Az indigólélek jellemzői

Szabadságvágy, vízió, igazságérzet
és igény a fejlődésre...

Szabadságvágy, vízió, igazságérzet és igény a fejlődésre

Indigólélekként alapvetően más gondolkodásmóddal, érzelemvilággal és energiával rendelkezel. Érzékenységed miatt másképp tekintesz a világra és a benne élőkre. Lélekcsoportként alapvető változásokat tudunk létrehozni. Az indigólélek néhány alapjellemzője a szabadságvágy, vízió, igazságérzet, igény a fejlődésre, holisztikus látásmód, jószívűség és új spiritualizmus.

Szabadságvágy

Talán ez a leginkább jellemző az indigólélekre. Szoros kapcsolatban vagy a belső hangoddal és az élet ritmusával. Tudod, ki vagy, ezért nagyon nehéz másokra hallgatnod, hogy mit „kell” vagy „kellene” tenned. Belső világodra hallgatsz, nem a körülötted lévők szavára, ezért gyakran mondanak „lázadónak”. Nem arról van szó, hogy szándékosan akarsz lázadni, egyszerűen csak szíved hangját követed és küzdesz a külső kontroll ellen. Nagyon érdekes a benned dúló harc. Gyakran külső lázadás formájában egyértelmű nem-ként jelenik meg, máskor viszont belül mondasz nem-et, kívül viszont igen-t. Azok, akik gondolkodás nélkül nemet mondanak, sokszor harcolnak a „jogaikért”, a korlátok ellen vagy bármi más ellen, ami a figyelmük központjába kerül. Ha ebbe a kategóriába tartozol, akkor rugalmasságot és kiegyensúlyozott kompromisszumot kell tanulnod. Energetikailag a szívcsakrád rezgését kell magasabbra emelned és lejjebb venned a napfonatcsakráét. Ez nem könnyű, mert lényed fontos része a valami ellen és valami mellett állás.

A második csoportba tartoznak azok, akik belül nem-et, de kívül igen-t mondanak. Ez az indigók nagyobb csoportja. Gyengéd lélek vagy, akinek nem a napfonatcsakrája polarizált (a harcos, a küzdő és a versengő), mint a korábbi lélekcsoportoké, hanem a szíved. Nem akarsz konfliktust, és igyekszel elkerülni az összetűzéseket. Ezért sokszor belemész olyan helyzetbe, amivel nem értesz egyet, és elkülönül benned, amit teszel, s amit valójában érzel.

Ez nagy kihívást tartogat az indigólelkeknek. A mai társadalom még a Halak Korszakra épül. Egyik hátránya ennek a korszaknak az érzelmek elrejtése. Mivel mindannyian jó kapcsolatot akarunk ápolni a többiekkel, ezért elrejtjük érzéseinket, szerepek és álarcok mögé bújunk, de ezek a keretek túl szűkek. Néhány indigónak nem okoz gondot a szerepek játszása, miközben kapcsolatban tudnak maradni igazi természetükkel. Sokan azonban elveszítik a kapcsolatot saját magukkal, és állandó identitáskrízisben vannak. Még akkor sem érzik jól magukat, ha egyébként jól teljesítenek az adott szerepben. Sokan elfogadják a rájuk kényszerített szerepet, de a mélyben küzdenek ellene, sőt akár szabotálhatják is. Ez egy állandó, visszatérő kérdés az indigók életében: hogyan szabotálják az adott szerepet vagy szituációt?

A hamis szerepek, maszkok és személyiség miatt sok indigólélek küzd saját önazonosságával a társadalomban, a sikerrel és a külső elvárásokkal. Vagy nem tudják a szerepet játszani, vagy nem találják meg azt, amelyiket játszani szeretnének, vagy pedig szabotálják, és küzdenek ellene. Az indigók hatalmas leckéje a szabadság és egyéniség helyes értelmezése. Ezeknek a következő szintjei vannak:

 A valami ellen való lázadás. Például ellene vagyok az elnyomó társadalomnak és a tekintélyelvű irányításnak. Ez az első szint.

 A következő szint a valami mellett való kiállás. Az alapkérdés itt, hogy „mik az értékek számodra”. Valami fontosat, lényegeset akarsz létrehozni, a víziód éltet.

 Végül a legmagasabb szint: a szabadság, hogy önmagad lehess. A külső világ elnyomásától és korlátaitól függetlenül a tudatod és tudatosságod szabad.

Vízió

A vízió nagyon élénken él az indigók lelkében. Tudod, hogy van egy „jobb” élet, valami, ami „több” a mostaninál, magasabbra vágysz. Talán már gyerekkorodban láttad a lehetőségeket. Egészen kicsi korodban kérdezhetted: „Miért kéne így csinálni, ez tiszteletlen; miért? Tudom, hogy van egy jobb mód is.” Érezted, hogy van egy jobb út is. Talán Te voltál az egyedüli, aki hitt benne, pislákoló lámpa voltál a sötétben. Az Új hívott téged.

Néha nem látjuk az Újat, csak frusztrál minket a Régi. Nem tudjuk, milyen az új, csak azt érezzük, hogy csapdában vagyunk, és ez nyugtalanít minket. Kínzóan tisztán látjuk a társadalom és az intézmények korlátoltságát. Ez egyrészről jó, másrészről viszont bekerülhetünk egy negatív spirálba, ahol csak azt látjuk, ami rossz, és nem tudunk a megoldásra koncentrálni. Ebben az esetben nézz mélyebbre. Elégedetlenséged abból ered, hogy a lelked csapdában van, nem tud kiteljesedni, de tudod, hogy van valami jobb, szabadabb. Új lehetőségeket kell keresned, meg kell találnod a víziódat és kreatívabbnak kell lenned a kifejezésében. Ez nem könnyű.

Az egyik legnehezebb, hogy a szívünkre hallgassunk, különösen akkor, ha mások nem támogatnak ebben minket. Számtalan negatív üzenettel bombázhat minket környezetünk: „Ne álmodozz!”, „Ne legyél ilyen naiv!”, „Nem a valóságban élsz!” Néha találkozhatunk támogatókkal, de az esetek többségében nem így van.

Tisztelnünk kell az Új első csíráit. Lelkünkben már számtalan lehetőség képe ott van. Másképp gondolunk az egészségre, az emberi kapcsolatokra, a kommunikációra. Új karrierlehetőségeket látunk. Új gyógyításról, oktatásról, kormányról stb. gondolkodunk. Nagyon fontosnak tartom leszögezni: nem vagy álmodozó csak azért, mert Te is így érzel! Egyszerűen csak lelked legmélyébe van kódolva az új élet víziója. Olyan ez, mintha beléd lenne kódolva genetikusan, hogy milyen virág vagy fa lehetsz. Ez a tudat számára nagyon valóságos. Bizonyos módon ez a legnagyobb erő az életedben. Képzeld el, milyen lenne, ha fel kéne adnod az álmaidat, és hagyományos életet kellene élned! Képtelen lennél rá

Ez az Új ereje, ami hív téged. Bízz a víziódban, adj teret érzéseidnek, gondolataidnak, álmaidnak. Így tudod csak fejleszteni a világot, így tudsz olyan új rezgéseket létrehozni, melyek aztán megjelennek a Föld körüli tér energiamezőjében is. Ismerd fel saját fontosságodat és lehetőségeidet építőként! A többiekkel együtt hozol létre olyan új frekvenciát, ami kihat a külvilágra is.

Az igazság érzékelése

Az egyik legfontosabb terület számodra az igazságé. Ha találkozol valakivel, lehet, az illető mosolyog, de Te pontosan tudod, hogy álarcot visel, hogy elrejtse fájdalmát. Egy látszólag nagylelkű emberről is pontosan tudod, ha manipulál. Tested minden sejtjében érzed, ha valaki elrejti az igazságot. A mi társadalmunk azonban a külső megjelenésre összpontosít, nem pedig az igazságra, ennek eredményeképpen sokunknak el kell nyomnia ezt a belső igazságérzékelést. Lehet, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat egy helyzetben, mégis mosolyognunk kell, és úgy tennünk, mintha minden rendben lenne.

Igen nagy veszteség, hogy sokunk elveszíti belső kapcsolatát az igazságérzékeléssel. Túlságosan igyekszünk megfelelni a belénk nevelt viselkedési mintáknak és elvárásoknak. Sokszor viselünk szemellenzőt, és csak a jót látjuk a másik emberben, a rosszat nem, ezért sérülünk. Nem akarjuk látni a kevésbé kellemes dolgokat, pedig muszáj. Minden emberben van fényes és sötét energia is, és nagyon fontos, hogy a harmadik szemünk ez utóbbit is érzékelje. Saját magunkban is. Sokan nem akarják meglátni a sötét energiát magukban. A fényeset sem, mert az azt jelentené, hogy mások, mint a többiek. Félnek elismerni intelligenciájukat, bölcsességüket és spiritualizmusukat.

Az igazság azonban felszabadító. Ha szembenézünk a problémával, akkor a megoldást is megláthatjuk. Ha nem foglalkozunk vele, és a szőnyeg alá söpörjük, akkor csak nagyobb és pusztítóbb lesz. A másik oldal is igaz. Ha az igazsággal foglalkozunk, akkor a saját magunk és a másik ember igaz önvalójával találkozunk. Álarc nélkül. Hogyan is lehetnénk őszinték álarcban? Olyanok lennénk, mint két középkori lovag, akik páncélban próbálnák megölelni egymást.

Indigóként az igazság, őszinteség és valódi kommunikáció dimenziójában szeretnél élni. Ehhez le kell vetned az álarcodat, le kell rombolnod a falakat, és védtelennek kell lenned. Az igazság, őszinteség, intimitás és sebezhetőség összetartoznak. Ilyen kapcsolatot szeretnél, másmilyen nem megfelelő a számodra.

Igény a fejlődésre

Indigólélekként alapvető igényed van a fejlődésre. Áldás és átok is állandó elégedetlenséged magaddal és a világgal kapcsolatban. Egy részed állandóan tisztában van vele, hogy szerethetnél sokkal jobban is, lehetne több energiád is, lehetnél érzékenyebb, erősebb is stb. És ez így is van. A lelked azt akarja, hogy több legyél, ezért folyamatosan dolgozol magadon. Azt mondtuk, hogy ez áldás és átok is. Az áldás az, hogy valóban több leszel. Az emberiségnek adsz új életet azáltal, hogy magadat újítod meg és teszed jobbá.

Az átok, hogy gyakran elégedetlen vagy magaddal. Két belső alszemélyiségünk, a Kritikus és a Maximalista állandó harcban állnak, mert nem vagyunk tökéletesek. A harmadik alszemélyiségünk, a Törtető külső sikerre szomjazik. A régi világban a Törtető munkája a világban elért sikerekben mutatkozott meg, az indigók számára azonban a spirituális növekedést jelenti. Téged nem vonzanak annyira a fényes sikerek, és nem akarsz dollármilliomos lenni (persze azért nem bánnád, ha lenne ennyi pénzed! Sokunknak a belső növekedés külső sikereket is jelent.), hanem nyitottabb szívet, több energiát stb. szeretnél.

A Te feladatod, hogy elsajátítsd a zen „Wu Wei”-t: vagyis hogy úgy csinálj valamit, hogy nem csinálsz semmit, úgy dolgozz, hogy nem dolgozol, úgy legyen a lehető legtöbb energiád, hogy mégis ellazult vagy. Ez azt jelenti, hogy minden erőnkkel meg kell próbálni felépíteni az új világot anélkül, hogy ragaszkodnánk hozzá. Meg kell tanulnunk elfogadnunk és élveznünk ezt a világot minden hibája ellenére, miközben azon dolgozunk, hogy megváltoztassuk.

