A ma gyermekei

"Nem vagyunk hibások, csak egyszerűen mások..."

A gondolkodás és az információfeldolgozás új módjai

Dillon hatéves. Első osztályos egy tipikus, harmincas létszámú osztályban. Mindegy, mit tanulnak, Dillon fel-le mászkál és mindent megérint, úgy tűnik, hogy egyáltalán nem figyel. Megbüntetik a viselkedéséért, és úgy gondolják, hogy figyelemzavaros. Ez így megy mindennap, Dillon gyakran bajba keveredik. Folyamatosan rendreutasítják, kezdi elveszíteni önbecsülését, de hogy ezt titokban tartsa, színészkedik és továbbra is zavarja az osztályt.

Senki sem kérdezi meg Dillont, hogy mit tanult aznap. Helyette inkább megkapja "problémás gyerek" címkét. Az igazság azonban az, hogy Dillon energetikailag hihetetlenül érzékeny. Nagyon nehéz neki egy gyerekekkel teli teremben lenni. Azért mozog, hogy lerázza magáról azt az energiatöbblet-rezgést, amit érez.

A környezet sem megfelelő, túl szigorú, zsúfolt, az asztala is kényelmetlen. A padtársának, Melanie-nak nagyon nehéz napja van. A szülei között hatalmas veszekedés robbant ki, mielőtt eljött az iskolába. Nagyon stresszes. Dillon érzékeli Melanie érzelmeit és kétségeit, hogy vajon ő a felelős-e a szülei problémáiért, és nem tudja, hogy amit érez, az nem a saját érzése, hanem a kislányé. 

Dillon tanára pár napja szakított a barátjával és most nagyon szomorú. Dillon ezt is érzi. A terem másik végében Billy nagyon mérges. Nem szereti, ha nem úgy vannak a dolgok, ahogy ő akarja. Nyugtalan és veszekedést szít a padtársai között. Azért teszi, mert gondjai vannak otthon, de nem tud róla beszélni. Dillon ezt is érzi.

Dillonban ezek az érzések kezdenek felhalmozódni, de nem tudja megmagyarázni őket. Nem tudja, hogy nem a sajátjai. A körülötte lévő súlyos dinamika belülről rombolja. Az érzékszervi túl vannak terhelve, de ez senkinek nem tűnik fel. Csak egy gyereket látnak, aki nem tud nyugton ülni. 

Ha bárki megkérdezte volna tőle, hogy mi történt az iskolában aznap, megtudta volna, hogy Dillon tanára szomorú volt, Billy nagyon mérges volt és Melanie-nak sem volt valami túl jó napja és a tudományos kísérlet remek volt. Mindent el tudott volna mondani, amit az amerikai polgárháborúról tanultak, és azt is elmesélte volna, hogy a családjáról kellett dolgozatot írnia. Kívülről el tudta volna mondani, amit írt. Ha bárki megkérdezte volna, Dillon sok mindent el tudott volna mondani.

Gyerekek millióival történik meg mindennap ez az iskolában, otthon vagy bármilyen közösségben. Miért büntetjük meg a gyerekeket azért, mert elméjük egyszerre több dologgal tud foglalkozni? Saját kényelmünk miatt?

A legnagyobb segítség, ha megtanítjuk nekik, hogyan tudják megkülönböztetni saját érzéseiket a másokétól. Hajlamosak sajátjuknak tartani őket, mert számukra nincs különbség a belülről és kívülről jövő érzések között. 

Főleg a nagyon fiatal a gyermekeinek remek gyakorlat, ha beszélünk velük a napjukról. Kérdezzük meg tőlük, hogyan érzik magukat a körülöttük lévő emberek szerintük. Ha azt mondják, hogy ők is szomorúak lettek, amikor a tanáruk szomorú volt, beszélgessünk erről velük. Kérdezzük meg, hogy tudnak-e különbséget tenni a saját és tanáruk érzései között. Ha megtanulják megkülönböztetni saját érzéseiket a többiekétől, tanítsuk meg nekik, hogy nem ők a felelősek mások érzéseiért. Erre jó módszer, ha egy kihallgatott párbeszédről beszélgetünk:

"Rendben, Dillon, képzeld el, hogy az osztályteremben vagy és hallod, hogy Melanie és Billy a családjukról beszélnek. Amikor beszéltek, hallottad őket, ugye?"

Dillon egészen biztosan helyesel. 

"De ők egymással beszélgettek, ugye?"

"Igen."

"Akkor mondhatjuk, hogy hallottál valamit, de azok az ő szavaik voltak. Az ő beszélgetésük, ugye? Hiába hallottad, az nem tartozott rád, nem a te dolgod volt. Megfigyeltél valamit. Ez azt jelenti, hogy tanúja vagy valaminek, de nem csinálsz semmit. Nem is kellett semmit csinálnod, és nem te voltál a felelős azért, amit mondtak és ahogy érezték magukat."

"Nem is lehetnék."

"Pontosan! Az érzések ehhez hasonlók. Csak azért, mert érezzük más emberek érzéseit, az nem azt jelenti, hogy kezdenünk kellene velük valamit, vagy mi okozzuk őket."

És Dillon lassan kezdi megérteni. Meg kell tanítani neki, hogyan tudja összehasonlítani az érzéseit egy kihallgatott beszélgetéssel. Ha nem biztos, kérdezhet: "Ezek az én érzéseim vagy valaki másé?" Ha másoké, akkor tudja, hogy csak megfigyelt valamit, ha az övé, akkor meg tudja oldani őket. Az olyan gyerekek, mint Dillon, nagy bűntudatot éreznek más emberek érzései miatt. Ez nem egészséges és hosszútávon nagyon káros.

Térjünk most vissza Dillon magyarázatához, amikor valaki megkérdezte tőle, milyen volt a napja. Mindennel tisztában volt a nap során, még akkor is, amikor úgy tűnt, nem figyel. Hogyan lehetséges ez?

