35 - A magas fokú érzékenységük, érzékelési képességeik és szokatlan tehetségük miatt sok mindent ki akarnak próbálni, sokakat gyerekkorukban figyelemhiánnyal (ADD) diagnosztizálnak, Ritalinnal kezelik őket.

36 - A legtöbb indigónak (túlnyomó részt férfiak) ösztönös tehetsége van az elektronikus dolgokhoz (számítógépek, autók). Ők csak "tudják, hogyan működnek" ezek a dolgok, képesek megjavítani bármit akár egy könyvből, vagy egy tanártól érkező kis segítséggel.

37 - Az első hullámos indigók extrém módon kreatívak, és ezeket a velük született képességeket sok formában ki tudják fejezni (gyakran botrányos formákban is). Ezek a képességek megjelenhetnek rajzolásban, festésben, szobrászkodásban, díszítésben, fényképezésben, írásban. Ez lehet még akár tervrajz készítés, prototípus gyártás, zenélés és zene szerezés (akkor is, ha soha nem tanulták), játékok feltalálása, a lényeg, új és még hatékonyabb dolgok létrehozása.

38 - Nagyon kevés indigót érdekelnek az erőszakos sportok, foci, hoki. Inkább olyan sportokat választanak, amik fejlesztik őket, és amik szabadtériek, gördeszka, hegymászás, biciklizés, kajakozás...stb. Vonzódnak a fegyelmet igénylő önvédelmi sportokhoz is, mint pl. vívás, vagy a harcművészetek.

39 - Mivel az érzéseik túl idegenek ezen a bolygón, az indigók nagy része antidepresszánsra lett szoktatva, hogy normálisnak tűnjenek és belepasszoljanak a társadalomba. Ez csak egy ideiglenes megoldás, és csak növeli megoldandó feladataikat.

40 - Sok indigót vonz a színházi élet, színművészet, stand-up comedy. Ezeken a helyszíneken mások bőrébe bújhatnak, hogy kifejezzék a saját véleményüket és a felgyülemlett érzelmeiket. Ez egy remek hely a társadalomból kirekesztetteknek is, itt menedékre találhatnak és tartozhatnak valahova.

41 - Mivel annyira idegennek érzik itt magukat, sokuk súlyos, fájdalmas időszakokon megy keresztül, megtapasztalják az egyedüllétet és kirekesztettséget, ezért fordulhatnak a drogokhoz és az alkoholhoz, az is előfordul, hogy öngyilkossággal keresik a kiutat.

42 - Az első hullámos indigók nagy százaléka extrém nehézségeket élt meg gyerekként, tinédzserként és fiatal felnőttként. Sokan olyan családba születtek le, ahol pszichikai, érzelmi, spirituális, és fizikai erőszaknak voltak kitéve. Ezeknek az indigóknak rá kell jönniük, hogyan egyensúlyozzanak és tartsák meg a bennük rejlő teljesség, becsületesség és tisztesség szintjét, a fájdalmas és lelkileg összeroppantó tapasztalások megélése alatt. Nagy százalékuk olyan iszonyú szituációkba keveredett, mint: szervezett bűnözés, fizikai bántalmazás, szexuális zaklatás, rituális visszaélés/kultusz visszaélés, elmekontroll.

További érdekességek számodra:

Indigó felnőttek
Az indigó felnőttek 25 legfőbb ismertetőjegye

Az Indigók 4 típusa
A humanista, a művész, a koncepcionalista és az interdimenzionalista

A Rendszerrombolók
Az Indigó harcosok útja

Az indigó-kristály átalakulási krízis
Az átmenet fizikai, érzelmi és mentális tünetei, tanácsok a kezelésükhöz