(Részlet Kabir Jaffe & Ritama Davidson - Indigó Felnőttek című könyvéből.)

Barbara Marciniak: Hajnalhozók (részlet)

"A gondolat az első..."

A JÁTÉK LÉNYEGE

Az elkövetkező idők túléléséhez elengedhetetlenül szükségessé válik a gondolatkivetítés vagy a szupertudatosság fogalmának ismerete. A szupertudatosság most csak egy szó számotokra. Ez a fogalom még nincs bennetek, mert még nem tudjátok felfogni, hogy ennyire összhangban vagytok, és ekkora tudással vagytok felvértezve. De ez az irány, amerre a fejlődésetek közben haladtok. Sokan meg vannak győződve arról, hogy a tudat efféle áthelyeződése végigsöpörhet a bolygón, és azt szeretnék, ha ez nem történne meg. De már megtörtént. Visszajöttünk a múltatokba, hogy erről biztosítsunk benneteket.

A gondolat az első. A megtapasztalás mindig utána következik. Soha nincs fordítva, vagyis nem lehetséges, hogy először jön létre a tapasztalat, amely köré aztán felépíted a gondolataidat. A tapasztalataid mindig azt tükrözik, amit gondoltál.

A legfontosabb a tisztánlátás, és a saját erőd ismerete. A gondolataid alakítják a világodat mindenkor. Nem csak a kávéházi csevegés alatt - mindenkor. Az ingadozást az okozza, hogy a tisztaság megakadályozását célzó frekvenciaszabályozás ennyi vibrációval bombáz. Fajként kell eltökélnetek, hogy nagyon tiszták maradtok, kiegyensúlyozottak, és mindig készen álltok a pillanatra. Mostantól ne a jövőben vagy a múltban éljetek, mindig csak a jelen pillanataira koncentráljatok. Mondjátok magatoknak: - Mit akarok? Meg akarom gyorsítani saját evolúciómat! A Lélek segítségét akarom, hogy többet tudjak tenni! Azt akarom, hogy a testem meggyógyítsa önmagát! Egészséget akarok kisugározni! Kész vagyok rá, hogy magam mögött hagyjam a gondokat, hogy élő példája lehessek annak, amivé az emberiség válhat! - Ezzel a gondolkodásmóddal - a lényedből jövő irányítással és az akaratod egyértelmű kinyilvánításával - mindent nagyon gyorsan megvalósíthatsz.

Figyeld a viselkedésmintáidat. Ha azon veszed észre magad, hogy tagadod, hogy a saját élményed egy részét te magad teremtetted, és nem akarod a saját teremtményednek látni, egyszerűen csak figyeld meg. Mondd magadnak: - Hát nem érdekes? Mindig ezt teszem. Nem akarom azt, amit teremtek. Ha nem tetszik, ráfogom valaki másra. Meddig akarom még ezt így csinálni? Hadd találjam meg a megoldást egy új viselkedésminta kialakítására.

Ne ítélkezz magad felett! Kezd el mondogatni: - Vállalom a felelősséget mindazért, amihez közöm van. Vállalom a felelősséget mindenért, ami történik velem. Ha nem tetszik az, ami történik velem, megkérdezem magamat, hogy miért teremtek olyan dolgokat, amiket nem szeretek. Talán azért, hogy valamire ráirányítsam a figyelmemet, hogy aztán megváltoztathassam azt, amiről nem is látom, hogy egyáltalán nem működik?

