 |
| "Imádlakörökké" |
Amikor legutóbb arról beszéltél, hogy miért születtél le most ide, nem mertem mondani, nem akartalak félbeszakítani...
...Miattam...
...És én miattad...
Kinyitottam a szememet utána való reggel, és összeállt a kép! Azért születtünk le ide, most, így, mert egymás nélkül nem ment volna. Lázadtam ellene, ez ellen is, mint minden nagy kötődés ellen, de nem... Ez olyan kötődés, amit semmi nem radírozhat ki.
Amikor ma Te is "véletlenül" pont erről beszéltél, akkor döntöttem úgy, hogy tényleg leírom ide...
...Üzenem innen, hogy szeretlek...
Sőt, fenéket!
IMÁDLAKÖRÖKKÉ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése