 |
| "A fegyver nem a kezünkben van" |
Az Indigó harcosok útja
Hogyan lehet felismerni egy Indigót?
A nyilvánvaló válasz az lenne, hogy meg kell nézni az aura színét. Ám nem minden Indigónak van sötétkék aurája. Az "Indigó" kifejezés a lélek egy állapotára utal, nem pedig az aurának a színére, ami egy átlagos embernél napról napra változik a hangulatától és az érdeklődésétől függően. A tisztánlátók, akik képesek olvasni a lélek állapotokat, képesek lehetnek azonosítani az Indigókat.
Ennek ellenére az Indigókat könnyen fel lehet ismerni érzékenységükről, kreativitásukról, spiritualitásukról és általános viselkedési mintáikról.
Gyermekként
Úgy néznek ki, mint más gyermekek, bár gyakran szépek és átható a tekintetük. Mindig kimagaslóan intelligensek, és tele vannak kérdésekkel és igényekkel. Energikusak, aktívak és erős akaratuk van, valamint erőteljesen tisztában vannak önnön értékességükkel és fontosságukkal. Tudják, hogy különlegesek, és hogy azért vannak itt, hogy valami jelentőset vigyenek véghez.
Jobb agyféltekés beállítottságúak, és általában a jobb agyféltekés tevékenységekhez vonzódnak, mint például a zenéhez, a művészetekhez, az íráshoz és a spiritualitáshoz. Szeretik a kristályokat, a reikit, a meditációt és a jógát.
Nagyon szenvedélyesek, és igen hűek a barátaikhoz, akikből gyakran sok van nekik. Hisznek az őszinteség és a kommunikáció fontosságában a kapcsolatokban. Gyakran összezavarja őket az őszintétlenség, a manipuláció és az önző viselkedés egyéb formái, melyeket szüleik normálisnak tartanak.
A pénzhez való hozzáállásuk az, hogy vagy elutasítják, mint valami szükségtelen dolgot, vagy nagyon is tisztában vannak a hatalmával, és törekszenek arra - gyakran sikeresen -, hogy bőséget teremtsenek maguknak.
Az Indigók legjellemzőbb tulajdonsága gyakran a harag. Nem hagyják, hogy parancsolgassanak nekik hatalmi pozícióban levő személyek. Egy mély szinten, az Indigók nem ismerik és nem fogadják el a "tekintélyt". Tudják, hogy mind egyenlőek vagyunk, így felbőszítik azok, akik valamilyen hatalmi pozícióban vannak és diktatórikusan viselkednek, legyenek ezek a szüleik, a tanárok vagy a főnökeik.
Ebben jelentkezik tanító szerepük fontossága - arra tanítanak minket, hogy vegyük birtokba saját hatalmunkat és tiszteljük önmagunkat azáltal, hogy nem adjuk át hatalmunkat annak, aki ezt követeli tőlünk. Továbbá arra tanítanak minket, hogy értékeljük spirituális és kreatív énünket, és ne helyezzünk akkora hangsúlyt a materiális sikerekre.
Órákon át képesek szórakoztatni önmagukat és eljátszogatni saját világukban. Gyakran vannak képzeletbeli barátaik. A fiúknak általában nagyobb hajlamuk van a hiperaktivitásra és a bomlasztó magatartásra. Ennek valószínű kulturális okai vannak, mivel a társadalom a férfi dominanciát fejezi ki, így ezt a mintát gyakran nagyon korán elsajátítják.
Az Indigók kivételes intelligenciája bosszantó lehet a szülők számára. Nem hagyják, hogy megmondják nekik, hogy mit tegyenek, hanem meg akarnak vitatni és tárgyalni minden utasítást. Amíg a szülők nem tanulják meg, hogy az Indigó gyermekük arra tanítja őket, hogy tiszteljék a gyermek választási jogát, és tartsák tiszteletben a döntését, addig minduntalan szembe fogják találni magukat hatalmi harcokkal és az akarat csatáival.
Az Indigók kezelésének korrekt módja, hogy hajlandóak legyünk megtárgyalni, elmagyarázni a dolgokat, és választásokat kínálni nekik. Az ilyen jellegű utasítások, hogy "csináld, amit mondok", csak viszályt vagy közönyt fognak szülni.
Az Indigók gyakran erősen idegenkednek az iskolától. Untatja őket a (számukra) lassú tempó, és az ismétlődő feladatok, amik szükségesek a tanárok szerint, akik nem értik az intelligenciájukat.
Küzdenek a tekintélyelvűséggel és a beilleszkedéssel, ami nagyon nyomasztó lehet egy fiatal Indigó lélek számára, aki nem igazán érti a "mások feletti uralom" elvét, a dominancia és az engedelmesség fogalmait, amik oly jellemzőek földi társadalmainkra.
Az iskolai problémák közé tartozik az ADD (figyelemzavaros rendellenesség) és az ADHD (hiperaktivitással társuló figyelemzavaros rendellenesség) is, amik az unalom és az ingerültség eredményei. A tanulási zavarok, mint például a diszlexia, gyakran az Indigók eltérő létezési és gondolkodási módjait tükrözik vissza.
Az Indigó kamasz
Ahogy a kamaszok többsége, az Indigó is eléri a pubertás átmenet idejét, és rosszkedvűvé és szeszélyessé válik, ahogy változik a teste. Ám ahogy elérik ezt a kort, a fiatal Indigók gyakran elkezdenek átlátni a materializmuson és az áldozat drámákon, melyek a modern világban a legtöbb felnőtt életének alapját képezik.
Ekkor gyakran "kiszállnak" ezekből az életformákból, és más "alternatívákat" választanak, melyeket értelmesebbnek vagy örömtelibbnek találnak, vagy egyszerűen csak azért teszik ezt, hogy dacoljanak a szüleikkel.
Sajnos ezek közé az alternatívák közé tartoznak a drog kultúrák és a különféle trance party-k, ahol kémiai úton idézik elő a boldogság állapotát, ami azonban rövid életű és függőséghez vezet.
Az Indigó ezzel fejezi ki a haragját és egy olyan rendszer elutasítását, ami semmiféle értéket nem kínál az Indigó lélek számára. A szülők elvihetik a gyermeket rehabilitációs programokra, ám fel kell tenniük maguknak a kérdést, hogy ilyen intelligens és kreatív létezők miért fordulnak az önpusztítás felé.
Az önpusztító kamasz viselkedés másik formája az, amikor a gyermek magára veszi a szülők értékeit, és megpróbál túlteljesíteni. Ez ijesztő lehet, mert az Indigók természetüknél fogva kivételesen tehetségesek. Ezek az Indigók gyakran rendkívüli tudományos vagy műszaki ismeretekre tesznek szert, hogy elismerést és sikert vívjanak ki, ám feláldozzák az érzelmi fejlődésüket, ami roppant káros lesz számukra életük későbbi szakaszában, amikor értelmes társkapcsolatokat próbálnak kialakítani.
A fiatal Indigó felnőtt
Az első csoport az ún. "yuppie " (fiatal felnőtt, aki városban lakik, sokat keres, és a pénzét divatos és drága dolgokra költi) életmódot követi és bőséget teremt magának, általában az IT (Information Technology) vagy a művészetek területén elért karrier által. Stabil kapcsolatokat keresnek, és szeretnének gyerekeket, és családot alapítani. Ám küzdenek a házasság, család és foglalkoztatottság rendszereinek követelményeivel és normáival. Az Indigó lelkük törekszik arra, hogy kifejezze lényegét, és hű maradjon ahhoz, aki valójában, ám eközben szeretnének "sikert" elérni, ahogy azt a kultúránk diktálja.
A második csoport azt választja, hogy "kimarad" a társadalomból. Gyakran utaznak, "globális polgárokká" válnak, és küzdenek azzal, hogy bárhol is letelepedjenek. Általában nincs fix hivatásuk vagy munkájuk, és alternatív életstílust folytatnak, amibe beletartoznak a drogok is. Míg gyakran azt állítják, hogy boldogok, ám frusztrálja őket, hogy képtelenek egy olyan gazdasági stabilitást teremteni, hogy képesek legyenek a családteremtés és egy közösséghez való hozzájárulás "normális" tevékenységeire.
Mindkét csoport megpróbálja újra definiálni, hogy mit jelent felnőttnek lenni a jelenkori világban, és megkísérlik, hogy megtalálják a módját annak, hogy megéljék az igazságukat, ám emellett boldogságot és stabilitást találjanak felnőttként. Ők az a generáció, amely új választásokat és új lehetőségeket keres a felnőtt életre az Új Földön.