A ma gyermekei másképp dolgozzák fel az információt, mint mi. A tudatosságuk információk sokaságát szállítja nekik egyszerre, amiket agyuk nem kategorikusan, hanem szakaszokban tárol. Ez azt jelenti, hogy még a töredékes információk is a megfelelő szakaszba kerülnek. Apránként a töredékekből összeáll számukra a teljes történet, elmélet stb. Néha azonnal, néha viszont idő kell, míg a kirakós hiányzó darabjaiból végül összeáll a teljes kép.

Olyan ez, mintha az agyban sok kicsi szoba lenne, amelyek hatalmas mennyiségű információ tárolására képesek. Minden szobának célja, tárgya, vagy feladata van. A szobák ajtajai egymásba nyílnak, és bármelyik irányba nyithatók. Amikor új információ jut a szobába, az ajtó bezáródik, míg a szoba megtelik, és a darabok egységes képpé állnak össze. Ekkor az ajtó kinyílik, és kiengedi az információt, ami megjelenik a tudatban. Amíg ez nem történik meg, felesleges a részeken gondolkozni. 

Azokat a gyerekeket, akik így gondolkodnak, gyakran figyelemzavarosnak vagy hiperaktív figyelemzavarosnak gondolják. Ha a magatartáson nem lehet változtatni (valószínűleg nem lehet), akkor a gyerekeknek sokszor gyógyszereket kezdenek el adni, vagy elszigetelődik a többiektől. Nagyon gyorsan elveszíti önbizalmát, dühös és depressziós lesz. A gyógyszerektől a felszínen talán úgy tűnik, hogy jobban van, de elveszíti azt a képességét, hogy villámgyorsan tudjon nagy mennyiségű információt feldolgozni. Mindenki örül, hogy kezelhetőbb, de nem fog annyit és olyan mértékben tanulni, és az önmagáról alkotott képe visszavonhatatlanul sérül. 

A viselkedészavar címkéje mellett ezeket a gyerekeket sokszor gondolják tanulási zavarosnak is. Valójában nekünk vannak tanulási nehézségeink. Mi nem tudunk úgy gondolkozni, ahogy ők. Villámsebességgel futnak át agyukon az információk, és ezzel párhuzamosan tárolódnak is. A korábbi generációk agya rövidzárlatot kapna, ha megpróbálnának így gondolkozni.

Tragikomédia, hogy gyermekeinket büntetik, megfegyelmezik, begyógyszerezik, orvostól orvosig viszik és megváltoztatják, csak azért, mert másképp működik az agyuk. Észre kell vennünk, hogy valami nagyszerű történik a jövő generációjának az agyában, és meg kell tanulnunk lépést tartani velük, ahelyett, hogy lerombolnánk csodálatos képességeiket. 

Részlet Meg Blackburn Losey - A ma gyermekeinek evolúciója című könyvéből. 

Az Új Férfi (2. rész)

"A szeretet hatalma, a hatalom szeretete felett..."

Az erő új archetípusa a férfiakban

Egy másik nagy változás, hogy a férfiak félreteszik az egót és az "én" helyett a "mi" kerül előtérbe. A múltban a férfiak az egóban éltek, egy énközpontú világban. Most már azonban kezdik felismerni, hogy ők össze vannak kötve a többi emberrel, és ami másokkal történik, az velük is történik. E miatt a kapcsolódás miatt kezdenek el a férfiak is a nagy egészben gondolkodni.

Ezt jól összefoglalja a gyakran hallott "közösségi érzés" fogalom (vagy ezoterikusabban, a "csoporttudatosság"). A férfik megtanulják, hogy legyenek nyitottabbak a közösségre, és egyre inkább úgy tekintenek magukra, mint a nagy egész részére. A hatalom egyre inkább különválik az egótól. A "szeretet hatalma" kezd előtérbe kerülni és nem a "hatalom szeretete". Ez egy nagyon nagy lépés a férfiaknak, mert nem könnyű nekik nyitni a többiek felé és elfogadni, hogy nem az ő igazságuk az egyetlen igazság.

Az egó háttérbe szorulásával egy másik felmerülő kérdés az individualizmus, az egyéniség kérdése. Ezzel korábban nem szembesültek a férfiak, mert főleg az egót ismerték. Ma azonban az emberek a saját útjukat akarják járni. A világ archetipikus struktúrája a minél hangosabb, minél erősebb egóra épül. 

A férfiak most új kérdésekkel szembesülnek. Ki vagyok valójában? Mit akarok igazán? Mit kéne tennem az életemmel? Hol kezdődök én és hol az egóm? A férfiaknak most befelé kell figyelniük. Meg kell ismerniük saját magukat. 

Amit korábban egységnek hívtak, az valójában csak egy énközpontú nárcizmus volt. Önző gyerekként mindenáron meg akarták kapni, amit akartak, és nem törődtek a többiekkel. Ez azonban most megváltozik! Ma több hatalmuk van, mint eddig valaha is volt: nagy autók, hatalmas cégek, a Föld és az emberi test megváltoztatása... A férfiak nem hagyhatják, hogy az énközpontú egójuk használja ezt a hatalmat, mert az túl veszélyes lenne.

Bolygónk problémáinak nagy része a hatalommal és az erővel való visszaélés miatt alakult ki. A túlnépesedés, a háborúk, a terrorizmus, a környezetszennyezés stb. mind egyenes következményei annak, hogy a férfiak nem adták meg a szükséges tiszteletet és nem vállalták a felelősséget. Az Új Férfiaknak azonban új erejük, érzékenységük és felelősségvállalásuk van, képesek éretten, bölcs felnőttként gondolkodni, nem pedig énközpontú gyerekként. 

A hatalom egyensúlya érdekében az Új Férfiaknak felelősséget kell vállalniuk - jobban, mint valaha - az erejükért. Ennek érdekében újra kell értelmezniük individualizmusukat a valódi természetüknek, a szívüknek és céljuknak megfelelően. Tudatosítaniuk kell egyediségüket, ugyanakkor félre kell tenniük az egót. Csak ez teremti meg a nagyobb hatalmat és nagyobb jót.

(Részlet Kabir Jaffe & Ritama Davidson - Indigó felnőttek című könyvéből.)

