Az indigólélek jellemzői

Szabadságvágy, vízió, igazságérzet
és igény a fejlődésre...

Szabadságvágy, vízió, igazságérzet és igény a fejlődésre

Indigólélekként alapvetően más gondolkodásmóddal, érzelemvilággal és energiával rendelkezel. Érzékenységed miatt másképp tekintesz a világra és a benne élőkre. Lélekcsoportként alapvető változásokat tudunk létrehozni. Az indigólélek néhány alapjellemzője a szabadságvágy, vízió, igazságérzet, igény a fejlődésre, holisztikus látásmód, jószívűség és új spiritualizmus.

Szabadságvágy

Talán ez a leginkább jellemző az indigólélekre. Szoros kapcsolatban vagy a belső hangoddal és az élet ritmusával. Tudod, ki vagy, ezért nagyon nehéz másokra hallgatnod, hogy mit „kell” vagy „kellene” tenned. Belső világodra hallgatsz, nem a körülötted lévők szavára, ezért gyakran mondanak „lázadónak”. Nem arról van szó, hogy szándékosan akarsz lázadni, egyszerűen csak szíved hangját követed és küzdesz a külső kontroll ellen. Nagyon érdekes a benned dúló harc. Gyakran külső lázadás formájában egyértelmű nem-ként jelenik meg, máskor viszont belül mondasz nem-et, kívül viszont igen-t. Azok, akik gondolkodás nélkül nemet mondanak, sokszor harcolnak a „jogaikért”, a korlátok ellen vagy bármi más ellen, ami a figyelmük központjába kerül. Ha ebbe a kategóriába tartozol, akkor rugalmasságot és kiegyensúlyozott kompromisszumot kell tanulnod. Energetikailag a szívcsakrád rezgését kell magasabbra emelned és lejjebb venned a napfonatcsakráét. Ez nem könnyű, mert lényed fontos része a valami ellen és valami mellett állás.

A második csoportba tartoznak azok, akik belül nem-et, de kívül igen-t mondanak. Ez az indigók nagyobb csoportja. Gyengéd lélek vagy, akinek nem a napfonatcsakrája polarizált (a harcos, a küzdő és a versengő), mint a korábbi lélekcsoportoké, hanem a szíved. Nem akarsz konfliktust, és igyekszel elkerülni az összetűzéseket. Ezért sokszor belemész olyan helyzetbe, amivel nem értesz egyet, és elkülönül benned, amit teszel, s amit valójában érzel.

Ez nagy kihívást tartogat az indigólelkeknek. A mai társadalom még a Halak Korszakra épül. Egyik hátránya ennek a korszaknak az érzelmek elrejtése. Mivel mindannyian jó kapcsolatot akarunk ápolni a többiekkel, ezért elrejtjük érzéseinket, szerepek és álarcok mögé bújunk, de ezek a keretek túl szűkek. Néhány indigónak nem okoz gondot a szerepek játszása, miközben kapcsolatban tudnak maradni igazi természetükkel. Sokan azonban elveszítik a kapcsolatot saját magukkal, és állandó identitáskrízisben vannak. Még akkor sem érzik jól magukat, ha egyébként jól teljesítenek az adott szerepben. Sokan elfogadják a rájuk kényszerített szerepet, de a mélyben küzdenek ellene, sőt akár szabotálhatják is. Ez egy állandó, visszatérő kérdés az indigók életében: hogyan szabotálják az adott szerepet vagy szituációt?

A hamis szerepek, maszkok és személyiség miatt sok indigólélek küzd saját önazonosságával a társadalomban, a sikerrel és a külső elvárásokkal. Vagy nem tudják a szerepet játszani, vagy nem találják meg azt, amelyiket játszani szeretnének, vagy pedig szabotálják, és küzdenek ellene. Az indigók hatalmas leckéje a szabadság és egyéniség helyes értelmezése. Ezeknek a következő szintjei vannak:

 A valami ellen való lázadás. Például ellene vagyok az elnyomó társadalomnak és a tekintélyelvű irányításnak. Ez az első szint.