Rendszerrombolás: az Indigók és az oktatási rendszer
A közösségi élet területe, melyre az Indigók a legnagyobb hatással vannak, az oktatási rendszer. Ahogy már korábban említettük, az Indigók jobb agyféltekés beállítottságúak, akik energikusak és aktívak. Irtóznak attól, hogy hosszú időn keresztül ülve kelljen maradniuk, ahol megmondják nekik, mit csináljanak, és ismétlődő feladatokkal untassák őket, melyek nem jelentenek kihívást számukra. Mivel általában ezek jellemzik az iskolai tapasztalatokat, nyilvánvaló, hogy az Indigóknak problémáik lesznek és problémákat fognak okozni.
A jobb agyféltekés beállítottság azt jelenti, hogy sok Indigó küzd azzal, hogy fenntartsa az érdeklődését és koncentrálni tudjon egy olyan iskolai tananyagra, amit bal agyféltekés tevékenységekre találtak ki. A szükségük, hogy az energiáikat mozgásban fejezzék ki, és hogy enyhítsék az unalmukat, oda vezet, hogy nyugtalanok lesznek és bomlasztóak lehetnek. Ha kezdenek "lemaradni" a társaik mögött, akkor feszültté és nyugtalanná válhatnak.
Az Indigókat gyakran diagnosztizálják ADD-vel (figyelemzavaros rendellenesség) vagy ADHD-val (hiperaktivitással társuló figyelemzavaros rendellenesség), amit az orvosok "minimális agyi működési zavar" típusú rendellenességnek tekintenek. A szülőnek választania kell, hogy a gyermekére ráaggaszt egy orvosi címkét, vagy elfogadja, hogy a gyermeke az emberiség fejlődésének következő lépcsőfokát képviseli, és nincs szüksége arra, és nem is akar napi 6-7 órát egy iskolapadban ülve eltölteni, ahol megmondják neki, mit gondoljon.
Nézzünk szembe vele - az oktatási rendszer elavult és rosszul működik. Az iskolákat eredetileg a felsőbb társadalmi osztályok gyermekei számára találták ki, akiknek elég pénze és ideje volt arra, hogy mentális tevékenységekkel foglalkozzanak, ami szintén felsőbbségük jele volt. Fokozatosan, a 19. században és a 20. század elején az oktatás általánossá vált.
Ám valójában mire jó az oktatási rendszer? A legtöbb Indigó egyetért azzal, hogy az iskolában tanultaknak alig van valami köze a valós élethez. Az iskola mentális, "fej" gyakorlatokra korlátozza őket, ám az Indigók többsége azt szeretné, ha valós élettapasztalatokon keresztül tanulnának.
Ehhez hozzájön, hogy az iskolapadban való 6-7 óra ücsörgést nem nagyon tekintik másnak, mint trenírozni arra, hogy napi 8 vagy több órát eltöltsenek egy munkahelyi asztal mellett ülve, ám a legtöbb Indigót abszolút nem érdekli egy ilyen életforma.
Talán az Indigók arra tanítanak minket, hogy a tanulásnak jobb formái is vannak. Talán napi pár óra elemi műveltségi ismeretek és számtan mellett a jövő gyermeke olyan projektekben fog részt venni, amit közösen végeznek a szülők vagy a tanárok felügyelete mellett. Ezek a projektek "valós életre" orientáltak lesznek, ami hasznos lehet mind a tanulók, mind a közösség számára.
Addig is, egyre több és több Indigó mond nemet a hagyományos iskolai oktatásra.
Rendszerrombolás: az Indigók és az egészségügyi rendszer
A másik terület, ahol az Indigók éreztetik jelenlétüket, az egészségügy. Ez az ADD, a hiperaktivitás vagy a "minimális agyi működési zavar" orvosi diagnózisainak a következménye. Az orvostudomány válasza erre egy drog/gyógyszer - általában Ritalin, néha Prozac.
Sok vita van a Ritalin pro és kontrái körül, a Ritalin egy amfetamint tartalmazó stimuláns drog. Mellékhatásai vannak és elvonási tünetei, és rá lehet szokni, ha nem előírásszerűen használják.