Ez is érdekes lehet számodra:

Az Új Férfi (1. rész)

Egy teljesen új férfi típus van születőben

A Rendszerrombolók

Az Indigó harcosok útja

"Zsiráfnyelv" - EMK

"Szívből, örömmel, őszintén..."

Erőszakmentes kommunikáció (EMK)

Az EMK olyan nyelvi és kommunikációs készségeken alapszik, amelyek a legnehezebb helyzetekben is segítenek megtartani emberségünket. Valójában nincs benne semmi új. Mindaz, amit az EMK egyesít, már évszázadok óta ismert. Emlékeztet arra, amit mindig is tudtunk: miként érdemes nekünk, embereknek, egymáshoz viszonyulnunk, és segít úgy élnünk, ami valójában tükrözi is ezt a tudást.

Az EMK megmutatja, hogyan változtathatjuk meg azt, ahogy kifejezzük magunkat, illetve ahogy másokat meghallgatunk. Eredményeként szavaink már nem csupán megszokásokon alapuló, automatikus reakciónk szüleményei lesznek, hanem tudatosan megválasztott eszközök, amelyek szoros kapcsolatban állnak azzal, amit hallunk, érzünk, akarunk. Arra szoktat rá, hogy őszintén és tisztán fejezzük ki magunkat, miközben tisztelettel és együttérzéssel figyelünk a másikra. Segítségével minden eszmecsere alkalmával felismerjük saját magunk és a másik ember mélyen rejlő szükségleteit. Az EMK arra treníroz bennünket, hogy a minket érintő viselkedésformákat gondosan megfigyeljük és beazonosítsuk. Megtanuljuk fölismerni és világosan kifejezni, hogy az adott helyzetben konkrétan mit is akarunk. A kommunikációnak ez a formája egyszerű, mégis rendkívül mély átalakító erejű. Kapcsolataink új megvilágításba kerülnek, ha az EMK segítségével felfigyelünk önmagunk és a másik ember mélyen meghúzódó szükségletére.

Ahogy az EMK felváltja régi, rögzült kommunikációs szokásainkat, amelyek a minket érő bírálat vagy kritika hatására eddig védekezésre, visszavonulásra vagy támadásra kényszerítettek, új megvilágításba kerülnek szándékaink és kapcsolataink. Más szemmel látjuk már magunkat és beszélgetőpartnerünket is.

Az ellenállás, a védekezés és az erőszakos reakció a minimálisra csökken. Ha arra összepontosítjuk figyelmünket, hogy tisztázzuk, mit is figyeltünk meg, mit érzünk és mire vágyunk, ahelyett hogy diagnosztizálnánk vagy bírálnánk a másikat, akkor föltárul előttünk együttérzésünk mélysége. A saját magunkra és a másikra irányuló odaadó figyelem hangsúlyozásával az EMK elősegíti a tisztelet, a figyelmesség és az empátia kialakulását, s azt a kölcsönös vágyat ébreszti fel, hogy mindketten a szívünkből szóljunk.

Habár „kommunikációs folyamatnak” vagy „az együttérzés nyelvének” nevezem, az EMK több, mint egy metódus vagy egy nyelvezet. Mélyebb megközelítésben egy folyamatosan működő emlékeztető, ami segít figyelmünket odairányítani, ahol az általunk keresett dolgok valószínűleg rejlenek...

…Megfigyelésem szerint kulturális örökségünk legtöbbünket arra késztet, hogy olyan helyekre összepontosítsuk a figyelmünket, ahol valószínűleg nem kapjuk meg azt, ami keresünk. Az EMK-t eredetileg azért fejlesztettem ki, hogy ösztönözzön tudatosságom fénycsóváját olyan helyekre sugározni, ahol már nagy valószínűséggel meglelhetem azt, amit keresek. Az élettől én történetesen együttérzést, az egymás közti kölcsönös, szívből jövő „áramlást” óhajtom kapni...

…Amikor szívből adunk, azt azzal az örömmel tesszük, hogy ily módon egy másik ember életét gazdagítjuk. Ez mindkét fél számára ajándék. Annak is aki ad, és annak is, aki kap. Aki kap, annak nem kell félnie azoktól a következményektől, amelyeket a félelemből, a bűntudatból, a szégyenből vagy nyereségvágyból adott ajándékok rejtenek magukban. Az ajándékozó öröme az a saját önbecsülését növelő, kellemes érzés, ami átjárja, amint látja, hogy erőfeszítései hozzájárult a másik jó közérzetéhez.

Az EMK használatának nem feltétele, hogy a beszélgetőpartnered is értse ezt a nyelvet, sőt még az sem, hogy hajlandó legyen irántad együttérzéssel viseltetni. Ha kitartunk az EMK alapelvei mellett, azzal a kizárólagos szándékkal, hogy együttérzéssel adjunk és kapjunk, és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ezt a partnerünkkel tudassuk, akkor ő csatlakozni fog hozzánk a folyamatban, és elérjük, hogy mindketten együttérzéssel figyelünk egymásra. Nem állítom, hogy erre a pontra mindig gyorsan eljutunk. Azt azonban igen, hogy ha hűek maradunk az EMK alapelveihez, akkor az együttérzés idővel feltétlenül kibontakozik.  

Részlet Marshall B. Rosenberg - A szavak ablakok vagy falak című könyvéből. 

Marshall B. Rosenberg és az EMK magyarul:

Az erőszakmentes kommunikáció alapjai - első rész

Az erőszakmentes kommunikáció alapjai - második rész

Az erőszakmentes kommunikáció alapjai - harmadik rész

Az erőszakmentes kommunikáció alapjai - negyedik rész

Pozitív Vízió a Jövőnkről - Rendszerszintű Erőszakmentes Kommunikáció - Marshall Rosenberg

EMK a neten:

Center for Nonviolent Communication

Erőszakmenetes kommunikáció - Rambala Éva

Együttműködő kommunikáció

Az Új Férfi (1. rész)

"Szeretet falak nélkül..."