Tégy mindig mindent úgy, mintha mindennek, amit teszel, tökéletes célja lenne. Cselekedj úgy, mintha az szolgálná legfőbb javadat, az jelentené a legjobb lehetőséget, ha megtapasztalsz mindent, ami az utadba kerül. Mindig így cselekedj. Ha az utcán sétálva valaki azt mondja neked: - Pisztolyt szegeztem a hátadnak: ide a tárcáddal! - tégy úgy, mintha ez a legnagyobb fejlődésedet elősegítő lehetőség lenne. Ha ilyen módon kezdesz cselekedni, soha nem tudhatod, mi lesz a dolog kimenete. Amikor így teszel, ismeretek és elvárások nélkül cselekszel. Ez egyfajta hozzáállás. Ha mindenki el tudná sajátítani ezt a hozzáállást, és úgy tenne, mintha minden esemény arra szolgálna, hogy előrébb lendítse a fejlődés és a tudatosság felé, akkor megfordulva azt látnátok, hogy a hátatoknak pisztolyt szegező alak a képmásotok, vagy saját magatok egy része. Meg tudnátok gyógyítani valamit; lehetőséget kapnátok arra, hogy megtegyetek valamit, amitől féltek.

Ne félj attól, amit létrehozol. Bízz a saját teremtményeidben. Higgy benne, hogy mindig minden tartogat valamit a számodra! Ne söpörd drámáidat a szőnyeg alá, mintha mocskos, régi, borzalmas dolgok lennének, amiket látni sem akarsz többé! Végezz ezekkel a drámákkal: nem kell többé ezekben szerepelned és elveszni bennük! De azt meg kell értened, hogy az anyáddal, a fivéreddel, a nővéreddel, a szerelmeddel lejátszódott dráma valami olyasmi, amit húsz évvel később felhasználhatsz ahhoz, hogy egy teljesen új felismerésre juss. Hadd legyenek hát ezek a drámák olyanok, mint az akták. Zárd le, legjobb tudásod szerint oldd meg őket, békélj meg velük, fogadd el a szerepedet, amit bennük játszottál, és engedd őket vissza a tudatodon keresztül, hogy megtanítsák neked, amit meg kell tanítaniuk! Inkább tekintsd őket a tapasztalataid által nyert örökös kincsnek, mintsem valami nyűgnek, amit le akarsz rázni magadról. Ezekhez a dolgokhoz érzelmek kötődnek, és ne feledd, hogy az érzelmek a működés más birodalmaiba juttathatnak el.

Azt hiszed, a valóságodat csak egy bizonyos területen teremtheted meg, más területeken pedig elvész a hatalmad? Vitatod, hogy az életed bizonyos területei felett is van irányításod? Feladod azt, ami természet adta módon a tiéd, csak azért, mert a társadalom azt mondja, hogy nem lehet a tiéd? Rájöhetsz, hogy az események nem történnek váratlanul. Néhányan azt hiszitek, hogy a saját valóságotokat ti teremtitek, de mások nem teremtik meg a magukét - elsősorban a kisbabák, akikkel bármi megtörténhet, vagy a gyermekek, akiket molesztálnak. Sok ember nehezen érti meg, hogy a látszólag gyámoltalan gyermekek, vagy az éhhalál szélén álló emberek is a maguk valóságát teremtik meg. Amint elfogadod az áldozatelméletet, azt a gondolatot küldöd az emberek felé, hogy erőtlenek, és ugyanazt az eshetőséget teremted meg a magad számára is. Meg kell tanulnod tisztelni mások drámáit és leckéit. Tudnod kell, hogy az újság nem fog beszámolni a változtatás lehetőségétől, amely egy adott forgatókönyv valamennyi szereplője számára létezik, mert az újságok nem így tudósítanak a dolgokról. Nem érted az események mögött álló szinkronitást: a média csak a külső körülményeket, az úgynevezett tényeket tárja eléd, de nem törődik az emberi drámákat és leckéket végigkísérő érzelmi lényeg gazdag tárházával.