Ennek a vitának a jelentősége az Indigók szempontjából az, hogy sokan elkezdik megkérdőjelezni az egészségügyi rendszert, ami stimuláns drogokkal gyógyszerez kisgyerekeket, ami megváltoztatja az agy kémiáját, hogy kezelni tudjon egy olyan viselkedési formát, ami nem felel meg a "normális" vagy az "átlagos gyerek" viselkedésének.
Minden gyermek olyan, mint egy hópehely - különleges és egyedi, egyéni szükségletekkel és vágyakkal.
Az oktatási rendszert azonban az "átlagos gyermekhez" igazították, és ha egy gyerek nem illeszkedik ebbe a modellbe, akkor a konformitásba bódítják gyógyszerekkel. Dr. Peter Breggin, egy amerikai pszichiáter, aki a Ritalin használata ellen van, úgy gondolja, hogy amit ADD-nek vagy ADHD-nak nevezünk, az egy olyan gyermek kifejeződése, aki "az energiaspektrum egyik végén" működik - a magasabb végén!
Azok, akik Indigókkal dolgoznak, jobban szeretik ezeket a gyermekeket "kinesztikus tanulóknak" nevezni, és azt javasolják, hogy olyan tanulási módokat kellene találni, ami jobban megfelel az energiaszintjüknek, ahelyett, hogy Ritalint adnánk nekik.
A tapasztalatok szerint a táplálkozásnak szintén jelentős hatása van a gyerekekre. A koffeint tartalmazó stimulánsok, a finomított cukor és az élelmiszer adalékanyagok mind negatív hatással vannak a gyermekekre, akiknek amúgy is sok energiájuk van. Ezeknek az ételeknek a kiiktatása, és a friss és természetes élelmiszerek segítenek kiegyensúlyozni a túlstimulált Indigókat. Valóban, sok Indigó előnyben részesít egy ilyen típusú étkezést, ha lehetősége van rá. Ám az elfoglalt szülők gyakran súlyosbítják a problémát azáltal, hogy a gyermekeiknek feldolgozott és félkészen vásárolt ételeket adnak, amik felborítják érzékeny rendszerüket.
Az Indigók újra megtanítják nekünk a holisztikus élet, a természetes gyógymódok és terápiák, és a természetes, feldolgozatlan ételek fontosságát. Kérdőre vonják az egészségügyi rendszert is, ami a gyógyszerekre "varázsbogyókként" tekint, tekintet nélkül a következményekre és a mellékhatásokra.
A boldogtalan Indigó
Ha az Indigók lehetőséget kapnak arra, hogy kifejezzék azt, akik ők valójában, ha tisztelik és megbecsülik őket, akkor nagyon érzékeny, szeretetteli és tehetséges emberekké válnak. Ha nem, akkor hajlamosak az önpusztításra és a működési zavarokra.
A droghasználat, a táplálkozási zavarok és a magatartási zavarok nagymértékű elterjedtsége az Indigók körében azt jelzi, hogy ahogy élünk, az nem működik.
Kérlek, soha ne mondjátok nekik, hogy nem elég jók
Az Indigók erős "küldetéstudattal" születtek. Ők az Indigó Sugár spirituális harcosai. Tudják, hogy valami nagyon különlegeset kell végrehajtaniuk a bolygón.
Ám attól a pillanattól fogva, hogy megérkeznek, negatív üzenetekkel bombázzák őket, melyek aláássák önbecsülésüket. Attól a perctől fogva, hogy megtanulnak járni, állandóan azt hallják, hogy "ne csináld ezt/ne csináld azt" egészen addig, hogy "hülye vagy".
Ha az Indigó úgy érzi, hogy értéktelen és nem elég jó, akkor hajlamos arra, hogy vesztesnek érezze magát. Úgy érzi, kudarcot vallott a küldetése teljesítésében, és ez depresszióssá, dühössé, neurotikussá és önpusztítóvá teszi.
Így kérlek, ha Indigót nevelsz, akkor erősítsd meg az értékeit és az értékességének tudatát. Tiszteld őt azért, aki, nem számít, mennyire más, mint te vagy. A gyerekek nem a szüleik klónjai, és nem az a feladatuk, hogy a szüleik törekvéseit és vágyait megvalósítsák. Engedd, hogy azok legyenek, akik, és akkor kinyílnak, növekednek és boldogulnak.
- Celia Fenn -
Forrás: http://indigo-crystal.mindenkilapja.hu/