 A következő szint a valami mellett való kiállás. Az alapkérdés itt, hogy „mik az értékek számodra”. Valami fontosat, lényegeset akarsz létrehozni, a víziód éltet.

 Végül a legmagasabb szint: a szabadság, hogy önmagad lehess. A külső világ elnyomásától és korlátaitól függetlenül a tudatod és tudatosságod szabad.

Vízió

A vízió nagyon élénken él az indigók lelkében. Tudod, hogy van egy „jobb” élet, valami, ami „több” a mostaninál, magasabbra vágysz. Talán már gyerekkorodban láttad a lehetőségeket. Egészen kicsi korodban kérdezhetted: „Miért kéne így csinálni, ez tiszteletlen; miért? Tudom, hogy van egy jobb mód is.” Érezted, hogy van egy jobb út is. Talán Te voltál az egyedüli, aki hitt benne, pislákoló lámpa voltál a sötétben. Az Új hívott téged.

Néha nem látjuk az Újat, csak frusztrál minket a Régi. Nem tudjuk, milyen az új, csak azt érezzük, hogy csapdában vagyunk, és ez nyugtalanít minket. Kínzóan tisztán látjuk a társadalom és az intézmények korlátoltságát. Ez egyrészről jó, másrészről viszont bekerülhetünk egy negatív spirálba, ahol csak azt látjuk, ami rossz, és nem tudunk a megoldásra koncentrálni. Ebben az esetben nézz mélyebbre. Elégedetlenséged abból ered, hogy a lelked csapdában van, nem tud kiteljesedni, de tudod, hogy van valami jobb, szabadabb. Új lehetőségeket kell keresned, meg kell találnod a víziódat és kreatívabbnak kell lenned a kifejezésében. Ez nem könnyű.

Az egyik legnehezebb, hogy a szívünkre hallgassunk, különösen akkor, ha mások nem támogatnak ebben minket. Számtalan negatív üzenettel bombázhat minket környezetünk: „Ne álmodozz!”, „Ne legyél ilyen naiv!”, „Nem a valóságban élsz!” Néha találkozhatunk támogatókkal, de az esetek többségében nem így van.

Tisztelnünk kell az Új első csíráit. Lelkünkben már számtalan lehetőség képe ott van. Másképp gondolunk az egészségre, az emberi kapcsolatokra, a kommunikációra. Új karrierlehetőségeket látunk. Új gyógyításról, oktatásról, kormányról stb. gondolkodunk. Nagyon fontosnak tartom leszögezni: nem vagy álmodozó csak azért, mert Te is így érzel! Egyszerűen csak lelked legmélyébe van kódolva az új élet víziója. Olyan ez, mintha beléd lenne kódolva genetikusan, hogy milyen virág vagy fa lehetsz. Ez a tudat számára nagyon valóságos. Bizonyos módon ez a legnagyobb erő az életedben. Képzeld el, milyen lenne, ha fel kéne adnod az álmaidat, és hagyományos életet kellene élned! Képtelen lennél rá

Ez az Új ereje, ami hív téged. Bízz a víziódban, adj teret érzéseidnek, gondolataidnak, álmaidnak. Így tudod csak fejleszteni a világot, így tudsz olyan új rezgéseket létrehozni, melyek aztán megjelennek a Föld körüli tér energiamezőjében is. Ismerd fel saját fontosságodat és lehetőségeidet építőként! A többiekkel együtt hozol létre olyan új frekvenciát, ami kihat a külvilágra is.

Az igazság érzékelése

Az egyik legfontosabb terület számodra az igazságé. Ha találkozol valakivel, lehet, az illető mosolyog, de Te pontosan tudod, hogy álarcot visel, hogy elrejtse fájdalmát. Egy látszólag nagylelkű emberről is pontosan tudod, ha manipulál. Tested minden sejtjében érzed, ha valaki elrejti az igazságot. A mi társadalmunk azonban a külső megjelenésre összpontosít, nem pedig az igazságra, ennek eredményeképpen sokunknak el kell nyomnia ezt a belső igazságérzékelést. Lehet, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat egy helyzetben, mégis mosolyognunk kell, és úgy tennünk, mintha minden rendben lenne.