Akik olyan drámákkal kerülnek kapcsolatba, amelyekben valaki áldozatnak tűnik, általában annyira elszakadtak érzelmeiktől, hogy nem tudják ezeket összekapcsolni azzal, amit gondolnak. Az áldozatok megtalálják az áldozatokat. A győztesek a győzteseket. Kérlek hát, hogy bármilyen újsághír vagy világdráma hallatán, amelyben az emberek tehetetlen áldozatoknak tűnnek, tiszteld meg őket és tiszteld meg magadat azzal, hogy elfogadod: a maguk valóságát ők teremtették maguknak. Nem biztos, hogy olyan realitás ez, amelyből tanulnod kellene, vagy olyasmi, amiről úgy érzed, részt kellene venned benne. Meg kell értened, hogy másoknak keresztül kell haladniuk a sötétség birodalmain, hogy a fényre jussanak. Néha a legnagyobb drámák és nehézségek vezetnek el a legnagyobb megvilágosodáshoz.

Amikor étterembe mész és rendelsz valamint, a séf elkészíti, a pincér kihozza. Te rendeled, de nem te készíted el.

A szakácsok készítik el, de mégis te választod ki, hogy éppen az az étel kerüljön az asztalodra. Nem teszik eléd, hacsak be nem mész egy étterembe és meg nem rendeled. Tehát felelős vagy érte, és ki kell fizetned.

Az élet ugyanilyen; mint egy étterem. Tanuld meg megrendelni azt, amit akarsz, ahogy az étteremben teszed, és aztán hidd, hogy miután megrendelted, eléd fogják tenni. Amikor étterembe mész, nem aggodalmaskodsz minden apró tételen, és nem kérdezgeted, hogy vajon megérdemled-e vagy sem. Jó, néha így teszel. Néha azt mondod: - Na, ezt nem engedhetem meg magamnak meg. Tizenöt dollárba kerül. Csak olyasmit vehetek, ami hét dollárba vagy kevesebbe kerül.

Az éttermi viselkedésed bámulatos képet ad arról, miként viselkedsz az életben. Hihetetlen tanítás ez, amit meg kell érteni. Amikor bemész egy étterembe, vajon egyszerűen csak rendelsz, mondván: „ezt akarom", és elhiszed, hogy megkapod, vagy aggódsz, hogy át fognak verni? Amikor a rendelést leadtad, követed a pincért a konyhába, azt gondolva: - Ó, minden bizonnyal nem lesz olyan salátájuk. Minden bizonnyal nem fogják csak úgy hirtelen kisütni azokat a hagymákat, és nem lesz olyan gombájuk, amit akarok. - Nem. Hiszed, hogy pontosan úgy teszik eléd, ahogy szeretnéd, és nem foglalkozol vele. Amikor megkapod, azt mondod: „köszönöm". Ha nincs minden rendben, kéred, ami még kell, és továbbmész.

Figyeld meg azt a magasztos közömbösséget, amellyel megrendeled a dolgokat egy étteremben. így rendelhetsz az életben is. Tudd biztosan, hogy mit akarsz, rendeld meg, és ne foglalkozz vele többet. Ne hívogasd a Lelket, hogy megtudd, megkapták-e a rendelést, vagy hogy tanácsokat adj, miként teljesítsék! Megrendelted. Hidd, hogy megkapod!

A gondolataid eredménye vagy. Ha semmi mást nem tanulsz meg ezen a bolygón, azt megtanulod, hogy ez a szabály ebben a valóságban és még sok másik valóságban is. A gondolat teremti meg a tapasztalatot. Mi lenne, ha megajándékoznád magadat azzal, hogy kivételes, csodálatos és bűbájos kategóriákban gondolkodsz magadról? Szabadulj meg attól a vágytól, hogy a többieknek egyet kell érteniük veled. Fogadd el magadat! Néhány embernek ez nehéz. Miként fogadná el magát, ha egyszer megszokta, hogy nem teszi?