Egy teljesen új férfi típus van születőben

Az emberiség az elmúlt sok ezer éven keresztül alapvetően az alsó három csakrában volt polarizált. Főleg a harmadik csakrán keresztül, az egó és a hatalom révén nyilvánult meg: az agresszió és a versengés és a hierarchikus rendszer uralt mindent. Az emberek minél több hatalmat akartak maguknak, és minél magasabb státuszt elérni.

Ez most jelentős változáson megy keresztül. Az indigóenergia nagyon erősen hat a férfiak harmadik csakrájára és új módokon nyitja meg a szívüket. A harmadik csakra energiája is a szívbe áramlik, ezért megtanulnak együttműködni, tisztelni a másikat és érzékenyebbek is lesznek. Nem akarnak már mindenáron versengeni, nagylelkűbbek lesznek. Tisztelik az élet minden formáját, és nem akarnak kárt tenni a többi élőlényben. 

A szív kinyílása lehetővé teszi magasabb minőségek megjelenését, ezért az Új Férfiak másképp viszonyulnak az élethez. Gyengédebb és mélyebb érzéseik vannak. Mindig is voltak szívközpontú férfiak, de a jövőben ők lesznek többségben. A férfi archetípus eddig erős és domináns volt. Ezek az értékek még midig meghatározóak a társadalomban, de egyre inkább a gyengeség és a jószívűség veszi át a szerepet.

A férfiak új belső feszültségtől szenvednek, mert fáj a szívük, ha egoistán viselkednek

Ez a folyamat nem könnyű a férfiaknak, sőt! Ennek egy sok, hogy sok férfinek, akiben indigóenergia lakozik, nagyon erős a napfonatcsakrája. Még jelen van a versengés, egoizmus és önzőség. Ezek az erők küzdenek a szív céljával. A két központ konfliktusa miatt tapasztal nagyon sok férfi hatalmas belső feszültséget. 

Régen a férfiak lelkifurdalás nélkül lehettek önzők és agresszívak. Ez ma már másképp van. A szívük fáj, ha az alacsonyabb napfonatcsakra aktív. Lehet, hogy időnként átveszi az irányítást, de utólag mindig mély megbánást tapasztalunk. Sok indigóférfi szenved a napfonatcsakra nyers energiája miatt, ez egészen addig így marad, amíg az energia nem polarizálódik fent, és nem találunk nyugalmat a szívünkben.

A harmadik és negyedik csakrát stimuláló energiának köze van a sebezhetőséghez. A múltban a férfiaknak erős és bátor hősöknek kellett lenniük. Nem mutathatták ki, ha féltek, vagy fájt valamijük. Ennek evolúciós céljai voltak. A férfiak megtanulták kontrollálni a gyökércsakra érzelmeiket (halálfélelem és fájdalom), így nem ösztönösen, hanem intellektuálisan tudtak reagálni bizonyos helyzetekre. A férfiaknak mindig lesz mit változtatni a gyökércsakrájukon, de a folyamat segített nekik, hogy megtehessék a következő lépést, vagyis, hogy sebezhetővé válhassanak.

A szív kinyílása és a sebezhetőség azt jelenti, hogy a férfiak sírhatnak és elismerhetik, ha gyengék, vagyis lehetnek érzéseik. Sokszor az érzéseik kimutatásához nagyobb bátorság kell, mint egy veszélyes helyzet kezeléséhez. Sok férfi kész szembenézni a fizikai veszéllyel, kimenteni valakit egy égő épületből, de hányan ismerik be, ha félnek vagy sírnak, ha megbántják őket? Csak nagyon kevesen. Az indigóenergia azonban pont ezeket a területeket nyitja meg bennük. 

Bizonyos értelemben az indigó férfiaknak el kell ismerniük női oldalukat és sebezhetőségüket. Ez nem jelenti azt, hogy ettől gyengék, áldozatok vagy nőiesek lennének, hanem elég bátrak lesznek szeretni. Talán ez a legnagyobb kihívás. A férfiak is szeretnek, de csak falak mögül, ahol biztonságban érzik magukat. Egy-egy szerep mögé bújva szeretnek, talán ők a védelmezők és a gondviselők. Ezekben azonban nincs mély intimitás. Az intimitást a falak nélküli szeretet jelenti, amikor engedem a másiknak, hogy lásson engem. Ilyenkor kiszolgáltatott vagy a másiknak, mert könnyen megbánthat. Ezt kell az indigó férfiaknak megtanulniuk: a sebezhetőséget és hogy nyitottak legyenek a szeretetben. 

(Részlet Kabir Jaffe & Ritama Davidson - Indigó felnőttek című könyvéből)

Ez is érdekes lehet számodra:

Ellentét a Régi és Új között (2. rész)

Az indigólelkek küzdelme a Halak-társadalomban

Ismerd fel az Indigót

Az indigólélek-csoport feladata

"Bátornak kell lennünk..."

A kihívásokkal lélekcsoportként kell megküzdenünk

Az elsődleges feladatunk, hogy felismerjük és külsőleg is megjelenítsük az Újat. Ehhez teret kell adnunk a bennünk rejtőző új szemléletmódnak, értékeknek és energiáknak. Ezt követően belső munkával külsőleg is meg kell jelenítenünk az életünkben, hogy azzá válhassunk, akivé lennünk kell. Végül pedig bátornak kell lennünk, hogy kifejezzük és felépítsük az Újat.

Jelenleg több lélekcsoport van a Földön. Sok közülük Halak-lélek, akik a Halak Korszakkal állnak kapcsolatban, és távozásuk után több ezek évig nem is inkarnálódnak újra. A Halak-energiával ez a lélekcsoport is elhagyja a Földet, és a Vízöntő-lelkek születnek le. Minden korszakban van néhány lélek más jegyből, de a többség mindig az adott korszakra jellemző lélek.

Az indigó/Vízöntő-energia még akkor is hat, ha a legtöbb mostani lélek Halak-lélek. Ők is reagálnak az új energiára, de nem olyan intenzíven, mint az indigólélek-csoport.

