Lehetséges?

"Értem, vagy inkább csak érzem?

Egymást megérteni...

Elég nehéz volt túlélni azt a felfedezést, hogy senki, de tényleg senki ezen a világon soha nem fog megérteni igazán és mélyen. Ám az Élet, mint mindig, ebben az esetben is rendkívül korrekt: én sem fogok soha senkit igazán mélyen megérteni, esélytelen. 

Lehetetlen, hiszen én nem vagyok Te és Te nem vagy én, én én vagyok, egyedül, a saját Univerzumom közepén, itt ülök, és irányítom a rendszert. Ha elég ügyes vagyok, és tudatos, akkor szuper minden, ha mégsem, akkor így jártam, ajánlott tanulni a helyzetekből és hajtani a tudatosság felé. Akárhogy is zajlanak a dolgok, ha kívülről szemlélem, felettébb mókás minden.

Szóval nem, ne is álmodj róla, soha nem fogjuk igazán megérteni egymást, nem véletlenül találták ki az elfogadást. Ez bizonyíték arra, hogy mindenre van megoldás... 

Elfogadás, ami azzal kezdődik, hogy elfogadom önmagamat, az érzéseimet, gondolataimat, életemet, úgy ahogyan van. Ez van, sőt, volt ami volt, és ami következik, az szintén tőlem függ. Nem szuper? Szerintem minden kreatív elme örül ennek... 

Ja, hogy úgy gondoltad eddig, hogy én értem, hogy miről beszélsz? Én megértelek? Igen, megértem, hogy Te is élni akarsz, megértem, hogy tapasztalsz, és érző lény vagy, megértem, hogy sokszor neked is fáj, és megértem azt is, hogy TE is ugyanannyira vagy tökéletes, mint én, vagy bárki más. Sőt, megértem, hogy Te is tele vagy félelmekkel, és sokszor Neked sem könnyű. Felismerem, hogy mik mozgatják az érzelmi szálaidat ott a mélyben, felismerem a játszmáidat és szükségleteidet, a mondataid mögé tudok nézni, képes vagyok érezni az érzéseidet, és tudod, látom, hogy mi vagy legbelül, látom azt az énedet, amit sokszor önmagad elől is titkolsz...

Ennyi, ettől én még egyáltalán nem értelek meg téged. Csak érdeklődő vagyok, nyitott és nagyon kíváncsi, meg persze próbálok elfogadó lenni, azt gondolom, az az egyik legnehezebb összetevő. Ám azt látom, hogy minél jobban elfogadom önmagam tökéletes tökéletlenségét, annál türelmesebb vagyok a környezetemhez is. 

Szóval nem, ne is álmodj róla, soha senki nem fog megérteni igazán. Ne keseregj, fogadd el, fogd fel érdekességként, tekints kíváncsian a világba, légy nyitott, türelmes, és töltsd meg a szívedet szeretettel. 

Hallgass az érzéseidre, a megérzéseidre, azok megmondják Neked, merre menj, kiket engedj be az életedbe, hogyan kezeld a világot és Önmagadat.

Az Élet egy csoda, függetlenül mindentől...

Ui.: Ha én nem értem önmagamat, mennyire jogos az az elvárás, hogy mások megértsenek?

- Akkor mégiscsak legyen egy Baileys kávéval, jéggel és sok tejszínnel!