A szavaid vagy bátorítóak vagy elbizonytalanítanak. Azt akarjuk, legyen bátorságod együtt élni fényeddel, ezért szeretnénk hangsúlyozni, és minden lehetséges módon meggyőzni téged arról, hogy világodat a gondolataid alakítják. Töröld a szótáradból a „kellene" és a „megpróbálom" kifejezéseket. Ha minden alkalommal fizetned kéne, valahányszor kimondod ezeket a szavakat, már tetemes tartozásod lenne. Az elbizonytalanodás, a tehetetlenség miatt már hatalmas adósságot halmoztál fel. A „kellene" azt jelenti, hogy valaki vagy valami más uralma alatt élsz. Emlékeztetni akarunk rá, hogy a magad ura vagy.

Ha valaki megpróbál kiadni egy hírlevelet, vagy megpróbálja megváltoztatni a szokásait, egész életében próbálkozhat. A próbálás nem cselekvés. Ha a „megpróbálom" szót használod, semmit nem fogsz elérni, mert ez a kifejezés kibúvó: „Megpróbáltam megtenni. Próbáltam. Próbáltam." Használd inkább ezeket a szavakat: „alkotok, megteszem, megalkotom, szándékomban áll, létrehozom!” Felejtsd el a „megpróbálom" igét!

Amikor cselekvővé válsz, és képes leszel megvalósítani, amit akarsz, tükörként állítod magadat sok ember elé. Valamikor azt hitték, hogy minden csak korlátozott számban létezik, és csupán egyes emberek érhetik el vagy valósíthatják meg ezt vagy azt. Amint látszani kezd rajtad, hogy meg tudod változtatni a valóság törvényeit, lesz néhány ember, aki rosszalja, mert azt gondolják, van valamid, ami nekik is kell. De nem kaphatják meg, hacsak neked nincs.

Ha attól való félelmedben, hogy van valamid, ami másoknak nincs, azt hiszed, hogy nincs belőle elég, s emiatt mások mögé helyezed magadat, akkor még nem érted, hogy a fény élő példájává válsz, ha engeded a magasabb elveket működni a testedben és lehorgonyozni a bolygón. Engedd, hogy a fény alapelve átjárja a testedet, és élő példája leszel annak, amit mások is meg tudnak tenni. Ez a magas vibráció, amit mindnyájatoknak meg akarunk tanítani. Azt szeretnénk, ha megértenétek, hogy nincsenek korlátok. Semmi nincs korlátozva a bolygón.

A bolygó egész területén minden ember élhet egymással együttműködve és saját önálló valóságában. Bármilyen ajándékot is kapsz a lélektől és az anyagtól, ne hidd, hogy szerencsésebb vagy másoknál. Azt kell csak megértened, hogy képes vagy rábírni a felsőbb hatalmakat, hogy a testedben működjenek, és megmutathatod másoknak is, hogyan csinálják. Azt mondhatod: - Figyelj, ez működik. Én meg tudtam tenni. Te is képes vagy rá.

Órákat töltünk azzal, hogy megtanítsuk az embereknek, ne féljenek megmutatni önmagukat. Mindenki fél, mert a szerint az elv szerint neveltek benneteket, hogy csak annak van értéke, amiért magad dolgoztál meg. Ha nem dolgozol keményen, nem kapsz semmit. Fontos, hogy megvizsgáljátok ezt a gondolatot és azt, hogy honnan ered. Nézd meg a szüleidet és az ő hitvilágukat! Arról beszélünk, hogy létrehozunk egy tudatosságot, amely az új emberi fajt képviseli, amely megtanulja, miként érjen el dolgokat erőlködés nélkül.

Ha valamit nem lehet erőfeszítések nélkül megvalósítani, azt felejtsd el. Ha valami túl sok munkát igényel, azt jelzi számodra, hogy nem jó úton jársz. Csak az a jó út, ha a dolgok erőlködés nélkül összeállnak, és minden mindennel egybevág és működik, anélkül, hogy ezért bárkinek is túl sokat kellene tennie. Ha e szerint az elv szerint kezdtek el élni, teljesen megváltoztatjátok a faj tudatának az élethez való hozzáállását. Ez nem felelőtlenség vagy kibúvó - ez a téglák egyik helyről a másikra rakásának új módszere.