Lélekcsoportként más sok korszak és civilizáció óta együtt utazunk. Minden korszakban új dolgokat tanultunk meg és új élményeket szereztünk. E soha véget nem érő folyamat során újabb és újabb dolgokat tanulunk meg önmagunkról is. Ami néha csak egy kis lépésnek tűnik, az igen nagy mértékben járulhat hozzá az egész fejlődéséhez.

Fontos látni azt is, hogy egyéni fejlődésünk milyen fontos az egész rendszer fejlődéséhez. Minden ember olyan, mint a Föld testének egy-egy sejtje. A Föld rezgésszerkezete évmilliók során alakult ki, és ez határozza meg testünk anyagát, érzelmi, mentális és energiatestünket. Ahogy az Új fokozatosan megjelenik, átküzdjük magunkat a félelmeken, korlátolt gondolatokon és érzelmi mintákon, amik mind a Föld részei. Átalakítjuk a bolygó energiáját, miközben magunkon dolgozunk. Új rezgésszerkezetet hozunk létre az energiatestünkben, ami a bolygó energiatestének része.

Rezgésünk változásával a Föld rezgése is változik. Bizonyos értelemben a Föld azon négyzetméterén dolgozunk, ahol éppen vagyunk. Több millió ember, több millió négyzetmétert tud megváltoztatni. Óriási mértékben alakítjuk a bolygó életét és segítjük az Új kialakulását. Rövid időn belül több ezer év rezgésszerkezetét fogjuk megváltoztatni.

Bizonyos módon a következő 2000 év azon múlik, milyen mértékben tudjuk kihasználni a fejlődésre a mostani átmeneti időszakot. Most tesszük le a következő 2000 év alapköveit. Minél több pozitív változást sikerül elérnünk, annál erősebb lesz az alap. Nagy lehetőségeink vannak most.

(Részlet Kabir Jaffe & Ritama Davidson - Indigó felnőttek című könyvéből.)

Ellentét a Régi és Új között (2. rész)

"Mi történhet, ha újra kinyitom mind a 3 szememet?"

Az indigólelkek küzdelme a Halak-társadalomban

A Régi és Új közötti ellentét nagyon nehéz, sokszor pusztító az indigóknak. Az embernek nemcsak élelemre van szüksége, hanem szellemi, érzelmi és spirituális táplálékra is a növekedéshez. Sok indigó ezt nem kapja meg, és nem ismerik el őket. A bennük lévő szépség és érték láthatatlan marad. A többi ember gyakran furcsának, sőt fenyegetőnek tartja őket. Sokszor még maguk sem tudják, hogy kicsodák is valójában. Büntetik magukat, amiért nem illenek bele a sorba, gyakran ők önmaguk a legszigorúbb kritikusai.

Sok indigólélek Halak-személyiségben van. Ez azért különösen nehéz nekik, mert nem illik hozzájuk a személyiség mintázata. Úgy élik le az életüket, mintha az valaki másé lenne, nincsenek összhangban önmagukkal. Lehet, hogy jók a munkájukban, de a szívük és szellemük boldogtalan.

A kifejezetten érzékeny indigók nagyon sokat szenvednek világunk nehéz energiája miatt. Ezt sokszor a "lényeg sérülésének" hívjuk. Képzeljünk el egy kimagaslóan intelligens indigógyermeket, akinek nyitva van a harmadik szeme. Pontosan tudja, mi zajlik a családban, érzékeli a félelmeket, hazugságokat, csalásokat, agressziót, játszmákat még akkor is, ha azok kimondatlanok.

Mindannyian tudjuk, milyen ártatlanul őszinték tudnak lenni a gyerekek, akik könnyen ráéreznek egy-egy probléma gyökerére, mi pedig, felnőttek, nem őszintén válaszolunk nekik. Talán azt mondjuk, hogy minden rendben van, mikor valójában semmi sincsen rendben vagy megpróbáljuk elhallgattatni őket, esetleg meg is büntetjük őket azért, mert beleavatkoztak a dolgunkba. Mi történik ekkor a gyerekekkel? A harmadik szem károsodik, képessége sérül.

Ez csak egy példa arra, hogyan sérülhet a csakra. Ugyanilyen módon bármelyik csakra sérülhet, ez sajnos gyakran megtörténik. Nagyon sok indigógyerek csakrája és energiamezeje szenved károsodást, gyakran nagyobb mértékben, mint a Halak-lelkeké egy ugyanolyan támadás után.

Ráadásul az indigóknak alapvetően egy más jellegű életre van szükségük, de nem igazán tudják azt megvalósítani. Mindannyiunknak pénzt kell keresnünk az élethez, de az a fajta kreatív élet, ami után az indigó vágyakozik, ezt nem teszi lehetővé. Ezért sokszor olyan munkát végeznek, ami nincs összhangban energiájukkal, és ez kifejezetten rombolóan, negatívan hat rájuk.

(Részlet Kabir Jaffe & Ritama Davidson - Indigó felnőttek című könyvéből.)

Ez is érdekes lehet számodra:

Ellentét a Régi és az Új között
Halak korszakból a Vízöntő korszakba

Ellentét a Régi és az Új között (1. rész)

"Szeretem és ünneplem magam"

Halak korszakból a Vízöntő korszakba

A Vízöntő-energia már az 1700-as évek óta stimulálja a harmadik szemet és aktiválja intelligenciánkat. 

Egy korszak kezdetén, amikor egy jegy energiája elkezd áramolni, rengeteg erős gondolatforma lép be a Mátrixba. Ezek lesznek az alapjai azoknak a gondolatoknak, amikre a társadalom épül, és amik áthatják életünk minden egyes dimenzióját.

A gondolatformák folyamatosan hatnak ránk, alakítják gondolatainkat és viselkedésünket. Meghatározott érzelmeket váltanak ki, és azt is befolyásolják, hogyan reagálunk rájuk. Meghatározzák, hogyan kezeljük az ösztöneinket és befolyásolják szuperegónk felépítését is. Kihatnak értékeinkre és az eszméinkre, amiknek meg akarunk felelni. A gondolatformák mélyen átszövik a pszichénk belső struktúráját és intézményeink külső szerkezetét. 

