Üzenet az Indigóknak Jaffe és Davidson

"... tegyétek hozzá a saját részeteket a világhoz."

"Gyertek elő, változtassatok, valósítsátok meg álmaitokat és tegyétek hozzá saját részeteket a világhoz." 

Kérdező: Azt gondolom, nem vagyunk olyan szabadok, mint hisszük. Nagyon kevés indigólélek van és nagyon erős a Halak Korszak befolyása. Nagyon sok korlát van mindenhol, hogyan lehetnénk szabadok? (...)

Válasz: ... A kultúránk nagyon sok mindenben korlátoz minket, de vannak egyéb tényezők: a testünk, az agyunk, az ösztöneink, a gravitáció, a természet... stb. Sok indigó nagyon szenved ettől. Az indigóenergia nem tűri a korlátokat.

De akkor mégis mit lehet tenni? Egész életünkben lázadni? Nem. Az indigóknak meg kell tanulniuk a külvilág korlátozásaival együtt dolgozni. Azért vagyunk itt, hogy valami újat alkossunk és ez soha nem egyszerű. Olyan ez, mintha nekünk kéne a kardot megalkotni.

Az igazi szabadság akkor jön el, amikor megtalálod a helyes egyensúlyt a szabadság és a megadás között. Nagyon fontos a megadás, mert ahogy egyre tudatosabb leszel, megtanulod megadni magadat a felsőbb hatalomnak. Egyszerre kell megadnod magad, szabadnak és kreatívnak lenned. (...)

... A felszínen panaszkodsz, de valójában azt gondolod, "Úgysem kaptok el."(...)

... Olyan vagy, mint sok indigó. Belül egy forrongó vulkán, a felszínen pedig közömbös. Frusztrál a körülötted lévő sok ostobaság, és hogy nem tehetsz ellene semmit. Amit most mondok, azt indigók millióinak mondom: a frusztrált energiát változtassátok dinamikus kreativitássá.

Egy részetek el van keseredve a világban zajló események, a politikai vezetők, vallási problémák stb. miatt. Azt gondoljátok, "Én kevés vagyok, nem tudok ezeken változtatni, inkább a saját dolgaimmal foglalkozom." Én viszont azt mondom nektek: "Gyertek elő, változtassatok, valósítsátok meg álmaitokat és tegyétek hozzá saját részeteket a világhoz." 

Kérdező: Amikor az indigólelkekről beszélsz, azt gondolom, hogy rólam beszélsz. Amikor egyedül vagyok, azt gondolom, hogy csak velem történnek ezek a dolgok. (...)

Válasz: Olyan ez, mintha egy asztalon sok-sok bab lenne. Valaki elkezdi rázni az asztalt és ettől minden bab elkezd mozogni. Mivel a perspektívájuk limitált, ezért mindegyik azt gondolja, hogy csak ő mozog. Azonban a tudatosság kiterjesztésével lassan mind látni fogjátok, hogy az asztal mozog és ettől mozogtok ti is. 

A percepció a harmadik szem felső részével van kapcsolatban. A harmadik szem panoráma perspektívát eredményez. Látod az egészet és magadat is az egész részeként. Bizonyos értelemben az indigótudatosság az egocentrikus látásmód megszűnését jelenti. Látod, hogy csak egy sejt vagy a Földön, ami pedig még nagyobb egység, az Univerzum része. 

Milyen érzés, ha arra gondolsz, hogy nem csak te vagy egyedül?

Kérdező: Bátorságot ad, hogy kapcsolatba lépjek másokkal is.

Válasz: Ez nagyszerű, mert sok indigó úgy érzi, hogy egyedül van a világban és valami baj van velük. 

Kérdező: Én is ezt hittem.

Válasz: Mi változtatott meg?

Kérdező: A belső munka.

Válasz: Elkezdted felismerni magadat. Az indigóknak ezért különösen fontos a belső munka. Ellentmondásos, de azok akiknek nincsen indigóenergiájuk, nem tudnak olyan nagy belső munkát végezni, mégis nekik van rá a legnagyobb szükségük. Arra gondolok, hogy nagyon sok belső munkát megkönnyítő energiát ők nem tudnak használni, mert a Halak-lélek nem alkalmas a befogadásra.

Kérdező: Ezért nem várhatok el sokat azoktól, akik nem nyitottak?

Válasz: Igen, engedd el az elvárásaidat. A belső munka nem való mindenkinek. Ők a saját ritmusukban haladnak.

Az indigólelkeknek más "felszereléseik" vannak, bizonyos csakrák bizonyos szirmai aktívabbak, ezért másképp gondolkoznak, másképp reagálnak. Amik nekik olyan, mint az 1x1, az másoknak megoldatlan probléma.

A harmadik szem a legtöbb embernél kifelé néz, ezért nekik nagyon nehéz a belső énjükre figyelni. Ha például megkérdezem tőlük, hogy érzik magukat, akkor gondolkodás nélkül rávágják, hogy "remekül". Nem veszik észre, hogy idegesen mozgatják a lábukat és nyugtalanok. Az indigólelkek viszont ebben az esetben képesek magukba nézni és megvizsgálni, miért viselkednek így.

Az önreflexió miatt tudunk magunkon dolgozni. Rá kellett jönnöm, hogyha valaki a "Valami baj van?" kérdésemre azt mondta, hogy "Nem, mire gondolsz?", akkor nem csak játszadozott, hanem tényleg nem vette észre, hogy valami nincs rendben. Olyan, mintha kétféle ember lenne. A felszínen egyformán nézünk ki és többé-kevésbé hasonlóan gondolkodunk, de ez ne csapjon be, sokféle energiaállapot és típus van a Földön. 

Részlet Kabir Jaffe és Ritama Davidson "Indigófelnőttek" című könyvéből