Egyszer egy embercsoporttal egy nagy halom tégláról beszélgettünk és megkérdeztük: - Hogy viszitek el a téglákat? - Hát megfogjuk egyenként. - Még senkinek nem jutott eszébe, hogy valaki mást bízzatok meg ezzel a munkával?

Ha az a feladatod, hogy téglákat pakolj át egyik helyről a másikra, hogy fogod csinálni? Az első válaszod talán az lesz: - Nos, átrakom őket. Fel fogom emelni őket. - De szólhatsz is valakinek: - Rakd át helyettem ezeket a téglákat! -Akkor is a munkádat végzed, ha ezt teszed. Elvégzed, amit el kell végezned. Azt hiszed, megszidunk azért, mert nem saját magad csinálod? Nem. Így is elvégzed a feladatot. Látod a különbséget?

A pénz mindenkit foglalkoztató téma. Mindenkinek nagyon határozott elképzelése van arról, hogy kerül hozzátok a pénz. Minél inkább azt hiszed, hogy a pénzért keményen meg kell dolgozni, annál keményebben kell dolgoznod. Sokan természetesnek tartják, hogy a pénzért nehéz munkát kell végezni, és az a pénz, amiért nem dolgozol meg keményen, az „piszkos". Hadd emlékeztessünk a kifejezésre: erőlködés nélkül. Hadd építsük be a szótáratokba. Mondd magadnak: - Azt akarom, hogy ez erőlködés nélkül megtörténjen! - Az „erőlködés nélkül" azt jelenti, ráveszed a valóságot, hogy hozzád jöjjön, miközben lehetőséged nyílik rá, hogy rengeted energiát más kísérletekbe fektess.

Ne feledd, a valóságod a gondolataid eredménye. Ha azt hiszed, hogy minden nehéz, mit hozol létre? Sokan életeken át tiszteltétek és becsültétek olyan családok tagjait, vagy a társadalom olyan embereit, akikről azt hittétek, hogy jót tesznek az emberekkel, és akik a számotokra egy bizonyos fajta munkamorált és értékrendet képviseltek. Soha nem jutott eszetekbe megkérdőjelezni ezt a munkamorált, vagy megnézni, van-e másik út. Ezért meg vagytok róla győződve, hogy pénzhez jutni csak hatalmas energiabefektetéssel lehet, vagy a munkáltatótól kapott fizetés révén, és ehhez hasonló módon. Ezek teljes mértékben téves gondolatok. Nem győzzük ezt eléggé hangsúlyozni. Ha engeditek, a Lélek egészen váratlan módokon fog kárpótolni. Csak azért nem történt ez még meg, mert nem hittétek, hogy ez lehetséges. Ha elhiszitek, hogy a dolgok megtörténhetnek, megváltozik a valóság.

A játék lényege tehát a gondolkodásmód. Újra és újra elmondjuk: ahogy érzel a valóság felől, és ahogy a valóságot programozod, úgy fogsz reagálni rá, és úgy fog a valóság megjelenni előtted. Ezért mondjuk azt: - Csináld! Légy mértéktelen! Tedd meg azt, amit meg akarsz tenni! Tedd meg a lehetetlent! Képes vagy rá. Mindent meg tudsz tenni, amit akarsz. A saját világodat ezzel átalakítod, függetlenül a világ állapotától.

Ne feledd, ha megtanulod a játékszabályokat - hogy a gondolat eredménye vagy, és ez a törvény az univerzumodban -, csak annyit kell tenned, hogy elgondolod, milyen akarsz lenni, és olyan leszel. Amint ezt megtanulod, képes leszel rá, hogy megtervezd a testedet, a korodat, elrendezz mindent magad körül, mert magadat motiválod, magadat erősíted és magadat alkotod meg.

Részlet Barbara Marciniak "Hajnalhozók" című könyvéből.