Amikor az új állatövi jegy átveszi az irányítást egy korszak elején, magával hozza azokat az alapvetően különböző gondolatformákat is, amelyek ellentétben állnak a régiekkel. Egy ilyen jellemző gondolatforma a "bűnösnek születtünk" keresztény gondolat.

Hasonlítsuk ezt össze a Vízöntő kor "szeretem és ünneplem magamat" gondolatával. A Halak korszak pszichológiai struktúrája a "rossz vagyok, és ezért büntetést érdemlek" gondolatra épül, aminek eredménye szégyen, tagadás, elfojtás lett. Az emberek kicsinek és gyengének érzik magukat, átengedték a hatalmat az uralkodóknak, elnyomóknak, akik félelemmel manipulálják őket. Az embereknek nincs önbizalmuk, nem kockáztatnak, mert félnek attól, hogy nem tudják kezelni, ha valami történik. Emiatt a rossz érzés miatt kell nekik folyamatosan a mások figyelme és elismerése. Nem értékelik önmagukat, ezért mesterséges módon igyekeznek megkapni az értékesség érzését. Egész iparágak -ruha, kozmetikai szerek, plasztikai sebészet, televízió stb.- épülnek az önértékelés hiányából fakadó pszichológiai kompenzáció jelenségére.

El tudsz képzelni egy olyan társadalmat, amely minden ember méltóságára és erejére épül? Ahol az emberek a nagy egész részének megbecsültnek, fontosnak érzik magukat? És ahol őszintén szeretnék jobbá tenni a világot? Ezek az emberek szeretik önmagukat. Szeretik a testüket, ugyanakkor folyamatosan kapcsolatban vannak igaz önvalójukkal. Megengedik maguknak, hogy csodálatosak legyenek.

Ezeknek az embereknek az eltérő érzelemvilága, attitűdje és viselkedése hatalmas szociális változásokhoz vezet. Ha összeadjuk ezeket a "kis" változásokat, akkor végül egy teljesen új társadalmat kapunk.  

(Részlet Kabir Jaffe & Ritama Davidson - Indigó Felnőttek című könyvéből)

Ez is érdekes lehet számodra:

Ellentét a Régi és Új között (2. rész)
Az indigólelkek küzdelme a Halak-társadalomban

Régi mese?

"Meg ne tudják, mennyire szeretem őket..."

Az indigó gyerekek

Réges-régen, mikor még kevesebbet tudtak a világról, de többet értettek belőle, voltak olyan jelenségek, melyekről csak lopva mertek beszélni az emberek. Olyan dolgok ezek, melyek nyilvánvalóak voltak, mégis félelmetesek, ezért – úgy gondolták – jobb, ha véka alá rejtik, ha szót sem ejtenek az efféle misztikus dolgokról. 

Ma az ilyeneket már csak úgy hívják, hogy indigó-jelenség, vagy úgy nevezik őket, hogy „kristálygyermekek”. Vannak, akik vizsgálják ugyan, de nem a jelenségek lehetségességét, hanem annak következményeit. Ahogy gondolják: az átlag számára károsnak tűnő következmények rendszerint orvoslásra szorulnak. Orvosolni akarják az átlagon kívül esőt, hátha az orvoslás hatására átlagossá válik. Ez a zsenialitás megszüntetésére irányuló küzdelem első megfigyelhető lépése. De nincs ebben semmi különleges, mint ahogy – látszólag – az indigó gyerekekben sincs. 

Egy régi mese szerint a kristálygyermekeket a tenger vízéből halászták ki, megáldották őket és testük sugarait kék színűre festették. Azt mondták nekik: „kiválasztottak vagytok az emberek közt, viselkedjetek is hát úgy, mint kiválasztottak. Olyanok vagytok, mint a tenger, kék, csendes, békés, odaadó, komoly és igazságos. Vigyétek hírül a tenger üzenetét. Mondjátok meg az embereknek, hogy a szomjat nem tudják tűzzel oltani” Ez után a gyermekeket elengedték az erdőbe, egyedül, mindenkit a maga útján, az ismeretlenbe, a vadak közé, a harag és a gyűlölködés világába, ahol az emberek nem értették meg őket, mert az erdőben más törvények uralkodtak; náluk a szokás erősebb volt a józan belátásnál. S mint ahogy egyiküket sem értették meg, az indigógyermekek szótlanok lettek, bezárták a képzelet világát, rabjai lettek a démoni erőknek, szorongó, gátlásos és szomorú lett természetük. Olyanok lettek, mint az író, aki nem írhat, mint a túlbuzgó, aki nem mozoghat, mint a hírnök, aki nem beszélhet, vagy mint a zenész, aki nem adhatja elő alkotását. Ami küldetés és hivatás volt számukra, átalakult fojtogató kényszerré, melynek – gondolták – megfelelni aligha tudnak. 

Éjszakánként még visszajárnak a tengerhez, de csak sötétben, hogy meg ne lássák őket. Ha fényes nappal mennének, méltán neveznék őket bálványimádóknak, de ők lopva teszik, talán nem is tudnak róla mások. Mikor a parthoz érnek, kiengedik minden fájdalmukat, feloldják a szorongásokat, feltöltődnek, felüdülnek, beszippantják a friss levegőt. Friss ételt esznek, új, tiszta ruhát vesznek magukra, és így indulnak vissza – még hajnalban – az erdőbe. De még mielőtt visszaindulnának, megkérdezik segítőjüket: „miért ilyen a világ? Miért nem értik az emberek, amit beszélünk nekik?” És a válasz így szól: „miért kérded, hogy miért zöld a fű, és miért nem kék?” Akkor rendszerint a gyermek elszégyelli magát és visszaindul az erdőbe. Ahogy sétál visszafelé hangokat hall, így szólnak hozzá: „a világ két részre tagolódik: az egyik fele teremt, a másik fele ítél. Te azok közé tartozz, akik teremtenek. Mert kik ítélkeznek, azért ítélkeznek, mert teremteni képtelenek. Aki nem tud szeretni, az gyűlöl; aki nem tud védeni, az támad; aki nem tud sorsával megbékélni, az a világot fogja gyűlölni; aki nem tudja elfogadni saját sötét oldalát, az a világ sötét oldalát fogja elítélni. Ezért mondom, te ne ítélkezz, hanem légy tevékeny, ne mások dolgait bíráld, hanem tedd a saját dolgod.” 