Igen nagy veszteség, hogy sokunk elveszíti belső kapcsolatát az igazságérzékeléssel. Túlságosan igyekszünk megfelelni a belénk nevelt viselkedési mintáknak és elvárásoknak. Sokszor viselünk szemellenzőt, és csak a jót látjuk a másik emberben, a rosszat nem, ezért sérülünk. Nem akarjuk látni a kevésbé kellemes dolgokat, pedig muszáj. Minden emberben van fényes és sötét energia is, és nagyon fontos, hogy a harmadik szemünk ez utóbbit is érzékelje. Saját magunkban is. Sokan nem akarják meglátni a sötét energiát magukban. A fényeset sem, mert az azt jelentené, hogy mások, mint a többiek. Félnek elismerni intelligenciájukat, bölcsességüket és spiritualizmusukat.

Az igazság azonban felszabadító. Ha szembenézünk a problémával, akkor a megoldást is megláthatjuk. Ha nem foglalkozunk vele, és a szőnyeg alá söpörjük, akkor csak nagyobb és pusztítóbb lesz. A másik oldal is igaz. Ha az igazsággal foglalkozunk, akkor a saját magunk és a másik ember igaz önvalójával találkozunk. Álarc nélkül. Hogyan is lehetnénk őszinték álarcban? Olyanok lennénk, mint két középkori lovag, akik páncélban próbálnák megölelni egymást.

Indigóként az igazság, őszinteség és valódi kommunikáció dimenziójában szeretnél élni. Ehhez le kell vetned az álarcodat, le kell rombolnod a falakat, és védtelennek kell lenned. Az igazság, őszinteség, intimitás és sebezhetőség összetartoznak. Ilyen kapcsolatot szeretnél, másmilyen nem megfelelő a számodra.

Igény a fejlődésre

Indigólélekként alapvető igényed van a fejlődésre. Áldás és átok is állandó elégedetlenséged magaddal és a világgal kapcsolatban. Egy részed állandóan tisztában van vele, hogy szerethetnél sokkal jobban is, lehetne több energiád is, lehetnél érzékenyebb, erősebb is stb. És ez így is van. A lelked azt akarja, hogy több legyél, ezért folyamatosan dolgozol magadon. Azt mondtuk, hogy ez áldás és átok is. Az áldás az, hogy valóban több leszel. Az emberiségnek adsz új életet azáltal, hogy magadat újítod meg és teszed jobbá.

Az átok, hogy gyakran elégedetlen vagy magaddal. Két belső alszemélyiségünk, a Kritikus és a Maximalista állandó harcban állnak, mert nem vagyunk tökéletesek. A harmadik alszemélyiségünk, a Törtető külső sikerre szomjazik. A régi világban a Törtető munkája a világban elért sikerekben mutatkozott meg, az indigók számára azonban a spirituális növekedést jelenti. Téged nem vonzanak annyira a fényes sikerek, és nem akarsz dollármilliomos lenni (persze azért nem bánnád, ha lenne ennyi pénzed! Sokunknak a belső növekedés külső sikereket is jelent.), hanem nyitottabb szívet, több energiát stb. szeretnél.

A Te feladatod, hogy elsajátítsd a zen „Wu Wei”-t: vagyis hogy úgy csinálj valamit, hogy nem csinálsz semmit, úgy dolgozz, hogy nem dolgozol, úgy legyen a lehető legtöbb energiád, hogy mégis ellazult vagy. Ez azt jelenti, hogy minden erőnkkel meg kell próbálni felépíteni az új világot anélkül, hogy ragaszkodnánk hozzá. Meg kell tanulnunk elfogadnunk és élveznünk ezt a világot minden hibája ellenére, miközben azon dolgozunk, hogy megváltoztassuk.

(Részlet Kabir Jaffe & Ritama Davidson - Indigó Felnőttek című könyvéből.)