Aztán továbbmegy a gyermek, a szép, friss, új ruhájában, és szembe jön vele egy ember, aki azt kérdi tőle miféle ruha ez? Azzal – mivel meg is tetszik neki – lerángatja róla, úgyhogy közben el is tépi, erőszakosan megráncigálja a gyermeket, még talán meg is veri, és magával viszi a ruháját. „Nyomorult!” – ordítja hangosan a gyermek, majd felcsendül egy égi dallam, mely így szól hozzá: „úgy szeresd felebarátod, mint önmagad, ne ítélj, hanem légy tevékeny, szeresd azokat, kik gyűlölnek téged”. A gyermek meg keserűen visszakérdez: „miért tegyek így?” – a segítője erre így válaszol: „sokan kik vakok, azt mondják másoknak: „rosszul láttok”; sokan, kik süketek ezt mondják: „nem hallotok jól”; sokan, kik némák, azt gondolják: „helytelen dolog a beszéd”. Te azért kaptál hallást, hogy hallj, azért kaptál látást, hogy láss, azért kaptál nyelvet, hogy beszélj. A tudatlanok gyűlölködnek csak. Te azért vagy itt, hogy annak simítsd meg az arcát, akinek arca eltorzult a nyomorúságtól. Ébreszd fel az alvót, és nyugtasd meg a nyugtalant.” Akkor megint elszégyelli magát a gyermek, hogy még mindig ennyire tudatlan, visszaindul az erdőbe, és reggelre újra az emberek közé megy. Hetekkel később lehet csak hallani, hogy mi történt. 

Mikor fölkelt a gyermek nagy tömeget hívott maga köré, és így szólt hozzájuk: „Nincs mit mondanom!” – azzal elsétált köztük, és keresett egy magányos helyet. Senki nem értette miért tette ezt. A furcsa eset után egy kíváncsiskodó ember, ki békés természetű volt, odament hozzá és megkérdezte tőle: „miért hívtad össze az embereket, ha utána azt mondtad nekik, hogy nincs mit mondanod?” A gyermek így felelt: „azért, hogy azok, akik engem gyűlölnek, ne tudják meg, hogy mennyire szeretem őket” – azzal a kíváncsiskodó elszégyellte magát, és visszamenekült az emberek közé.

Aznap esett először eső az erdőben.

Ezt a történetet mesélték, és még mesélik ma is; holott ma már nem léteznek indigó gyerekek, csak az emberek fantáziájában; ugyanis mindenkire, akire rámutattak, hogy „Ő az” – az nem az volt; és akire azt mondták, hogy „ő biztosan nem az” – Ő az volt. Így vesztette el a szó a jelentését, és így lett a valóságból legenda.

-Gergó Dávid-

Forrás: Gergó Dávid blogja

Mi az indigólélek? (2. rész)

"Az új energia már itt van"

Két korszak határán állunk...

Egyrészt itt van a Halak Korszak keretrendszere az intézményekkel, vallásokkal, kultúrákkal és élettel. Másrészt viszont egyre nagyobb számban születnek le az indigólelkek, akik majd elhozzák nekünk az új kultúrát és civilizációt.

Két teljesen különböző energia irányítja a napokat: egy régi, megszilárdult és egy új, ami még csak hordozza a jövő lehetőségét. Nagyon érdekes ezt megélni - és különösen az, ha Te is indigólélek vagy, aki hordozza az új energiát. 

Az indigó jelenség nem olyan régen (csak az elmúlt 10 évben) nyert nagyobb publicitást. Kezdetben a szülők és tanárok találkoztak olyan gyerekekkel, akik "mások" voltak. Ezek a gyerekek nagyon önállók, lázadók és nagyon intelligensek voltak, agyuk teljesen másképp működött, mint a többieké (figyelemzavar-szindróma). Másképp gondolkoztak magukról és a világról. 

Szemináriumainkon azt tapasztaltuk, hogy igen magas az indigófelnőttek száma is. Sokan láthatatlanul nőttek fel, vagyis senki nem tudja róluk, hogy különböznek. Legtöbbjük igen okos volt, de nem voltak olyan médiumi képességeik, melyeket az indigógyerekekkel azonosítanak, ezért észre sem vették őket.

Worshopjaink résztvevői főleg ezek a felnőttek voltak. Tudták, hogy mások, mint a többiek, de nem tudták, miért, miben, hogyan kéne ezt kezelniük és mit kéne vele tenniük. Sokan nagyon szenvedtek, úgy érezték, hogy magányosak, elszigeteltek, az emberek félreértik őket. Azt gondolták, valami baj van velük, amiért nem találják helyüket, nem illenek a társadalomba. 

Nem könnyű indigófelnőttnek lenni. A Halak Korszak sűrűbb energiájába születtek le, hogy elvessék a Vízöntő Korszak magjait. Nehéz feladatuk van. Olyan korban élnek, ami nemhogy nem támogatja, hanem sokszor aktívan gátolja is őket. Olyan családban nőttek fel és olyan iskolákba jártak, amelyek a Halak Korszak szabályai szerint kezelte őket, és nem támogatta Vízöntő/indigó lényüket. Ennek eredményeként sokuk a felszínen Halak-jellegű lett, és csak nagyon kis mértékben mutatkozik meg rajtuk az indigóenergia. Belül azonban őrzik igazi indigóarcukat. Ezt az állapotot hívjuk Halak-személyiségben lévő indigóléleknek. Ez nem egyszerű.

A fiatalabb indigóknak és azoknak, akiknek a szülei is indigók voltak, egyszerűbb dolguk van. Először is az energia már nem olyan sűrű. A szülők jobban tudják támogatni gyermekeik indigótermészetét, és nem kényszerítik őket a Halak-rendszer szabályaiba. Személyiségükben jobban ki tudnak teljesedni az indigójellemzők. Őket indigószemélyiségben lévő indigólelkeknek hívjuk. 

(Részlet Kabir Jaffe & Ritama Davidson - Indigó felnőttek című könyvéből.) 

Ez is érdekes lehet számodra:

Mi az indigólélek? (1. rész)
Az indigólélek-csoport

Mi az indigólélek? (1. rész)

"Új korszak, új eszmék"

Az indigólélek-csoport

Az egyes asztrológiai korok nem meghatározott energiát, de meghatározott embercsoportokat is hoznak a Földre. Ez azt jelenti, hogy meghatározott lélekcsoportok tartoznak egy-egy asztrológiai jegyhez. 

A Halak Korszaknak is volt ilyen lélekcsoportja, mely a Halak-energiát hordozta, főleg ők inkarnálódtak abban a korszakban. Most, hogy a vízöntő Korszak közeleg, a Vízöntő energiáját hordozó lélekcsoportból születnek le a Földre.

A Vízöntő-lélekcsoport lényegesen eltér a Halak-lélekcsoporttól. Csakrájuk aktivitása más, ezért más a pszichológiájuk, gondolataik, érzéseik és viselkedésük is. 

Ezek a lelkek először az 1700-as években kezdtek leszületni. Először csak nagyon kevesen voltak. A Halak Korszakban születtek, és olyan új eszméket, gondolatokat képviseltek, melyek teljesen eltértek a megszokottól. Bizonyos értelemben a Halak Korszakot Vízöntő energiával szemlélték. Ők voltak a hírnökei annak, mi majd az elkövetkező évszázadok során fog kiteljesedni. 

Egy korszak kezdete

Egy korszak mindig a beáramló energiával kezdődik. Ezután nem sokkal kezdenek leszületni azok a lelkek, akik a jeggyel vannak kapcsolatban. Ezek a lelkek olyan új ötleteket és életmódokat hoznak, amelyek változást eredményeznek a társadalom struktúrájában és működésében.

Két korszak találkozása

Ahogy új korszak kezdődik, a régi kezd elhalványulni. Az átmenet idején mindkettő jelen van. Két nagy energiaáramlás találkozik. Ez a kultúrák ütközésének ideje.

1. csoport

Az indigóenergia és -lelkek az 1700-as évek elején kezdtek leszületni. A legkorábbi lelkeknek volt a legnehezebb dolguk, ők voltak a jégtörők, és ők hozták az új energiát. Ők indították el az ipari forradalmat, nekik köszönhető az elektromosság, a tudományos gondolkozás és a szabadság gondolata.

2. csoport

Átmeneti időszakban vagyunk, ez a mélyreható változások ideje. Valami új született meg bennünk és a társadalomban. Ez egészen nyilvánvaló lett az 1960-as években, amikor az új lélek először jelent meg. De még sok csata vár ránk, míg megküzdünk személyiségünk és társadalmunk azon részeivel, melyek még a régi eszméket, energiákat hordozzák.

(Részlet Kabir Jaffe & Ritama Davidson - Indigó Felnőttek című könyvéből.)

Ez is érdekes lehet számodra:

Mi az indigólélek? (2. rész)
Két korszak határán állunk...

Indigó Felnőttek

"Ki vagy és mi lakozik benned valójában?"

Előszó

Új típusú emberek inkarnálódnak napjainkban, ők azok, akik az "új lépcsőfokot" jelentik az emberiség fejlődésében. Ők a jövő nagy reménységei. Más az energiájuk, a gondolkodásuk, másképp is éreznek. 

Azért hívjuk őket "indigólelkeknek", mert a tisztánlátók szerint az indigó szín dominál az aurájukban. Az indigó a harmadik szem uralkodó színe és ez a terület különösen aktív ezeknél a lelkeknél. Hívhatnánk őket "új lelkeknek", "Vízöntő-lelkeknek" vagy bármilyen ma használatos néven, azonban mi úgy gondoltuk, hogy az "indigó" képviseli legjobban energetikai és pszichológiai felépítésük különbségeit.

Több ezer indigóval találkoztunk előadásaink során. Legtöbbjük már felnőtt és csak nagyon kis részük tudja, hogy kik is ők valójában. Rengetegen küzdnek azét, mert különböznek a többiektől. Folyamatosan egyedül érzik magukat, távol a többiektől, vagy pedig úgy érzik, félreértik őket. Gondolkodásuk és érzelmeik mélysége megkülönbözteti őket másoktól. Olyan belső erővel, intelligenciával rendelkeznek, amit gyakran nem értenek meg, és aminek az irányítása igen nehéz számukra. Általában szokatlanul érzékenyek, és jobban zavarják őket olyan dolgok, amik másoknak fel sem tűnnek. Folyamatosan vágyakoznak valami több után, és elégedetlenek a világgal. A "normális világ" és a kötöttségek gyakran frusztrálják őket.

Ha ezek a jellemzők ismerősen hangzanak, akkor talán Te is indigólélek vagy. Ez a könyv tartalmazza azokat az információkat, amiket mi is az indigótermészetünkkel való küzdelem során tanultunk meg. Reméljük számodra is olyan értékesek lesznek, mint nekünk és segítenek megérteni, ki vagy, mi lakozik benned és mi a célod a Földön indigólélekként. 

A könyv egy rövid asztrológiai ismertetővel kezdődik. Tisztában vagyunk vele, hogy ez sok olvasót nem érdekel, és vannak, akik el is utasítják. Úgy gondoljuk azonban, hogy az asztrológiának fontos szerepe van az indigójelenség megértésében. Ez a könyv személyes tapasztalatainkra épül. Az élet finomabb dimenziója nem annyira megfogható a "normális", analitikus elménk számára, és tudományos vizsgálatok sem kutatták. Tekintsd hipotézisnek, amit írunk, tapasztald meg és fedezd fel a saját igazságodat.

(Előszó Kabir Jaffe & Ritama Davidson - Indigó felnőttek című könyvéből.)